Lencse László, kétszeres magyar bajnok labdarúgó végzi el vasárnap a Monor elleni osztályozónk kezdőrúgását. Előtte azonban készítettünk vele egy interjút, amelyben mesélt az Exatlon Hungary-ról a Box szerepéről az életében, és természetesen visszaemlékezett a Gyirmóton eltöltött időszakára is.

 

– A közelmúltban harmadik helyen végeztél az Exatlonban, így nem is kezdhetném mással, hogyan élted meg, hogy az egyik legidősebb versenyzőként ilyen előkelő eredményt értél el?

– Szinte mindenki jóval fiatalabb volt nálam, de 38 évesen, harminc év sporttal a hátam mögött azt gondolom, nem hoztam szégyent a futballistákra. Aki egész életében élsportoló volt, annak más a teste, mint egy olyan huszonöt évesnek, aki nem sportolt versenyszerűen. Persze egy-két futam után volt, hogy itt-ott fájt minden, de nem ez volt a legnehezebb része. Ha kellett volna, egész nap futkároztam volna a pályán.

 

– Mit tudtál átvinni a fociból? Volt valami előnyöd abból, hogy labdarúgó voltál?

– Szerintem pont ez az a játék, ahol nem igazán számít, milyen sportágból érkezel, mert egy átlagember is könnyen eltüntetheti a különbségeket. Nem jönnek ki igazán a sportágak közti eltérések, hiszen mi sem egész életünkben karikákat dobáltunk vagy akadálypályákon futottunk. Mindenki ugyanakkora eséllyel szállt ringbe. 

 

– Apropó ring, szerepeltél a Sztárboxban is. Hogy jött a box az életedbe a futball mellett?

– Aki ismer Győrben, az tudja, hogy régóta bunyózom, sok teremben megfordultam már. Nekem a foci után ez lett a kiutam. Amikor abbahagytam a labdarúgást, depresszióval is küzdöttem, és a box volt az, ami ebből kisegített. Visszahozta a versenyszellemet, a meccslázat, azt az érzést, ami nagyon hiányzott a futball után.

 

– A 2020/21-es szezonban voltál a csapatunk tagja, milyen emlékeid vannak az öt évvel ezelőtti gyirmóti időszakról?

– Élénken él bennem, hogy télen érkeztem haza, és akkor egy nagyon jó brigád alakult ki. Sorozatban sok meccset tudtunk nyerni, csupa jó emlékem van arról az időszakról. Az akkori edzővel voltak kisebb súrlódásaink, ezért végül távoztam, de a klubot nagyon szerettem. Sokat köszönhetünk egymásnak, és a mai napig nagyon jó a kapcsolatom mindenkivel, ezért mindig szívesen térek vissza. Ha valaki megkérdez erről az időszakról, ódákat tudnék zengeni róla, sok emlék köt ide. 

 

– Mit gondolsz a mostani csapatról?

– Őszintén szólva nem vagyok teljesen naprakész, mert az elmúlt hónapokban annyi minden történt az életemben, hogy inkább csak az eredményeket követtem. Nagy magyar focirajongó vagyok, ha nézek is focit, akkor csak azt. Szerintem a Gyirmótnak ott a helye a másodosztályban, sőt annak is az elején. Az utóbbi években jellemző volt rájuk, hogy ingáztak az osztályok között, de most megint egy stabil, és nagyon jó csapat akakult ki Gyirmóton.