A hét embere: Csertői Aurél vezetőedző irányításával jutott fel a Gyirmót az NB I-be

A legtöbben a Debrecen és a Vasas feljutását várták a labdarúgó NB I-be, ám utóbbit megelőzve a Gyirmót lett a második az NB II-es bajnokságban, s szerepelhet a következő idényben a legmagasabb osztályban. Sokak szerint mindez nem sikerült volna a ma már rutinos trénernek számító vezetőedző, Csertő Aurél nélkül.

A legtöbben a Debrecen és a Vasas feljutását várták a labda- rúgó NB I-be, ám utóbbit meg- előzve a Gyirmót lett a második az NB II-es bajnokságban, s szerepelhet a következő idényben a legmagasabb osztályban. Sokak szerint mindez nem sikerült volna a ma már rutinos trénernek számító vezetőedző, Csertői Aurél nélkül. Őt kérdeztük arról, mitől lett ilyen jó a gyirmóti együttes, s mire számít majd az élvonalban. Csertői többek közt elárulta azt is, ha tehetné, légiósokkal is erősítené az NB I-be jutott gárdát. A szakvezető beszélt játékos- pályafutásáról, s arról is, miért lett edző. Megtudtuk, tegezi-e a játékosait, s valóban védekező felfogásban küldi-e pályára a csapatait.

– Pár évvel ez- előtt nem gondoltuk volna, hogy majd önnel beszélgetünk a Gyirmót feljutása kapcsán, ugyanis korábban elutasította a kék-sárgákat, amikor edzőnek hívták, s köztudott, hogy a tulajdonos Horváth testvérek csupán egyszer szoktak felkérni valakit. Csertői Auréllal azonban kivételt tettek, mert pár év múlva újra megkeresték, amit gondolom sem a klubvezetők, sem ön nem bánt meg.
– Egész más volt szituáció legutóbb, de amúgy én nem is tudtam arról, hogy a tulajdonosok csak egyszer kérnek fel valakit. Hogy miért döntöttek ismét mellettem, nyilván őket kéne megkérdezni. Megkerestek, s elfogadtam a felkérést, amit a mostani helyzetben érthetően egyáltalán nem bánok. A legtöbbször hosszú évek után derül ki, hogy egy döntés jó vagy rossz volt-e. Egy ilyen siker után ez egyértelmű, de ha mondjuk tavaly nyáron kérdez, amikor hetedikek lettünk, lehet, kicsit máshogy fogalmazok.

– Edzőként sehol sem bukott meg, s ez a mai futballban nagy dolog. Sehol nem mondhatták, hogy az eredménytelenség miatt teszik lapátra.
– Dehogynem. Az ETO-tól úgy rúgtak ki a második helyről, hogy szerintük nem volt eredményes a csapat, de ez a döntés azt gondolom, nem engem minősített. A csapattal szerintem minden idők legjobb őszi teljesítményét nyújtottuk, ám a tulajdonos valamiért mégis a váltás mellett döntött, aminek biztos megvolt a miértje, de ezt nem közölték velem.

– Jól érezni, hogy maradt ezzel kapcsolatban önben egy elég komoly tüske?
– Az ETO-val, Győrrel kapcsolatban semmi. A klubban fociztam, s dolgoztam edzőként is. De úgy fest, az eredmény mindig relatív. Van, hogy a kiesés elkerüléséért küzdenek, ami össze is jön, ám mégis kirúgják ez edzőt. Pedig nyilván a realitás az volt, hogy a bennmaradást érjék el. Sajnos a fociban itthon a realitás nem mindig számít…

– Gazdag pályafutást tudhat maga mögött játékosként is. Mit gondol, futballistaként vagy edzőként eredményesebb?
– Nem lehet a kettőt összehasonlítani, egész más érzés. Játékosként mindig sokkal könnyebb, mint edzőként. Előbbi esetben saját magadért, s bizonyos szinten a csapatért vagy felelős. Több hibalehetőséged van, edzőként nem annyira, de tudni kell edzőként játékosfejjel is gondolkodni. Szükség van egyfajta empátiára a játékosokkal szemben, amit nem szabad egy edzőnek soha elfelejteni.

– Futballistából lehet csupán jó edző?
– Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Ismerni, érezni kell a játékos gondolkodását is. Én amúgy játékospárti vagyok bizonyos szinten, ami mellett a követelmények természetesen megvannak.

– Tegezi a játékosait?
– Igen, és engem is tegezhetnek, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, ami nem baj. A tiszteletet egyébként nem a magázódással lehet kiérdemelni. Az edzőnek nem nagyon szabad hibázni, mert a jákosai ezt árgus szemekkel figyelik.

