Falusi pályából stadiont, kis csapatból élvonalbeli együttest építettek Gyirmóton a Horváth testvérek, akik édesapjuktól örökölték a futball szeretetét. Évtizedek óta irányítják, támogatják a csapatot, amely nemrég ismét feljutott a legmagasabb osztályba.
– Újra az élvonalba vezényelték a Gyirmótot. Az édesapjuk most nyilván nagyon büszke lenne önökre. Mit gondolnak, mit mondana, ha itt lenne közöttünk?
Horváth Ferenc: – Én is úgy gondolom, hogy nagyon örülne, ám szerintem még azt is megkérdezné: fiúk, mibe fog ez nekünk kerülni? Mindig reális volt ebben a tekintetben is.
Mindenki akarta a sikert
– Óriási bravúr kellett az NB I-hez. Őszintén bíztak a feljutásban?
H. E.: – A bajnokság indulásakor a dobogós helyezést tűztük ki célul, nem pedig a feljutást. Mindenki és mi is a válogatott játékosokkal felálló Debrecent és Vasast tartottuk esélyesnek. Aztán a tavaszi idényben ahogy jöttek az eredmények, úgy kerültünk egyre közelebb a feljutó helyhez. Az utolsó előtti fordulóban, a Kazincbarcika elleni idegenbeli siker után gondoltam, hogy ez már megvan, hiszen már „csak” a Békéscsabát kellett Gyirmóton legyőzni az NB I-hez.
H. F.: – Én és talán a csapat nagy része a Debrecen elleni bravúros, idegenbeli győzelem után kezdtük igazán elhinni, hogy talán odaérhetünk. Ez- után jött aztán a nem mindennapi győzelmi széria.
– Mitől volt ilyen eredményes a csapat?
H. E.: – Elsősorban a szakmai stáb és a játékosok érdeme a siker. A keretet összeállító Tamási Zsolt szakmai igazgató és Csertői Aurél vezetőedző kiváló páros és nagy érdemük van a feljutásban. Margitai Zoltán klubigazgató mint operatív vezető, az MLSZ NB II-es bizottságának elnöke az NB I-es licenc meglétéért felelt. Tulajdonostársammal, testvéremmel az Alcufer Kft. részéről biztosítottuk az utánpótlás- és a felnőttcsapat működési feltételeit, hogy csak a nyugodt szakmai munkára irányuljon a figyelem.
H. F.: – Úgy gondolom, hogy igazi egységes csapatként mindenki akarta a sikert és sokat is tett érte.
– Hányan gratuláltak a feljutás után, sokakat érdekel a csapatuk?
H. E.: – Nem számoltam a magam részéről a gratulációkat, de nagyon sokan felhívtak, üzentek. Ez azt jelenti, hogy sokan figyelemmel kísérték a másodosztályú szereplésünket és örültek a feljutásunknak.
H. F.: – Sok pozitív visszajelzést kaptam én is, és érdekes, nem csupán a közvetlen környezetünkből. Külföldi partnereink, a felvidéki barátaink Dunaszerdahelyről és Félből is hívtak, de az ország másik feléről is üzentek a siker miatt. Kiemelném Győr, a város elismerését. Nagyon jólesett, hogy a polgármester külön köszöntött bennünket és a csapatot is.
Gyirmót már nem falu
– Nem zavarja önöket, hogy a szép stadion, a kétszeri feljutás ellenére is vannak, akik még mindig falusi együttesnek titulálják a Gyirmótot?
H. E.: – Mivel Ménfőcsanak és Gyirmót a hetvenes évek elejétől Győr városrészei, így a kertvárosi jelző helytállóbb lenne, mint a falusi. Amúgy szerintem ha annak is titulálják, azzal sincs semmi gond, de akik mondják, szerintem nem is éltek még akkor, amikor Gyirmót Győr városrésze lett.
H. F.: – Én magam is faluról származom, kilencéves koromig Bágyogszováton laktam, mielőtt Győrbe költöztünk. Számomra nem negatív jelző, ha valakire, valamire azt mondják, hogy falusi. Sőt, én kimondottan büszke vagyok erre. Amúgy a futballunk minősége nem azon múlik, mekkora településen játsszák, hanem hogy hogyan szerepel az adott csapat. Ha van, aki úgy gondolja, minket nem zavar, de Gyirmót már nem falu, egy kifejezetten élhető kertváros. Győr része, s mi is legalább annyira győriek vagyunk, mint a városban másutt élők.
– Mit lehetne tenni, hogy a győriek is jobban elfogadják, maguknak érezzék a csapatot?
