Húsz év alatt a bajnokból legenda is lett!

A Gyirmót FC Győr történetének egyik legnagyobb sikere a másodosztály megnyerése és az ezzel együtt kiharcolt élvonalbeli szereplés. Hosszú évek kitartó munkája, rengeteg lemondás és közös áldozat kellett ahhoz, hogy a klub számára a 2015/16-os idényben minden a helyére kerüljön, és megszülessen ez a történelmi eredmény.

Ennek a felejthetetlen diadalnak idén ünnepeljük a 10. évfordulóját. A kerek jubileum apropóján cikksorozatot indítottunk, amelyben felidézzük a győztes csapat történetét. A sorozatban megszólalnak az akkori játékosok is, akik személyes emlékeiken és élményeiken keresztül hozzák közelebb az olvasókhoz ezt a különleges időszakot.

Cikksorozatunkban ezúttal a bajnokcsapat egyik meghatározó játékosa, Lázár Patrik idézi fel a feljutás emlékeit. Igazi helyi “legendának” számít, hisz 2006 óta tartozik a klub kötelékébe, így ő az aki megélt mindent ami a csapattal történt. Kulcsembere volt a feljutó csapatnak, majd ezután az élvonalban is játszhatott. 

– Többen is érkeztek a klubhoz akkor, azonban Te azok közé tartoztál, akik már régóta itt voltatok, hogy fogadtad a többieket, milyen volt a szezon előtti nyár? 

– Izgatottan vártuk a bajnokságot és nagy örömmel fogadtuk az újakat, hiszen nagyszerű kvalitású, rutinos játékosok érkeztek, és bíztunk abban, hogy végre ebben az évben sikerülhet kiharcolni a feljutást.

– Mit gondolsz mi volt a kulcs, hogy pont abban a szezonban jött össze?

– Abban a szezonban a kulcs véleményem szerint a jó csapatkohézió volt, jó egyveleget alkottak a rutinos és a fiatal játékosok és a szakmai stáb is jól felkészített minket az előttünk lévő kihívásokra. Az új stadionunk is átadásra került, ami egy plusz dolog volt, sikerült megnyerni a bajnokságot és ezzel kivívni a hőn áhított feljutást.

– Hogy élted meg utána az NB I-et és a kölcsönjátékod után a visszakerülést? 

– Az, hogy sikerült bemutatkoznom az NB I-ben egy nagy álom beteljesülése volt. Egy új szakmai stábbal vágtunk neki a szezonnak, ami sajnos nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, én pedig a második félévet Mosonmagyaróváron az NB II-ben töltöttem kölcsönben. A csapat sajnos kiesett, ám visszatérésem után is minden évben az első osztályba való visszajutás volt a cél, és öt esztendeje, nagy örömünkre, sikerült ismét kivívnunk ezt az eredményt, viszont az NB I-ben abban a szezonban, sajnos egy keresztszalag szakadás miatt nem játszhattam.

– Azok közé tartozol, akik jelenleg is a klub kötelékében vannak, hogy látod mi változott az elmúlt tíz évben, és mit gondolsz a mostani csapatról?

– Örömteli, hogy a klub háttere és az infrastruktúra is évről évre fejlődik, az utánpótlás képzés is jól működik, tehetséges játékosok kerülnek fel a felnőtt és a második számú csapatunkba is, ami a jövőre nézve bizakodásra adhat okot. A jelenlegi csapatunkat nagyon jó játékosok alkotják a szakmai stábbal karöltve és egyértelmű, hogy ennek a csapatnak nem az NB III-ban van a helye, de ezt a pályán is bizonyítani kell hétről hétre. Ha sikerül a feljutás, véleményem szerint ez a csapat az NB II-ben is ott lehet az élbolyban.