NSO: SZEZONÉRTÉKELÕ

AZ ÕSZINÉL GYENGÉBB TAVASZ IS BELEFÉRT A SZPARINAK ÉS AZ ÚJVÁROSNAK

Teljesen megérdemelten lett bajnok a Nyíregyháza Spartacus, a szabolcsiak nyújtották a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a bajnokság során. Ez még akkor is igaz, ha a tavaszi szezonban volt egy hatmeccses nyeretlen sorozatuk, amelynek következtében csak a 28. fordulóban tették biztossá elsõ osztályú tagságukat. A szabolcsiak feljutását azonban egy pillanatig sem fenyegette veszély, gyakorlatilag végig vezetve végeztek az élen. Õk adják a bajnokság gólkirályát, Bajzát Pétert – a 32 esztendõs csatár 25 gólt szerzett, a Szigetszentmiklós elleni bajnokavatón négy találatig jutott –, és õk kapták a legkevesebb gólt a szezon során. Az NB I-ben új sportszakmai irányítással indul a Szpari, a sikerkovács edzõ, Lucsánszky Tamás klubigazgatóvá lépett elõ, õ tárgyal arról (is), hogy ki lesz a csapat új vezetõedzõje.

Újoncként a feljutást érõ második helyen végzett a Dunaújváros PASE, és ez még akkor is nagy szó, ha a Duna-partiak tavasszal (elsõsorban játékban) nem voltak képesek megismételni azt a teljesítményüket, amit õsszel nyújtottak. Dobos Barna együttesére a tavasz folyamán csupán két hétig, a 18–20. forduló idõszakában volt veszélyes a Siófok (akkor a két csapat között két pontra csökkent a különbség), de aztán az újvárosiak megléptek ellenfelüktõl és bár a hajrára a Gyirmót FC Gyõr felzárkózott mögéjük, már nem lehetett nagy riválisa az együttesnek. A klub téli igazolásai beváltak, Petneházi Márk végig kiváló teljesítményt nyújtott, és a csatár Urbin Péter is 7 góllal segítette a gárdát a cél eléréséhez. Nagy kérdés persze, hogy a Dunaújváros mire lesz képes az NB I-ben, de az biztosnak látszik, hogy a keretet alaposan meg kell erõsíteni ahhoz, hogy versenyképes legyen az elsõ osztályban.

SZENZÁCIÓS TAVASZT PRODUKÁLT A GYIRMÓT ÉS A VASAS, MÉLYEN ALULTELJESÍTETT A SIÓFOK

Szenzációs tavaszt produkált a Gyirmót FC Gyõr, Sisa Tibor együttese a tavaszi elsõ mérkõzésen elszenvedett vereséget követõen 13 találkozón veretlen maradt, sõt, 10 gyõzelmet aratott ebben az idõszakban. A gyirmótiak ezzel tavaszi bajnokok lettek, õk szerezték a legtöbb gólt a bajnokság során (63-at), és ha az õszi szezon egy fokkal jobban sikerül, akkor a feljutás is meglehetett volna. Igaz, az idén még nem ez volt a gárda célja, hanem az, hogy a nyáron érkezõ fiatalokból egységes csapat formálódjék – ez maradéktalanul megvalósult, így ha jövõre együtt marad a keret, az elsõ osztályba jutás is sikerülhet.

A másik, tavasszal remeklõ csapat a Vasas, amelyhez télen új edzõ, Szanyó Károly érkezett. A korábbi támadó középpályás minden mérkõzésen támadófutballt játszatott csapatával, ami a legtöbb esetben eredményre vezetett. Az angyalföldiek sok mérkõzésüket nagy gólkülönbséggel nyerték meg, és a Gyirmóthoz hasonlóan 10 gyõzelmet értek el ebben az idõszakban! Ennek köszönhetõen az õszi 10. helyrõl a 4. helyre léptek elõre. A jó teljesítményben – az õszihez hasonlóan – meghatározó szerepe volt a Kubala Akadémiáról felkerülõ fiataloknak; Szanyó a korábbi trénerhez, Dirk Bergerhez hasonlóan bízott az ifjakban, akik egyre érettebb játékkal hálálták meg a bizalmat, és nem szabad megfeledkezni a másodvirágzását élõ Remili Mohamedrõl, aki tavasszal 14 gólt szerzett. A remek szereplés alapja persze az, hogy a klubhoz télen visszatért Jámbor János üzletember, aki stabil körülményeket teremtett, így a játékosoknak, illetve a szakmai stáb tagjainak csak a futballra kellett koncentrálniuk.