– Egyértelmű volt, hogy edző lesz?
– Ebben a mostani feleségemnek is nagy szerepe volt. Sok remek és kevésbé kiváló szakemberrel dolgoztam együtt, s amikor megismertem utóbbiak munkáját is, azt gondoltam, hogy ez nekem is menni fog. De ahogy mondtam, kellett még egy külső ráhatás is, amit a szintén labdarúgásban dolgozó feleségemtől kaptam meg.

– Sokat tanult más szakemberektől?
– Azt gondolom, mindenkitől lehet valamit tanulni. Az is egyfajta tanulság, hogy például én mit nem úgy csinálnék. De nyilván voltak nagyon jó edzőim, többek között Verebes és Garami Józsi bácsi, sorolhatnám őket, de az embernek lesznek saját elképzelései, amit össze kell rakni.

– S mikor állt ez össze? Mikor érezte, hogy jó helyen ül azon a bizonyos kispadon?
– Bevallom, még sosem. Mindig meg kell kicsit újulni. Változhat, változik is néha a foci, alkalmazkodni kell hozzá. Fel kell nőni a feladatokhoz, ami nem ugyanaz, mint volt mondjuk tizenöt évvel ezelőtt.

– Mi volt az első siker vagy kudarc, amire edzőként emlékszik?
– Sok minden összemosódik már, de például Pápán játékos- edzőként a rájátszás egy sikeres időszak volt. Aztán felkerültem a Haladással az NB I-be, s a második évben harmadikok lettünk újoncként. Persze voltak mellényúlások, amikor hat meccsre elmentem Kecskemétre és vereség nélkül kirúgtak, azt nem lehet kommentálni. Ilyenek is vannak egy edző életében. Ebből is tanul az ember.

– Kívülről elég egyenesnek tűnik az út, amit edzőként az NB I-ig tett meg.
– Nincs egyenes út. Mindig vannak elágazások. Ilyen volt, amikor Győrben megkértek, hogy legyek a segítője Varga Zoltánnak. Az ember, én is, inkább az önállóságra törekszik, s szerencsére akadt aztán lehetőségem így dolgozni. Siófokon azt gondolom, extrát nyújtottunk. Csont nélküli kiesőnek tartottak minket, aztán őszi bajnokok lettünk, pénz, paripa, fegyver nélkül. Végül negyedikként végeztünk, de aztán feloszlott a csapat.

A szakmai igazgató ellen is meccselt

– Mindig több, jobb edző lett, ahogyan lépegetett előre?
– Ha a tapasztalataidat el tudod raktározni és fel tudod használni, mindig több leszel. Viszont azáltal, hogy mindig többet tudsz, rájössz, milyen kevés is az. Nincs megállás. Nyilván a szerencsét is szokták emlegetni. Nem véletlenül, hiszen az is kell. Vannak fordulópontok, érezni is kell dolgokat. Nem lehet mindent megtanulni.

– Amit most látunk, az már egymaga Csertői?
– Igen, ez már csak én vagyok. A mintegy háromszáz meccs után ezt talán már így gondolhatom.

– Vannak elválaszthatatlan edzőpárosok. Egervári Sándor és Kenyeres Imre, Pintér Attila és Farkas József. Ön Németh Zoltánnal forrt szinte egybe.
– Egy edzőnek mindig kell olyan segítség maga mellett, aki ismeri s tudja, mit szeretne játszatni. Alkalmazkodik hozzá, nem kell oktatni. Némó nagyon jó fegyverhordozó, de egyben – s ez az alap – nagyon érti a munkáját is, kiváló szakember is. Ahogy most Gyirmóton az összes kollégám.

– Ahol most épp a szakmai igazgató az a Tamási Zsolt, aki ellen az NB I-ben még meccselt is.
– Valóban, én Pakson, ő az MTK-nál volt edző, s ha jól emlékszem, az NB I-ből akkor estek ki. Példaértékű, ahogy ő a gyirmóti klubért dolgozik, de a közös munkánk is az. Ahogy a klubvezetés hozzáállása is, mert nem tudom, van-e még olyan csapat, ahol ennyi pénzt raknának bele a sportba, a fociba saját zsebből.

– A legtöbb időt Pakson töltötte, mégsem ott volt a legeredményesebb edző.
– A siker mindig relatív. Papíron lehet, többet ér egy kupagyőzelem Székesfehérvárott, de Pakson kétszer voltam ötödik, kizárólag magyar játékosokkal, ami szerintem szintén extra teljesítmény. Ha most a Gyirmót bennmarad az NB I-ben, számomra felér egy kupagyőzelemmel. Amúgy a kupasiker, a harmadik hely Fehérvárott azzal a játékosállománnyal szerintem csoda volt. Szerencsére úgy fest, engem körülvesznek ezek a csodák.

