– Amikor mindenki eljön, akkortizenöten vagyunk a szurkolói csoportban – kezdi a beszélgetést, az 53 évesBenárd János, aki mint korelnök, a csoport vezetõje. Mindannyian gyõriekvagyunk, tehát jelenleg nincsen helyi, azaz gyirmóti a csoportunkban.Rendszeresen jártunk már az NB II – es mérkõzésekre is, de ezt a szervezettszurkolást az élvonalban kezdtük el. Szimpatikus volt az, ahogy felépült ez aklub, ahogy eljutott az elsõ osztályig és ezért gondoltuk, hogy segíteni fogunkazzal, hogy szurkolunk.

– Két dobunk volt, de sajnos azegyik már tönkrement. Vannak zászlóink és amikor csak lehet, a sárga gyirmótipólóinkat viseljük – folytatja Cselák Krisztián, aki 25 éves és szinte amegszólalásig hasonlít Mijusko Bojovicra. Szerintem az MTK Budapest ellenimérkõzésen szólt a legjobban a táborunk, amennyiben nevezhetem annak ezt amaroknyi csoportunkat. Viszont ha lennénk úgy ötvenen, akkor már nagyon jóhangulatot tudnánk csinálni és ez is a tervünk.

– A Borussia Dortmund szurkolótábora tetszik nekünk – mondják szinte egyszerre a tizenévesek lelkesedésével,a Kreitz testvérek, a 15 éves Richárd és az egy évvel fiatalabb Szilárd. Igazcsak a tévében láttuk õket, de Dortmundban is a sárga szín dominál és az nagyonjól néz ki a lelátón.

Elõttem is megjelenik a dortmundi fanatikusokvalóban remek szurkoló tábora. Majd eszembe jut sok másik fantasztikus kép amitláttam és velem együtt átélhetett Benárd János, aki elmúlt ötven éves. Nem atévében, nem külföldön és nem is ötven fõvel! Azon gondolkodom, hogy vajonlesznek majd ilyen emlékei, a mostani társainak, tehát ezeknek a fiatalszurkolóknak. De mindez igazából csak a figyelmem elterelése arról, hogykérdeznem kellene a velem szemben ülõ Gyirmót Ultras tagjaitól.

Mostanában elég kevés a sikeres mérkõzésünkaz élvonalban – préselem ki a szavakat ki végül.

– Balszerencsénk volt nagyon sokbajnoki találkozón – mondja a 28 éves Takács Péter, aki talán a legvisszafogottabba társaságban. Ez pedig döntõ tényezõ egy ilyen 12 csapatos bajnokságban.Gondot jelentett az is, hogy nagyon kevés gólt tudtunk rúgni, de azt el kellfogadnunk, hogy ez egy tanuló év volt az elsõ osztályban.

– Elképzelhetõ most már, hogykiesünk az NB I – bõl, de akkor meg kell próbálnunk azonnal visszajutni. Ezértnagyon fontos, hogy a hátralévõ mérkõzéseken legyen önbecsülése a csapatnak –folytatják, inkább már egy kicsit önmagukkal társalogva. Mi szurkolni fogunk amásodosztályban is, tehát nálunk ez nem jelent majd törést. Sõt örömmelelkísérnénk a csapatot idegenbe is, ha erre lesz valamilyen lehetõség.  

– Az pedig természetes, hogy ottleszünk a lelátón a Fradi ellen is. Igaz várhatóan elnyomnak majd bennünket abudapesti szurkolók, de azért a „Hajrá Gyirmót” is hallható lesz majd aszombati mérkõzésen – fejezik be a velem történt beszélgetést és már kezdik isszervezni a szombati szurkolást.

Ahogy az írás elején mármegmondtam, hogy komoly zavarba ejtett ezeknek szurkolóknak az õszintesége. Valahogyértelmetlennek tartottam feltenni olyan kérdéseket, amelyek a miért vagy a minekszavakkal kezdõdtek. A ma magyar labdarúgásában a szurkolás ugyanis divat lett,utazással, szép lányokkal, vonulással, szelfizéssel. Minden más esetben marad anéma színházi csend és a TV kapcsoló, meg a Barcelona. Nem is kivétel tehát aGyirmót Ultras, mert akkor valami rettenetes állapotot vagy szabályterõsítenének. Õk egyszerûen kivételesek