A tavaszi idényre történő rövidebb felkészülési időszakon belül lejátszott három edzőmérkőzésünkön először vereséget szenvedtünk az Újpest gárdájától, majd döntetlent játszottunk a ZTE-vel, a főpróbán viszont már győzelemnek örülhettünk a Csákvár legyőzésével. Az ezt követő előadáson, immár a bajnoki pontokért vívott mérkőzésen értékes győzelmet arattunk a szorosan mögöttünk álló Haladás otthonában Szombathelyen. Szokták azonban mondani, hogy annak a győzelemnek akkor van igazán értéke, ha a következő fordulóban is sikerül felülkerekednünk aktuális ellenfelünkön, ami jelen esetben az előttünk álló Budaörs együttese volt. Mint ismert, vasárnap ezt az akadályt is sikerült a remélt eredménnyel abszolválni, így a rangadók sorozatában két győzelemmel a tarsolyunkban, egészséges önbizalommal utazhatunk az éllovas DVSC otthonába. Mostani találkozónk főszereplője, csapatunk kapitánya Nagy Patrik volt, aki kettő perc alatt szerzett góljaival elévülhetetlen érdemeket szerzett a győzelemben.

Elég jó a hangulat az öltözőben, nyilván, ha jönnek a győzelmek, akkor általában nem szoktak beszélni a problémákról, pedig nekünk is vannak fontos hiányzóink. Vasárnapi ellenfelünk jobban kezdett, két lehetőségük is volt az első negyedórában, ami után nekem is volt egy jól eltalált lövésem, ami után a labda a jobb felső sarok felé szállt, de Kovács Péter ekkor még bravúrral védett. Az első játékrészben mezőnyjáték folyt a pályán, a kapuk kevésbé forogtak veszélyben. Néhány szögletünk volt még, amit sokat gyakorolunk, de mégsem sikerült eredményesen elvégezni. Még gól nélküli állásnál nagy lehetőségünk adódott az előny megszerzésére, amikor egy jobb oldali szögletem után Hudák Dávid hat méterről leadott fejesét követően a lécen megcsúszva ment kapu fölé a labda.

Szünet után fokozatosan javult csapatunk játéka, ami szerencsére eredményességgel is párosult.

Az első gólom előtt Rusák Edvárdtól indulva lábról-lábra ment a játékszer a jobb oldalon, majd Lencse László két védő között sarokkal játszott Vogyicska Bálinthoz, aki jó ütemben passzolt felém, ekkor úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, de Simon András szólt, hogy jön mögöttem egy védő, ekkor egy kicsit hosszan toltam meg a labdát, ezért már csak spiccel tudtam belepöckölni, szerencsére így ütemtelenül lett végül eredményes, hiszen a kivetődő Kovács Péter alatt a kapu közepébe jutott. A másodikat egy kicsit zavart szituáció előzött meg, oda-vissza pattant a labda az ellenfelek között, Lencse László átlépte azt, majd így Simon András vezethette tovább, az alapvonal közeléből pontosan játszott vissza felém, ekkor már nem volt nehéz dolgom, hiszen csak a kapu közepébe kellett passzolnom. Nekem is sokat jelentett lelkileg ez a két találat, hiszen akcióból utoljára az ETO ellen voltam eredményes, de sajnos az nem ért pontot. A Haladás elleni a 11-es gólomnak is örültem, főleg azért, mert én harcoltam ki és ami a legfontosabb, hogy győztes találkozón esett. Egyénileg két meccsen három gól! Ha valaki ezt korábban jósolja, aláírtam volna előre, főleg így, hogy ezek 3-3 bajnoki ponttal párosultak.

Egy ilyen fontos sorozatban, amiben most vagyunk, elengedhetetlen, hogy próbáljunk tanulni az elkövetett hibákból, hiszen egy gyengébb félidőt egy jobb formában lévő erősebb csapat könyörtelenül kihasználhat.

Meg szoktuk nézni a mérkőzések felvételeit és a videózások során rendre átbeszéljük a hibákat, miben kell javítani. Tudjuk, éreztük mi is, hogy az első félidőben nem úgy játszottunk, ahogyan szerettünk volna, de szerencsére szünet után a cseréknek is köszönhetően már jobban ment a játék, Simon András is sokat lendített a csapatjátékon. Két ellentétes félidőt játszottunk, nem voltunk rosszabbak ellenfelünknél az első játékrészben sem, de szerencsére ők sem játszottak jobban, a lényeg, hogy önmagunkhoz képest kevésbé játszottunk megfelelően.

Márpedig a következő fordulóban, jövő hétfőn talán még az eddigieknél is nagyobb koncentrációt igénylő mérkőzés vár csapatunkra, amikor az éllovashoz látogatunk, akiket azonban sikerült legyőznünk hazai környezetben.

Nincs legyőzhetetlen ellenfél sem az NBI-ben, sem az NBII-ben, jó példa erre amikor a Diósgyőr legyőzte a Fradit, vagy a mi említett találkozóink. Az akkori meccsünkön is látszott, hogy ők más szintet képviselnek többi ellenfelünknél, de szerencsére akkor mi tudtunk extra teljesítménnyel kirukkolni, amivel meg is leptük őket. Valószínű, hogy egy ilyen teljesítmény, amit most az első félidőben produkáltunk nem lesz elég a Debrecen ellen, de megpróbálunk két félidőn át úgy játszani, mint ahogyan azt tettük a szünet után.

Annak ellenére, hogy rendszeresen elhangzik csapatunk háza táján, hogy korai még számolgatni a pontokat, azért pszichésen jót tehet játékosaink lelkének, hogy megelőztük egyik riválisunkat.

Szeretnénk minél előkelőbb helyen végezni a tabellán, denem beszélünk a feljutásról. Tudjuk, a minket körülvevő mindennapi légkörben is érezzük,, hogy egy Gyirmót szintű csapatot rendre az erre esélyesek között emlegetnek. Szeretnénk az ilyen irányú „kimondatlan elvárásnak” is megfelelni. Nyilván tisztában voltunk azzal, hogy ebben a bajnoki évben van kettő kiemelkedő játékosállománnyal rendelkező csapat, de ők sem verhetetlenek. Nem fér beleazonban olyan eredmény, mint amiket tavaly produkáltunk, amikor papíron gyengébb csapatokkal szemben értékes pontokat veszítettünk. Össze kell kapni magunkat, nem mindegy, hogy hogyan szerepel a csapat, természetesen élen velem, hiszen nyáron lejár a szerződésem. Jól érzem magam Gyirmóton, szeretnék maradni a jövőben is, de addig is szinte kötelező maradandót alkotni.