A Vasashoz és a Gyirmóthoz képest ellentétes utat járt be a Siófok, amely rendkívül gyenge tavaszi mérlege miatt már a hajrá elõtt elveszítette esélyét arra, hogy NB I-es tagságot szerezzen. A Balaton-partiak jól, négy gyõzelemmel kezdték a tavaszt, utána azonban jött egy kilencmeccses(!) nyeretlenségi sorozat (benne az Ajkától és a Vasastól elszenvedett súlyos vereséggel), s emiatt le kellett mondaniuk a feljutásról, sõt még a dobogóról is. Az 5. helyezés hatalmas csalódás azok után, hogy már a bajnokság elõtt is csak a feljutás volt elfogadható, ráadásul a keret erõssége alapján ez nem is lett volna kivitelezhetetlen. A téli, elsõsorban csatárposztot célzó erõsítések nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, Waltner Róbert egyetlen gólt sem szerzett, és Horváth Péter is csak 5 találatig jutott. Az utolsó mérkõzésen, a Sopron felett aratott gyõzelem már semmit sem ért, a drukkerek egy transzparenssel („Kösz a semmit!”) ki is fejezték elégedetlenségüket.

Gyenge hazai teljesítményének tudható be, hogy a Békéscsaba 1912 Elõre tavasszal egy pillanatig sem lehetett már esélyben a feljutásért. A lila-fehérek hét tavaszi hazai mérkõzésükbõl csupán kettõt nyertek meg, és bár idegenben elfogadhatón szerepeltek (Cegléden például hét gólt szerezve gyõztek), elõkelõbb helyezésre nem volt esélyük. Érdekesség, hogy a csabaiak két edzõt is megbuktattak, a már említett ceglédi hetessel Kiss Lászlót, míg a balmazújvárosi gyõzelemmel Híres Gábort „rúgatták ki”. Az is biztossá vált közben, hogy jövõre már nem Komjáti András irányítja az együttest, a tréner már bejelentette távozását, helyére az NB III Keleti csoportjában a Létavértessel bajnoki címet szerzõ Zoran Szpisljak érkezik vezetõedzõnek, míg Pásztor József szakmai igazgatóként marad a klubnál.

Az õszihez hasonlóan tavasszal is kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott az FC Ajka, amely ezzel bizonyította, méltán lett az egycsoportos NB II tagja. A csapatot az sem zavarta meg, hogy a tavaszi elsõ játéknap után ifj. Mihalecz István távozott a klubtól, helyét az addigi másodedzõ, Jákli Péter foglalta el. A jó szereplést elõsegítette, hogy a már veteránnak nevezhetõ támadó, Sowunmi Thomas az õszi öt góljához tavasszal nyolcat tett hozzá, így a góllövõlistán is az elõkelõ 4. helyen végzett. Egy picit az ront az összképen, hogy az Ajka az utolsó három mérkõzését elveszítette, a legutolsó találkozón pedig a Vasastól otthon kapott egy hatost.

Télen 27 ponttal a 4. helyen állt a bajnokságban a Balmazújváros, de az elsõ hat tavaszi mérkõzés után félõ volt, hogy kiesési gondjai lehetnek. Legalábbis a klub vezetõi szerint, akik a hat meccsen szerzett hat pontot olyannyira kevésnek találták, hogy – a kieséstõl tartva – azonnali hatállyal kirúgták Híres Gábor vezetõedzõt. A kispadot az addigi szakmai igazgató, Pajkos János foglalta el, akinek vezetésével a csapat a hátralévõ nyolc mérkõzésen nyolc pontot gyûjtött, tehát nem tudott javulni. Kiesési gondjai persze nem voltak a Balmaznak, de pozitívumként igazából csak azt lehet értékelni, hogy a télen távozó Urbin Pétert pótolni hivatott Belényesi Miklós az utolsó négy mérkõzésen hat gólt szerzett.

