– Kezdjük a legfontosabb kérdéssel. Hogy érzed magad?
Köszönöm szépen már sokkal jobban. Még múlt hét pénteken lázasodtam be, emiatt a szombati Paks elleni felkészülési mérkõzést is ki kellett hagynom. Még egy kicsit küzdök a torokfájással, de egyébként már teljes erõbedobással részt veszek az edzéseken és várom a szerdai, Mezõkövesd elleni barátságos mérkõzést.
– Csapatkapitányként mi a meglátásod, hogy halad a csapat a felkészüléssel?
Úgy érzem, remek ütemben haladunk. Igen komoly edzésmunkát végzünk, ráadásul naponta két alkalommal. Ehhez, ha hozzávesszük, hogy hetente két felkészülési meccset is játszunk, akkor elmondhatjuk, hogy hasonló terhelést kapunk, mint az NB I-es labdarúgók. Itt jegyezném meg, hogy Hartyáni Gabi bá’ még a Gázszerben volt edzõm az NB I-ben, és bizony most is ugyanolyan komolyan készülünk a tavaszi rajtra, mint egykor az élvonalban.
– Sokban különbözik a téli és a nyári felkészülési idõszak a ti szempontotokból?
Nagy a különbség. Egyrészt nálunk az NB II-ben a nyári pihenõ tovább tart, mint az NB I-es szünet. Másrészt nyáron végig füves pályán készülünk, télen azonban idõnk nagyrészét mûfüvön töltjük. Annak ellenére, hogy a felcsúti mûfüves pályák az õszi felújítást követõen világszínvonalúak lettek, azért továbbra is sokkal jobban igénybe veszi az ízületünket ez a talaj, mint a hagyományos füves pálya.
– Jövõ héten utaztok Ausztriába négy napra. Fontos egy NB II-es csapat számára is az, hogy edzõtáborba vonuljanak a játékosok?
Ez az egyik legfontosabb része szerintem a felkészülésnek. Persze, ismerjük már egymást a játékostársakkal, de ritkán van arra lehetõség, hogy a csapat valamennyi tagja néhány napig minden idõt együtt töltsön. Egy ilyen pár napos edzõtábornak olyan közösségformáló hatása lehet, amit szerintem semmi mással nem lehet elérni. Gondolj csak bele, egy fárasztó nap után este leülünk egy nagy terembe, kártyázunk hatan-nyolcan, beszélgetünk egy nagyot és jól érezzük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy a most is meglévõ csapategység még szorosabb lesz.
(vidi.hu)