FEL KELL ÁLLNUNK

2017-05-04 08:42:11


Nagy Sándor

- Én úgy érzékeltem, hogy a Budapest Honvéd játékosai egy lényegesen könnyebb mérkőzésre számítottak ellenünk szombaton. Azt nem állítom, hogy lebecsültek volna minket vagy nem vették elég komolyan a találkozót. Viszont az biztos, hogy az első félidőben pontatlanul és kevés helyzetet kialakítva futballoztak. Amennyiben nekünk sikerült volna gólra váltanunk, Novák Csanád fejesét, akkor nem csak megnehezítettük volna a dolgukat, hanem meglepetést is okozhattunk volna.

Hogyan emlékszel vissza a büntetőkre, különösen a megismételt tizenegyesre, amikor hárítottad Eppel Márton lövését.

- Az első rúgásnál, esélyem sem volt, mert akkor jól helyezve és óriási erővel érkezett a labda. Mivel a kapusok ilyenkor kizárólag a labdát és a rúgó játékost figyelik, a szabálytalanul befutó labdarúgókat én nem láttam. Annak viszont nagyon örültem, hogy ismétlés következett és ahhoz, ugyanúgy Eppel Márton készült. Azt tudtam, hogy ugyanazt a megoldást nem fogja választani és ezért éreztem is rajta egy kis bizonytalanságot. A második lövése nem is volt gyors, erős és pontos, tehát az hárítható tizenegyes volt.  

Fölényben játszott a második félidőben a Budapest Honvéd. A lelátóról azonban úgy látszott, hogy a gól nincsen benne a játékukban.

- Sokkal többet dolgozott a győzelemért a hazai csapat, a második játékrészben. Továbbra sem játszottak igazán jól, mert az én véleményem szerint náluk nagyon hiányzott a csapatkapitány Hidi Patrik, aki meg tudta volna játszani Lanzafamét és Eppelt. Azt viszont el kell ismernünk, hogy nagyon akartak, keményen küzdöttek és a közönségük is pokoli hangulatot teremtett. Ezt a mérkőzést azonban egyértelműen a hat perces hosszabbítás döntötte el. Persze tudjuk, hogy ha ennyi a ráadás, akkor ennyit kell még kibírnunk. Viszont az is mindenki számára egyértelmű, hogy ez milyen sok idő egy, a győztes gólért rohamozó csapatnak.

Azt tudtuk, hogy Kamber nagyot tud dobni és azt is, hogy középen ezt igyekeznek majd megcsúsztatni. Lanzafame pedig messze a legveszélyesebb játékosa volt a hazai csapatnak……

- Ott az utolsó percekben már kizárólag a szerencsén múlott, hogy a labda hová érkezik. Akkor már folyamatosan érkeztek a kapunk felé a beadások, a lövések és nem is volt idő helyezkedni vagy felkészülni. Az segített volna, ha meg tudjuk tartani a labdát és ezzel legalább egy időre tehermentesítettük volna a védőinket. Nekem is nagyon sok munkám volt és megmondom őszintén, hogy már nagyon fáradt voltam. Megpróbáltam elindulni a megcsúsztatott labdára, de éreztem, hogy nem érék oda időben. Inkább a vonalon maradtam tehát, de Lanzafame öt méterről olyan erővel fejelt, hogy azt már nem tudtam kiütni.

Sajnos számítottunk arra, hogy egyszer elkövetkezik az a mérkőzés, amely után el kell búcsúznunk az élvonaltól. Hogy látod, mennyire fogta ez a meg az elmúlt napokban csapatunkat, a játékosokat?

- Egy kiesést rettenetesen nehéz feldolgozni és megérteni, mert én még most is azt mondom, hogy ennek a csapatnak megvan a tudása és a felkészültsége a magyar élvonalhoz. Viszont ez a Budapest Honvéd elleni meccs is mutatja, hogy nagyon balszerencsések vagyunk, és rendkívül rosszul jövünk a mérkőzésekből. Mást nem tehetünk mint, hogy tanulunk ezekből az történésekből és hibákból, hogy még egyszer ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Fel kell állnunk, hiszen profi sportolók vagyunk és mennünk kell tovább, mert az élet nem áll meg. Az pedig az alap, hogy a hátralévő mérkőzéséken is a tudásunk legjavát kell nyújtanunk. Az önbecsülésünk a tét és legyen akár idősebb vagy fiatalabb egy labdarúgó, a saját és a klubja nevét maradéktalanul kell képviselnie.