Sikertelen idényen van túl a Zalaegerszegi TE FC, a zalaiak csupán egy mérkõzést tudtak megnyerni tavasszal, igaz, eközben kilencszer ikszeltek. A csapat ennek következtében az õszi 5. pozícióból visszacsúszott a 9.-re, de ha figyelembe vesszük, hogy a télen sokan távoztak és sokáig bizonytalanság volt a csapat körül, törvényszerûnek nevezhetõ a visszaesés. Zalaegerszegen már a tavasz derekán is a távolabbi jövõt tervezték, az új tulajdonos, Végh Gábor pedig döntött arról, hogy a tavasszal vezetõedzõként tevékenykedõ Lendvai Miklós utánpótlás-igazgatóként dolgozik tovább, míg az együttes új szakmai igazgatója Gellei Imre lesz.

Az õszihez képest kevésbé zaklatott idényt futott tavasszal a Soproni VSE-GYSEV, ám a soproniak így sem lehetnek büszkék teljesítményükre. Az elsõ tavaszi sikerre hét mérkõzést kellett várni (igaz, akkor a listavezetõ Nyíregyháza otthonában gyõztek Supka Attila fiai), végül a hajrában a hazai pályán nyújtott teljesítmény (három gyõzelem) eredményezte azt, hogy az együttesnek nem lettek kiesési gondjai. Az erõs keret, az anyagi háttér és az elõzetes várakozások alapján azonban a 10. helyezés mindenképpen csalódást jelent. Supka Attila vezetõedzõ az utolsó fordulóban a Siófoktól elszenvedett súlyos vereség (4–0) után meg is jegyezte, több játékosa is bizonyította, hogy nem véletlenül alakult ki róla a szezon során negatív kép.

Az elõzetes tervekkel ellentétben sokáig nem tudta biztossá tenni bennmaradását az SZTK-Erima, a Pest megyeiek csak a 27. fordulóban hosszabbították másodosztályú tagságukat. Elõtte több kellemetlen vereséget szenvedett a Csurka Zoltán és Prisztai Viktor által edzett csapat (Balmazújváros, Kisvárda, Tatabánya), igaz, a Szigetszentmiklós volt az egyetlen gárda, amely a bajnokságban hazai pályán nem kapott ki a dobogósok egyikétõl sem (a Nyíregyházát és a Dunaújvárost legyõzte, a Gyirmóttal ikszelt). Az NB II-es szinten erõs keret alapján az együttesnek elõrébb kellett volna végeznie, bár az pozitívum, hogy a másodosztályú csapatok közül a legtovább, a negyeddöntõig jutott a Ligakupában, és csak egy gólon múlt, hogy nem jutott tovább a kupát végül megnyerõ Diósgyõrrel szemben.

Nem volt könnyû tavasza a Szolnoki MÁV-Stadler Railnek, pedig a Tisza-partiak a télen többek között Zsolnai Róberttel, Zsótér Donáttal és Hamar Ádámmal erõsítettek. A csapat ennek ellenére sokáig csak bukdácsolt, de a hajrá jól sikerült, az utolsó kilenc mérkõzésen csupán kétszer kaptak ki, legyõzték többek között a Nyíregyházát, a Békéscsabát és a Ceglédet, illetve döntetlent értek el a feljutó Dunaújváros otthonában. Kis Károly együttesének nyerõembere a szintén télen érkezõ Papucsek Barna volt, a középhátvéd a Nyíregyháza és a Cegléd ellen is a mérkõzés legvégén szerzett gyõztes találatot. A Szolnok azonban így is rontott egy pozíciót az õszi szezonhoz képest.

