A GYIRMÓT ULTRAS

2017-04-20 14:02:41



- Amikor mindenki eljön, akkor tizenöten vagyunk a szurkolói csoportban - kezdi a beszélgetést, az 53 éves Benárd János, aki mint korelnök, a csoport vezetője. Mindannyian győriek vagyunk, tehát jelenleg nincsen helyi, azaz gyirmóti a csoportunkban. Rendszeresen jártunk már az NB II - es mérkőzésekre is, de ezt a szervezett szurkolást az élvonalban kezdtük el. Szimpatikus volt az, ahogy felépült ez a klub, ahogy eljutott az első osztályig és ezért gondoltuk, hogy segíteni fogunk azzal, hogy szurkolunk.

- Két dobunk volt, de sajnos az egyik már tönkrement. Vannak zászlóink és amikor csak lehet, a sárga gyirmóti pólóinkat viseljük - folytatja Cselák Krisztián, aki 25 éves és szinte a megszólalásig hasonlít Mijusko Bojovicra. Szerintem az MTK Budapest elleni mérkőzésen szólt a legjobban a táborunk, amennyiben nevezhetem annak ezt a maroknyi csoportunkat. Viszont ha lennénk úgy ötvenen, akkor már nagyon jó hangulatot tudnánk csinálni és ez is a tervünk.

- A Borussia Dortmund szurkoló tábora tetszik nekünk - mondják szinte egyszerre a tizenévesek lelkesedésével, a Kreitz testvérek, a 15 éves Richárd és az egy évvel fiatalabb Szilárd. Igaz csak a tévében láttuk őket, de Dortmundban is a sárga szín dominál és az nagyon jól néz ki a lelátón.

Előttem is megjelenik a dortmundi fanatikusok valóban remek szurkoló tábora. Majd eszembe jut sok másik fantasztikus kép amit láttam és velem együtt átélhetett Benárd János, aki elmúlt ötven éves. Nem a tévében, nem külföldön és nem is ötven fővel! Azon gondolkodom, hogy vajon lesznek majd ilyen emlékei, a mostani társainak, tehát ezeknek a fiatal szurkolóknak. De mindez igazából csak a figyelmem elterelése arról, hogy kérdeznem kellene a velem szemben ülő Gyirmót Ultras tagjaitól.

Mostanában elég kevés a sikeres mérkőzésünk az élvonalban - préselem ki a szavakat ki végül.

- Balszerencsénk volt nagyon sok bajnoki találkozón - mondja a 28 éves Takács Péter, aki talán a legvisszafogottabb a társaságban. Ez pedig döntő tényező egy ilyen 12 csapatos bajnokságban. Gondot jelentett az is, hogy nagyon kevés gólt tudtunk rúgni, de azt el kell fogadnunk, hogy ez egy tanuló év volt az első osztályban.

- Elképzelhető most már, hogy kiesünk az NB I - ből, de akkor meg kell próbálnunk azonnal visszajutni. Ezért nagyon fontos, hogy a hátralévő mérkőzéseken legyen önbecsülése a csapatnak - folytatják, inkább már egy kicsit önmagukkal társalogva. Mi szurkolni fogunk a másodosztályban is, tehát nálunk ez nem jelent majd törést. Sőt örömmel elkísérnénk a csapatot idegenbe is, ha erre lesz valamilyen lehetőség.  

- Az pedig természetes, hogy ott leszünk a lelátón a Fradi ellen is. Igaz várhatóan elnyomnak majd bennünket a budapesti szurkolók, de azért a "Hajrá Gyirmót" is hallható lesz majd a szombati mérkőzésen - fejezik be a velem történt beszélgetést és már kezdik is szervezni a szombati szurkolást.

Ahogy az írás elején már megmondtam, hogy komoly zavarba ejtett ezeknek szurkolóknak az őszintesége. Valahogy értelmetlennek tartottam feltenni olyan kérdéseket, amelyek a miért vagy a minek szavakkal kezdődtek. A ma magyar labdarúgásában a szurkolás ugyanis divat lett, utazással, szép lányokkal, vonulással, szelfizéssel. Minden más esetben marad a néma színházi csend és a TV kapcsoló, meg a Barcelona. Nem is kivétel tehát a Gyirmót Ultras, mert akkor valami rettenetes állapotot vagy szabályt erősítenének. Ők egyszerűen kivételesek…