Bori: „remek közösségbe kerültem”

A Gyirmót FC Győr történetének egyik legnagyobb sikere a másodosztály megnyerése és az ezzel együtt kiharcolt élvonalbeli szereplés. Hosszú évek kitartó munkája, rengeteg lemondás és közös áldozat kellett ahhoz, hogy a klub számára a 2015/16-os idényben minden a helyére kerüljön, és megszülessen ez a történelmi eredmény.

Ennek a felejthetetlen diadalnak idén ünnepeljük a 10. évfordulóját. A kerek jubileum apropóján cikksorozatot indítottunk, amelyben felidézzük a győztes csapat történetét. A sorozatban megszólalnak az akkori játékosok is, akik személyes emlékeiken és élményeiken keresztül hozzák közelebb az olvasókhoz ezt a különleges időszakot.

Cikksorozatunk harmadik részében a bajnokcsapat egyik meghatározó játékosa, Bori Gábor idézi fel a feljutás emlékeit. A futballista arról beszélt, milyen körülmények között érkezett a klubhoz, hogyan élte meg a sikert, mi volt a győztes csapat legnagyobb erőssége, valamint arról is, miként látja a jelenlegi Gyirmót teljesítményét.

– Nagyon örültem, hogy a klubhoz kerültem, egy remek közösséghez csatlakozhattam. Szép emlékeim vannak a pályafutásom ezen időszakáról.

– Többen is érkeztek abban a nyári átigazolási időszakban, például Simon Attila és Völgyi Dániel, ami tovább erősítette a keretet.

– A siker kulcsa egyértelműen nem az egyéni teljesítményekben rejlett, hanem abban, hogy milyen erős közösséget tudtunk kialakítani. Kiváló alapozásaink voltak, nyáron és télen egyaránt, és a pályán kívül is sok időt töltöttünk együtt. Gyakran közösen reggeliztünk vagy ebédeltünk, ami rengeteget hozzátett az összetartáshoz. Bárhol játszottam korábban, mindig a közösség volt a legfontosabb, ez viszi magával az egész csapatot, és ebből fakad a siker is. Ősszel még voltak kérdőjelek a csapat körül, de sikerült megtalálnunk azokat a pontokat, ahol változtatni kellett, így tavaszra már minden a helyére került. Látszott Bene Ferencen, hogy játékospárti edző, sokat beszélgetett velünk, segített abban, hogy fejlődni tudjunk, és ennek meg is lett az eredménye, a feljutás.

– Az élvonalbeli szereplés viszont nem indult szerencsésen…

– Sajnos a szezon előtti utolsó edzőmeccsen megsérültem, és négy hónapot ki kellett hagynom, így nem indult jól a gyirmóti NB I-es pályafutásom. Tavasszal már vissza tudtam térni, és úgy gondolom, a csapat akkor is mindent megtett.

– Zárásként kérem, a jelenlegi Gyirmótról is mondja el a gondolatait!

– Természetesen követem a csapat szereplését, a korábbi csapattársak közül is vannak még a keretben. „Madinak” a mai napig szurkolok, és persze az egész csapatnak. Meg kell nyerniük az NB III-at, és erre lehet építeni a jövőt. Bízom benne, hogy ezek a srácok is eljuthatnak oda, ahol mi voltunk.