– A szezon elején számítottál ilyen fantasztikus szereplésre az NB II-ben?

Megmondom õszintén, benne volt a levegõben egy sikeres szereplés lehetõsége. Látszódott a csapaton, hogyha sikerül kialakítani egy igazi csapategységet, és mindenki legjobb tudása szerint futballozik, akkor jó eredményeket érhet el a Vidi II. Természetesen arra senki sem gondolt, hogy 9 forduló után lesz majd 18 pontunk. Csak összehasonlításképp, tavaly õsszel 14 forduló után volt 15 pontunk, és ennyi ponttal a 9. helyen teleltünk.
 

– Hosszú idõt töltöttél korábban az NB I-ben, de az NB II-ben sem számítasz újoncnak. Hogy érzed, nõtt az NB II színvonala az elmúlt években?

Véleményem szerint ebben az osztályban is érezni lehet a fejlõdést. A Vidi II helyzete, ha nem is egyedi, de mindenképp speciális az NB II-ben, hiszen a csapat tulajdonképpen az akadémistákra épül. A tavalyi volt az elsõ évünk, és egész szezonban a bentmaradásért küzdöttünk. A rivális csapatok tele vannak rutinos, NB I-et is megjárt játékosokkal, mi a fiatalságunkra kell hogy építsünk. Ez csapaton belül nekem is plusz motivációt ad, hiszen 32 évemmel, a második legidõsebb játékosra is legalább 10 évet verek. Edzéseken és meccseken is fel kell vennem a srácok tempóját.
Az öltözõben egyébként egyre gyakrabban téma köztünk, hogy ha már itt vagyunk 9 forduló után a dobogón, akkor jó lenne megtartani ezt a pozíciót. Úgy látom, a fiatalok is élvezik, hogy jól szerepel a csapat és sokkal jobban lehet motiválni a játékosokat, ha nem a kiesés réme fenyeget.

– Sikerült megszoknod a mostani szerepedet a csapatban? Te vagy a legrutinosabb játékos és egyben csapatkapitány is. A fiatalok elfogadják, amit mondasz nekik?

Abszolút tisztelettudók a fiatalok, látszik rajtuk, hogy fejlõdni akarnak, hogy egyszer majd az NB I-ben szerepelhessenek. Én pedig tapasztalataimmal próbálom õket segíteni és igen, mondhatjuk, hogy megfogadják a tanácsaimat. Itt azonban meg kell, hogy jegyezzem, nagy szükségünk van arra, hogy az elsõ csapatból – akik az adott héten nem szerepelnek az NB I-ben – nálunk lépjenek pályára, hiszen az õ segítségük nélkül biztos nem lennénk ilyen eredményesek, ráadásul a visszajátszók is hasznos tanácsokkal tudják ellátni az akadémistákat.

– Meglepte a csapatot, hogy szombaton Veszprémbe, körülbelül 70-80 fehérvári szurkoló kísérte el a csapatot és 90 percen keresztül szurkoltak nektek?

Fantasztikus érzés volt mindenki számára, hogy ennyi lelkes szurkoló bíztatott bennünket a mérkõzés egész ideje alatt. Még az öltözõben voltunk, amikor már beszûrõdött az utcáról a “Hajrá Vidi! Hajrá Vidi”. Amikor kimentünk melegíteni és megérkeztek a szurkolók az valami fantasztikus érzés volt. Senki nem számított arra, hogy jönnek majd Fehérvárról drukkerek, hiszen eddig erre nem igazán volt példa, fõleg nem idegenbeli mérkõzésen. Teljesen más volt ilyen körülmények közt focizni és nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült gyõzelemmel meghálálnunk a szurkolók fantasztikus bíztatását. Úgy gondolom, nagyon jó lenne, ha a hazai meccseinkre is eljönnének ezek a fiatal srácok. Tisztában vagyunk vele, hogy az NB I-es csapat az elsõ, de azokon az NB II-es meccsnapokon, amikor nincs NB I-es bajnoki és a szurkolók is ráérnek, örülnénk, ha minél többen bíztatnának bennünket a helyszínen, hiszen ez egy olyan plusz motiváció, ami akár pontokban is megmutatkozhat a csapat teljesítményén.
A veszprémi meccs után a fiatal játékosok – akik korábban még sosem játszottak ilyen remek hangulatú mérkõzésen – azt mondták, hogy szenzációs volt pályára lépni.

– Néhány hete született meg a harmadik kislányod, milyen változást hozott ez az életedben?

Így van, õ a harmadik kislányom, van már egy 7 és egy 4 éves gyermekem. Fantasztikus érzés apának lenni, és bizony a gyerekeim is hatalmas motivációs erõt jelentenek nekem a labdarúgásban. Szerencsére össze tudom hangolni a labdarúgást a családommal, én is kiveszem a részem a gyerekek nevelésébõl.

(vidi.hu)