A rutinos védõ ma már ritkán kap fõszerepet az NB II-es Veszprém FC-nél, azonban, ha pályára lép, mindig a legjobbak közé tartozik. Ahogy a nyáron alakult futsalcsapatnál is meghatározó egyéniség.


Pálfi Róbert, akit a futball-társadalom csak Szappanként ismer, legutóbb a Tatabánya-Veszprém NB II-es bajnoki mérkõzésen lépett pályára, és többek között remek teljesítményének köszönhetõen is, a Vágó-legénység gól nélküli döntetlennel értékes pontot rabolt a bajnokesélyes otthonából.
– Vágó Attilával a nyáron úgy egyeztünk meg, ebben az idényben inkább epizódszerepeket osztana rám, hiszen a munka és a család mellett nem tudok minden edzésen részt venni. Kicsit nehéz volt megszoknom a kispadot, de úgy éreztem, még nem kéne leeresztenem, szükségem van a kihívásokra, a tétmeccsekre, ezért vállaltam el a futsal-csapatban való szereplést – mesélte a 37 éves, veszprémi védõ.
A korábban az NB I-es Nagykanizsában négy évig szereplõ játékos úgy fogalmazott, a nagypályás és a futsalgárda nem egymás ellen, hanem egymásért mûködik. Mindkettõ Veszprém futballázsióját emeli.
– Remek kezdeményezésnek tartom a futsalcsapat megalapítását, hiszen így jobban ki tudjuk szolgálni a veszprémi szurkolókat. Ugyan eleinte a bennmaradás volt a célunk, azonban mára bebizonyosodott, az NB II-es élmezõnybe tartozunk. Kényelmes a helyzetünk, és a listavezetõ pozíciónkat szeretnénk minél tovább megõrizni. Persze azzal is tisztában vagyunk, az élvonal az már egy másik kávéház – magyarázta a labdarúgó. A kétgyermekes családapa szerencsésnek tartja magát, hogy egész életében azt csinálhatta és csinálhatja, amit szeret, vagyis focizhat.

– A feleségem engem már így ismert meg, így fogadott el, ezért, ha nem is könnyen, de megbékélt a helyzettel, hogy állandóan úton, edzésen, meccsen vagyok. Ugyan betöltöttem a harminchetedik évemet, de még nem akarom abbahagyni a játékot. Remélem, hogy legalább két-három évig folytathatom a nagypályás pályafutásomat is, és a rutinommal még tudok segíteni.
Szappan egyébként vidám fickónak tartja magát, ezért az öltözõben sosem fukarkodik a poénokkal, a pikírt megjegyzésekkel. Szerinte a jó csapat titka a remek hangulat, és mindig erre törekszik.
A Siófokkal NB II-es bajnoki címet nyert hátvéd elmesélte, gyerekkorában társaival egész nap fociztak, nem volt számítógép vagy videojáték, ami elvonta volna a figyelmüket a mozgástól.
– Ilyenkor szoktam megjegyezni azt is, mindig ugyan- azokkal az arcokkal találkozom a kispályás focibajnokságban, csak évrõl évre idõsebben látjuk egymást viszont. A mi korosztályunk már csak ilyen. Ragaszkodunk a játékhoz. Szerintem a vérünkben van a foci szeretete, és ez már így is marad.

Pálfi Róbert két gyermek, az ötéves Roland és a kétéves Leila édesapja. Közel húsz alkalommal ölthette magára a strandfoci-válogatott címeres mezét. Az élvonalban ötvennél többször szerepelt a Nagykanizsa színeiben. NB II-es és NB III-as bajnok, utóbbi az FC Ajkával és a Veszprémmel.

(naplo-online.hu)