Kitűnőre vizsgáztak felnőtt együtteseink az elmúlt hétvégén, ugyanis másodosztályban szereplő első csapatunk a mostanában jó formáról tanúskodó Soltész Dominik büntetőből szerzett góljával Kazincbarcikáról hozta el a bajnoki pontokat, míg NBIII-as együttesünk a harmadosztály nyugati csoportjának 36. fordulójában hazai környezetben játszva győzte le 4-2-re a szomszédvári ETO FC Győr akadémistáit. E találkozó főszereplője kétség kívül a négy találatig jutó Ominger Bence volt.
– Természetesen gyermekkoromra visszavezethető a labdarúgás szeretete, ugyanis édesapám nagy futballrajongó, aki ikertestvéremmel Gergővel együtt 4-5 éves korunkban vitt minket a győri zöld-fehérekhez – kezdte visszaemlékezését Ominger Bence. Az első edzőnk a legendás Cs. Kovács Laci bácsi volt, akinek néhány évvel ezelőtti halála mélyen megérintett minket is. Nála szerettem bele e sportágba, miatta van bennem a mai napig az a szemlélet, hogy nem adom fel soha, mindig csak előre tekintek, hiszen az élet adódó rosszabb pillanatai után mindig jónak kell következnie. Öt-hat évig voltunk itt, sokáig szerettem, de ez az idő múlásával kezdett megváltozni, mi több 13 évesen el is tanácsoltak a győriektől, ahonnan rövid időre Győr-Ménfőcsanakra igazoltam. Innen vezetett az utam Gyirmótra, ahova egy ikrényi torna után hívtak.
Korábban egy 2022 április 24-én játszott Komárom elleni meccset említettél, mint a legjobb találkozódat, amin a 4-1-es eredményből kettő góllal és remek játékkal vetted ki a részedet, de talán az ETO elleni derbi most felülírta ezt a besorolást.
– Természetesen ugyanúgy készültünk hét közben, mint a többi meccsre, de ott motoszkált a fejemben, hogy igazán van törleszteni valónk a vendégekkel szemben, hiszen a közelmúltban háromszor is kikaptunk tőlük. Elsősorban magamnak szerettem volna bizonyítani, de örülök, hogy ez mások felé is sikerült, bizonyítottuk, hogy igen is le tudjuk győzni őket. Talán abból lehetett leszűrni némi különbséget más meccsekkel szemben, hogy a hétközi edzéseinken is már éreztük, minden pillanat sokkal pörgősebbre sikerült, mindenki átérezte a találkozó fontosságát, nem beszélve arról, hogy a mester Ördög Józsi bá is úgy tüzelt minket, hogy mindenkiben tudatosulhatott, ez egy igazi presztízs meccs hazai pályán, amin csak a győzelem elfogadható lefújáskor.
Azt hiszem még néhány napig élénken élnek benned a találkozón megélt pillanatok, fel tudnád ezeket idézni?
– Az első tíz percet leszámítva, – amikor a vezetést is megszerezték a zöld-fehérek – uralni tudtuk a játékot, hiszen addig minden párharcot elvesztettünk, utána azonban ez is megváltozott. Ezután a hátrányunk ellenére sikerült annyira felpörögnünk, hogy már szinte csak szabálytalanul tudtak minket megállítani. Az első félidő nagy részében is jobban játszottunk, több helyzetünk is volt, de sajnos ekkor még nem tudtunk betalálni.
Maradjunk először az első félidőnél, hiszen hátránnyal mentetek pihenőre. Beavatnál minket, hogy milyen intelmekkel gazdagodva jöttetek ki a szünetet követően?
Mesterünk is felemelte a hangját, mondván, hogy így nem mehet tovább, hiszen az állás nem a két csapat mutatott játékát tükrözi, de egyben nyugtatott is minket, látva azt is, hogy ha így folytatjuk, akkor igenis meg kell fordulnia az eredménynek. Még erősebb letámadást kért részünkről, hiszen látszott, hogy annyira nem biztosak a vendégek, meg lehet őket zavarni. A második játékrész elején sikerült is az egyenlítés, amikor Görcs Márió a saját tizenhatosunktól indulva szinte végigvezette a labdát a vendégkapu elé és a passza után sikerült betalálnom, majd egy-két perc múlva már a vezetést is megszereztük, amikor Rátonyi Soma lövése után a kipattanót tudtam a kapuba juttatni. Ezután egy körbeadogatott labdás támadás közben a védők mögé kaptam egy jó ütemű asszisztot, amit követően már kettő góllal tudtunk vezetni. Egy kirúgásból induló támadás végén ismét szépíteni tudtak a zöld-fehérek, majd a kettős emberelőnyünkkel jól sáfárkodva végül be tudtuk biztosítani a győzelmet.
Ecseteld kissé a presztízs találkozót megelőző, a kezdő és a záró sípszó közötti meccsen belüli, majd az azt követő győzelmi hangulatot.
Már a találkozó előtt is úgy készültem, hogy mikor, ha nem ma! Az első félidőben is éreztem, hogy jól megy a játék, de ekkor még a gólok elmaradtak. Többen is vannak az ellenfél csapatában, akivel később beszéltem, akik sportemberhez méltóan gratuláltak, ami nagyon jól esett. A csapattársak és a szakmai stáb elismerései után szüleimhez és a barátnőmhöz siettem, akikkel közös volt az örömünk. Az öltözőben kaptam néhány baráti pofont, valamint jó volt látni, hogy mesterünk is kiengedte magából a feszültséget..
A parádésra sikerült mérkőzésed után milyen célokkal készülsz tovább?
Opciós hosszabbítás van a most nyáron lejáró szerződésemben, örülnék neki, ha ez életbe léphetne és maradhatnék, hiszen nagyon jól érzem magam Gyirmóton. Minden napom a fejődés és az előrelépés szellemiségével kell, hogy motiváljon. Szeretnék idővel az első csapatunkban is maradandót alkotni, szeretnék szintet lépni.