Rázós tavaszon van túl a Ceglédi VSE, az együttes az elsõ négy tavaszi mérkõzésébõl hármat elveszített, a Békéscsabától ráadásul hazai környezetben hét gólt kapott. Ez Kiss László állásába került, a szakember helyét a korábban Kecskeméten is dolgozó Szabó István foglalta el. Az új trénerrel is nehezen indult be a gépezet, csak a negyedik (Tatabánya elleni) meccset tudta megnyerni a gárda, és sokáig úgy nézett ki, hogy az utolsó fordulóban megrendezett Kisvárda–Cegléd mérkõzésen dõl el, ki maradhat bent a másodosztályban. A 29. fordulóban azonban Kenderes Zoltán hajrábeli góljával a Pest megyeiek legyõzték a Siófokot, és mivel a rivális nem tudott nyerni Zalaegerszegen, eldõlt, hogy izgalommentes lesz az utolsó játéknap. Összességében ezzel a kerettel bravúrnak tekinthetõ a bennmaradás.

A TATABÁNYA ÉS A KOZÁRMISLENY SORSA KORÁN MEGPECSÉTELÕDÖTT

Elkeseredett harcot vívott a bennmaradásért a Kisvárda Master Good, a háborút azonban végül elveszítette a szabolcsi együttes. A télen több neves játékos érkezett a klubhoz (Bodnár László, Bognár Zsolt, Venczel Balázs), ám nem tudtak segítséget nyújtani a csapatnak. Hiányoztak Myke Bouard Ramos góljai is, a gólerõs támadó sérülése miatt csak a hajrában tudott pályára lépni. Ha idegenben egy kicsivel jobban szerepel a Várda, bent maradhatott volna, de mivel a 29. fordulóban nem tudott nyerni Zalaegerszegen (sem), a Ceglédet az utolsó körben már tét nélküli meccsen verte meg. A csapatot az NB III-ban már nem Révész Attila irányítja, az új vezetõedzõ Kocsis János lesz, akivel az azonnali visszajutás a cél.

Hétévnyi másodosztályú szereplés után intett búcsút az NB II-nek a Kozármisleny FC. Hiába jött télen a portugál edzõ, Eduardo Almeida, a kerethez pedig hiába csatlakozott többek között Oláh Lóránt, Tóth Dániel, Fitos László és Petrók Viktor is, az õszi 8-hoz csak 13 pontot tudtak hozzátenni a mislenyiek, így reális esélyük nem volt a bennmaradásra. A megerõsített kerettõl pedig ennél mindenki többet várt, ehhez képest sokáig az volt a kérdés, hogy a Misleny, vagy a Tatabánya búcsúzik utolsó helyezettként a bajnokságtól. Végül ezt a szégyent elkerülte a Baranya megyei együttes, de az, hogy jövõre lesz-e esélye visszakerülni az NB II-be, nagyon bizonytalan, hiszen a rutinos játékosok többsége szinte biztosan távozik a klubtól.

A legnagyobb csalódást a Tatabánya FC okozta a tavasz folyamán, mivel a Bányász még annyi pontot sem tudott szerezni, mint õsszel (akkor 12-t, most pedig 6-ot gyûjtött…). A csapat a tavaszt egy 5–0-s és egy 4–0-s zakóval kezdte, késõbb csak az SZTK-t tudta legyõzni, így bennmaradási reménye egy pillanatig sem volt. A télen érkezõ, erõsítésnek szánt új labdarúgók abszolút nem váltak be, a biztossá váló kiesés után a vezetõk az edzõváltás mellett döntöttek. A Bozsik Péter helyét elfoglaló Plotár Gyula mentálisan teljesen szétesett, akaratgyenge társaságot vett át – amely az utolsó két mérkõzésen 4–1-es, illetve 7–0-s vereséget szenvedett. 16 év után így jövõre ismét a harmadosztályban állhat rajthoz a Bányász, és óriási változtatásokat kell végrehajtani a klubnak ahhoz, hogy esélye legyen visszakapaszkodni.

forrás: nemzetisport.hu