H. E.: – A háromszázötven utánpótláskorú labdarúgónk nagy része győri, illetve Győr környéki és a lassan harminc- éves gyirmóti sportegyesület már nemcsak Győr-Moson-Sopron megyében, de országosan is kivívta a szakmai elismerést és tiszteletet. Az utánpótlásunk a huszonhat országosan kiemelt tehetségközpont egyike. A felnőttcsapatunk az elmúlt tizenöt évben mindig a dobogón vagy annak közelében végzett és háromszor már kiharcolta az NB I-es tagságot (egy alkalommal nem kapott licencet az együttes – a szerkesztő). Szerintem nagyon sokan elfogadják Győrben a Gyirmótot és magukénak is érzik. Akik pedig nem fogadják el, azokat megpróbáljuk közösen meggyőzni. Mi a győri gyerekek magas szintű sportolási lehetőségével, a kimagasló eredményességgel, s remélhetőleg önök pedig a sajtó ere- jével.
H. F.: – Azért szép számmal akadnak Gyirmót-szimpatizánsok. Nagyon tetszett már a lelátó a Békéscsaba elleni utolsó meccsen, s bízom benne, az élvonalban még több szurkoló látogat majd ki az Alcufer Stadionba.
– Sikerült az NB I-re a csapatot megerősíteni?
H. E.: – Posztokra igazoltunk belső védőt, balhátvédet, középpályást, bal- és jobbszélsőket az együttes megerősítése reményében. A csapat gerincének megtartása, az új játékosok érkezése és a szakmai stáb felkészültsége, a nyugodt háttér biztosítása együttesen jelenthetik az NB I-ben maradás kiharcolását.
H. F.: – A magot együtt hagytuk, s a szakmai vezetés javaslatára hat olyan játékos érkezett, akik nagy segítséget jelenthetnek.
Tudják, mit rontottak el
– Fel lehet használni a korábbi egy év NB I-es tapasztalataiból valamit? Lesz, amit másképp csinálnak?
H. E.: – Pontosan tudjuk, milyen hibákat követtünk el akkor és igen, most sok mindent másképp csinálunk. A legfontosabb a motivált, sikerre éhes játékoskeret és szakmai stáb együttes, célra vezető munkája. Tudjuk azt, hogy türelmesnek kell lenni, idő kell ahhoz, hogy a régi és új játékosok a pályán összeszokjanak. Kapkodni, idegeskedni nem szabad.
H. F.: – Alaposabban fel kellett készülni az NB I-re, mert nagyobb erőfeszítéseket igényel. Úgy gondolom, most lényegesen jobb erősítések történtek, mint akkor.
– Mennyivel mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk most, hogy az élvonalban futballozik a csapat?
H. E.: – Valóban minél magasabb osztályban szerepelünk, annál nagyobbak a költségeink. Azonban az is igaz, ennek az NB I-es szereplésnek magasabb reklámértéke is van. Nagyobb összegű a normatív támogatás az MLSZ részéről, magasabbak a reklám- és a szerencsejáték-bevételek. Minden mérkőzésünket élőben közvetíti az MTV valamelyik csatornája. Pontos szaldót csak a végén tudunk húzni, s tervezzük a bevételi és kiadási oldalt is, de ha sokszor nyerünk és NB I-esek maradunk, akkor elégedettek lehetünk. Amennyiben lehetőségünk, pluszforrásunk lesz, akkor azt megpróbáljuk értelmesen felhasználni. Személyesen azt gondolom, a fiatalok sportolási lehetőségének biztosítása egy ilyen dolog. Ezek a fiatalok hétéves kortól húszéves korig biztosan, sőt, utána is gyirmótinak vallják magukat, még ha mindegyikük nem is lesz NB I-es focista. Megtanulnak csapatban gondolkozni, egymásért küzdeni és egészséges szemléletű, sportos emberekké válnak. Akik itt fociztak Gyirmóton, fiúk vagy lányok, később mint szülők szívesen engedik majd ide a gyerekeiket.
H. F.: – Az NB I-nek lényegesen nagyobb a reklámértéke, így ennek arányában tudtuk növelni mi is a reklámozási kiadásokat.
Közös program lett a futball
– Megsüvegelendő, ahogy évtizedek óta támogatják a településük futballját. Miért jó mindez önöknek, a családjuk nem mondta még, inkább rájuk költsék a pénzüket, idejüket?
H. E.: – Mivel én 1981 óta a focipályával, most már a stadionnal szemben lakom, azt mondhatom, reggel ezzel kelek és este mikor hazamegyek, ezzel fekszem le. Szerencsére ezt a családom már megszokta és így fogadják el, mert azért azt ők is látják, hogy olyan értéket teremtettünk, amely nélkül már nagyon nehéz lenne a településrészt elképzelni.
H. F.: – A családommal együtt úgy gondoljuk, hogy a sportra fordított kiadásaink a társadalmi felelősségvállalásunk részeként is szolgálnak a kulturális, egészségügyi és más karitatív támogatások mellett. Nyilván a futballra töltött idő már más kérdés, de a feleségem szinte mindig eljön velem a meccsekre, így ott is együtt vagyunk, s a két, már felnőtt gyermekem és a vőm is szívesen megfordul a lelátón. Idén remélem, már a kétéves unokámat is hozzák, hadd szokja a légkört. Nálunk tehát kicsit közös kikapcsolódássá vált a futball is.
Forrás: kisalfold.hu