Az évszázad mérkõzésének nevezett találkozó alapjaiban változtatta meg a futballról addig kialakult képet, és azóta is a magyar sport egyik csúcsteljesítményének tekinthetõ.
Az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett Aranycsapat londoni sikerére elsõsorban azért figyeltek fel világszerte, mert a sportág felfedezõinek számító angolok 90 éves otthoni veretlenségének vetett véget. Ráadásul úgy, hogy a hazaiaknak esélyük sem volt a Puskás, Bozsik, Hidegkuti fémjelezte csapat ellen. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese nemcsak egyszerûen fölényesen nyert a világ egyik legjobbjának tartott válogatott pályáján, hanem ezt csodálatos, szemet gyönyörködtetõ játékkal tette.
Sõt, az 1954. május 23-án rendezett budapesti visszavágón is hasonló volt a helyzet: a szigetországiakat újra leiskolázták Puskásék. Ahogy akkor emlegették: az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek…
Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntõjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkõzések során 8-3-ra legyõzött Németország óriási meglepetésre 3-2-re jobbnak bizonyult a magyar válogatottnál.
A Wembleyben pályára lépett magyar játékosok közül már csak ketten, Buzánszky Jenõ és Grosics Gyula vannak az élõk sorában.
(nb1.hu)