Megtette ez a gyõzelem születésnapi ajándéknak? kérdeztük vasárnap délután Kiss Lászlótól, a PMFC vezetõedzõjétõl, akit a mérkõzés elõtt köszöntöttek 61. születésnapja alkalmából.
Nem szoktam én ezzel foglalkozni, különösebben nem érdekel. Ettõl függetlenül persze ajándék volt, ahogy mindegyik gyõzelem az válaszolta a szakvezetõ, aki azt nem tudta megmondani, mit kapott a vendég gyirmótiaktól. Whiskyt, azt hiszem, de nem tudom pontosan, még nem néztem meg. Kedves gesztus volt.
Csapata játéka is az volt, ha lehet kedves gesztusnak nevezni a hetvenperces hajtást, a szép akciókat, a belõtt helyzeteket, amiktõl tûzbe jöttek a hazai szurkolók. Az elsõ tíz perc ritmuskeresése után ugyanis a jó játéknak köszönhetõen olyan kiváló hangulatot teremtettek a drukkerek a stadionban, hogy öröm volt hallgatni, nézni. Talán a büfében is több sör fogyott a szokásosnál, s bizony arra ritkán van példa, hogy már a félidõben vastaps mellett mehetnek az öltözõbe a futballisták.
A második félidõre – talán a nagy különbség, talán a cserék miatt – elveszítették a fonalat, lankadt a figyelem, így nem csak betalált a Gyirmót, akár még közelebb is kerülhetett volna. Kiss László pedig még vasárnap délután is méregbe gurult ettõl az utolsó húsz perctõl.
A cserék teljesen szétverték a csapatot! Azért nem sikerülhettek, mert ezek a játékosok állandóan meg vannak sértõdve, azt hiszik, hogy rosszak, pedig nem így van, nagyon is fontos részei az együttesnek! mondta ingerülten a vezetõedzõ.
Hetven percig azt csináltuk, amit kellett. De már ekkor kihagytunk két nagy helyzetet, ami nagy hiba volt. Az a legnagyobb baj, hogy ezeket a játékosokat mindig meg kell dumálni, hogy bízzanak magukban, el kell hitetni velük, hogy tényleg jók, különben nem megy. Ezen a meccsen is látszott, hogy minket munkában senki nem verhet meg! Nekünk most tizenöt pontunk kellene, hogy legyen, és én még akkor sem lennék elégedett! Komolyan mondom! Azért, mert az egészet a munka felõl nézem!
Az edzõi monológ után úgy éreztük, érdemes megnézni az eredményt: igen, tényleg a PMFC nyert 3-1-re…
Amikor Kiss Lászlónak felvetettük, hogy telitalálatnak bizonyult a grúz Iraklij Kvekveskiri szerepeltetése kezdõként, ráadásul a támadósor bal oldalán, ismét nem várt választ kaptunk: Ez egy kétségtelenül jó képességû futballista, de kirívóan negatív a magatartása. Csak azon a poszton tudtam úgy játszatni, hogy végig a pályán is maradhasson, mert ha beljebb teszem, annyit faultol, hogy tíz perc alatt kiállítják. Viszi a vére. Meg kellett keresni a helyét, ez a munkám. Ha egy ilyen játékosról le kellene mondanom, beleõrülnék!
A gólt szerzõ és gólpasszt adó Kvekveskiri bizonyította, nem kell róla lemondani. A PMFC pedig azt bizonyította, hogy képes a kiváló futballra, tudatosította ellenfeleiben, hogy meg akarja, és meg is tudja nyerni a bajnokságot. A csalódott gyirmóti játékosokon látszott a leginkább, hogy saját bõrükön tapasztalhatták, kemény riválist kaptak erre az idényre.
(bama.hu)