– A kívülállóknak nehéz embernek tűnik, nem na- gyon van jelen a médiában, vagy ha szerepel, akkor kis- sé mogorvának, nyersnek tűnik. Ez tudatos?
– Én azt szeretem, hogy az jelenjen meg, amit mondok. Sajnos előfordult, hogy nem a tényeket írták meg. A bizalomvesztés talán ebből jön. Amúgy nincs semmi problémám, ami kötelező, annak eleget teszek.

– A közvélemény, a szurkolók egy jól védekező, kevés gólt szerző csapatnak könyvelik el általában az együtteseit.
– Ez baromság. Ki és hogyan határozza meg, hogy az én csapatom milyen stílusban játsszon? A szakmában én ilyenről még nem hallottam. Nem tudom elképzelni, hogy ha a Manchester City a PSG ellen nem védekezik, megússza gól nélkül. Nem értem, miről beszélnek né- hányan.

– Az azért tény, hogy nem mindig rúgott sok gólt a csapata.
– Ha megnézzük Európában az élcsapatokat, nem csupán az a jellemző, hogy a legtöbb gólt rúgják, hanem hogy a legkevesebbet kapják. A góllövés pedig kilencven százalékban kvalitás függvénye. Vannak támadók, akik tudom, hogy tizenöt gólt lőnek egy évben. Játékosállomány-függő a gólképesség. Nem lehet mindent a stratégiá- ra fogni. Ami biztos, az én csapataim nem olyanok, amelyek csak úgy felívelgetik a zsugát.

– A Gyirmót például hatvan gólt lőtt ebben a bajnokságban.
– Ez amúgy, főleg a tavasz, egy kiugró teljesítmény volt. Igaz, télen változott is a csapat. Jöttek újak, s mentálisan is erősödött a társaság. A szünetben rendszert váltottunk, de az már most borítékolható, hogy az NB I-ben nem játszhatunk majd ugyanebben. Ez a fajta védekezés nem fog működni az élvonalban, ezt már tudjuk.

– A szakma mennyire értékeli? Vincze Ottó, a Fradi és az ETO korábbi kiválósága korábban, még a bajnokság előtt azt mondta, a második évben már látszani fog a munkája. Igaza lett.
– Ottóval jóban vagyok, nyilván azért mondta ezt. Nyilván, edzők azért egymás között sokszor beszélünk a futballról, s jólesik, ha így gondolkodnak az emberről a kollégák.

– Télen komoly hátrányban voltak a feljutást illetően. Őszintén hitt akkor a feljutásban?
– A cél a harmadik hely volt és kihozni magunkból, amit tudunk. Nem számolgattunk. Változtattunk a felállásunkon, s ez működött. Rizikót vállaltunk, ami bejött. Az ellenfelek nem tudták ezt úgy lereagálni, ahogy az élvonalban valószínű tudnák.

– Ezt nem csak azért mondta, hogy levegye a terhet a játékosairól?
– A játékos mindig teherrel játszik. A grundon sincs felszabadult játék, néha megöljük egymást a győzelemért. Az a mentálisan erős, aki amikor tét van, akkor is jól teljesít.

– A rutinja önnek már megvan az NB I-hez, de kérdés, mire lesz képes az élvonalban a Gyirmót…
– A célunk egyértelműen a tagságunk meghosszabbítása, amihez úgy érzem, öt játékost mindenképp kell igazolnunk. Kellenének NB I-et megjárt labdarúgók, s vannak is kiszemeltjeink, de őket is nagyon nehéz lesz megszerezünk.

– Igazolna külföldi labdarúgókat is?
– Egy jó légiós sosem rossz. Vannak hiányposztok, ahol nem is találni jó magyar játékost. Ezzel együtt kilencven százalékban hazai játékosokkal szeretnénk a bennmaradást megoldani.

– Ami nem lesz egyszerű ebben a tizenkét csapatos bajnokságban.
– A tradíciókat nézve úgy érzem, ennyi együttes kevés az NB I-be, de lehet, én látom rosszul. Ez van, most ebben a rendszerben kell helytállni.

– Szinte az egész élete a fociról szólt. Mindig is erről ábrándozott?
– Dehogy! Főnemesi címet szerettem volna, ezerhektáros birtokkal. A viccet félretéve, amúgy igen, profi focista akartam lenni, s még tovább is tarthatott volna a pályafutásom, de ért néhány olyan külső behatás is, ami miatt kénytelen voltam váltani.

– Elégedett, ahol most tart?
– Most igen. Vannak sérelmeim, de ezzel nem szabad foglalkozni. A következő feladatra kell koncentrálni, ne vigye el a fejemet semmi. Az NB I számunkra élet-halál harc lesz.