Emlékszem, … mintha ma lenne.
Pedig nem ma volt, hiszen immár harminc éve annak, hogy a hatvanas években megszűnt gyirmóti labdarúgást 1993-ban igazi sportszerető emberek új életre keltették, majd a Horváth családdal, élén id. Horváth Ferenccel, Feri bácsival tovább virágoztatták.
Az egykori körzeti csoportokból indulva, sikert-sikerre halmozva sorra nyerte a mérkőzéseket és gyűjtötte a bajnoki címeket az akkori együttes, hogy aztán a megyei bajnokságokon, a Szabad-Föld Kupa győzelmen keresztül napjainkban a másodosztályú bajnoki cím, majd immár másodszor az élvonalba jutás is sikerülhessen!
Feri bácsi mindig hangsúlyozta, hogy egy igazán családias klubot szeretne Gyirmóton, úgy érzem ez a gondolata is beteljesült és tiszteletre méltó, hogy távozását követően fiai, Feri és Ernő édesapjuk ezen eszméjét nagy becsben tartva tovább vezetik az egyesületet az általa kijelölt úton.
Talán a sors akarta így, hogy Feri bácsi nyughelye karnyújtásnyira van a Gyirmóti Sportcentrumtól, így hallhatja a kedvencei által szerzett gólok és sikerrel megvívott mérkőzések utáni éljenzést, a boldog pillanatok hangját.
És talán hallotta a munkagépek zaját-moraját, így most már ő is tudhatja, hogy fiai igenis sokat tettek és áldoztak, hogy később egy csodálatos aréna, majd a sporthotel is felépülhessen.
Karácsonykor volt 17 éve!
Ő nem érhette meg, mi viszont rá is emlékezve ismét itt lehetünk.
Emlékszem, és ezen a hétvégén emlékeztünk együtt Feri bácsira, aki nélkül most nem lehetne boldog a gyirmóti futballtársadalom.
Emlékszem, … mintha ma lenne.