Remekül csengő név a magyar labdarúgásban a tizenegyszeres válogatott Vincze Ottó, aki a címeres mez mellett a kilencvenes évek közepén a Ferencvárossal is sok szép pillanatot szerzett a honi futball szimpatizánsainak. Talán ő sem sértődik meg azon, ha most nem a múlt, hanem a jelen, és reményeink szerint a jövő büszkeségéről írunk vele kapcsolatban, ugyanis néhány napja hivatalosan is klubunk, a Gyirmót FC Győr játékosa fia, Vincze Ádám, akivel kettő plusz egy éves megállapodást kötöttünk, s aki édesapjával való kapcsolatáról, a kezdetekről és a célokról is kendőzetlenül beszélt.

Édesapám magasabb szinten, légiósként is játszott korábban, így a családunkban kódolva, sok minden a fociról szólt gyermekkoromban. Ő terelgetett e téren, de testvére, Vincze Gábor is labdarúgó volt, aki a keresztapám is egyben, így szinte beleszülettem ebbe a futballközegbe. Gyermekként az ETO-nál kezdtem a rendszer, ott tizenegy évet töltöttem. Ezt követően Budapestre költöztünk édesanyámmal, és ott folytattam a pályafutásomat.

Ismert, elismert édesapád, Vincze Ottó inkább a középpálya támadó szekciójában érezte jól magát, te viszont már régóta csapataid hátsó alakzatában szerepelsz.

Én is középpályásként kezdtem, hiszen az ETO-ban tizenhat éves koromig itt játszottam, majd már a költözésünk után,a budai Tabáni Spartacusban egy csapaton belüli megbetegedés miatt, kényszerből kerültem hátra, s ott ragadtam. Ezekután, 2017-ben igazoltam Budaörsre, ahol Bognár György kezei alatt dolgoztam, és már 17 évesen bemutatkozhattam az NB II-ben. Innen Pápára kerültem, majd ismét az ETO, onnan a Ménfőcsanak csapatához igazoltam, míg 2022-ben érkeztem Soroksárra.

Milyen tulajdonságokat említenél az erényeid között?

Nem vagyok egy nagytermetű védő, de az alkatom ellenére is, a keménységemet tudnám kiemelni, amit szerintem Gábortól örökölhettem, s mellette a munkabírásom, a küzdőszellemem említhető e tekintetben.

A családi kötődés miatt teher, hogy magasan van az a bizonyos léc, vagy talán külön kihívásként éled meg, hogy megfelelj édesapád és keresztapád elvárásainak, intelmeinek és esetleges kritikáinak?

Az ő árnyékuk miatt ezt már sokan kérdezték korábban, de én nem élem meg egyáltalán teherként ezt a dolgot. Minden meccsem után megbeszéljük a tapasztalatokat, hiszen kívülről ő jobban át tudja látni a meccseket, próbálom megfogadni a tőle hallott tanácsokat. Egy azonban biztos, mindig építő jellegű beszélgetések zajlanak köztünk, a fejlődésem az elsődleges cél, mindig a javamat akarja. Járom a saját utamat, amiből próbálom kihozni a maximumot.

Több sportolók életét megkeserítette már különböző sérülés, s ez a te esetedben is felmerült, de szerencsére ezt már múlt időben említhetjük! 

Tavalyelőtt nyáron – talán a túlterhelés miatt -, kialakult egy gyulladás, ciszta a térdemben, amivel közel öt hónapot szenvedtem, de már teljesen tünetmentessé vált, meggyógyult a sérült rész, így zavartalanul tudok figyelni a futballra, jelen esetben a felkészülésre.

Hogyan kerültél Gyirmótra?

Lejárt a szerződésem a Soroksárnál, s bár Lipcsei Péterék hosszabbítást ajánlottak, amikor Horváth Cs. Attila sportigazgatón keresztül érkezett a Gyirmót FC Győr megkeresése, a célokat meghallgatva úgy döntöttem, hogy nem maradok a fővárosban, és kipróbálom magam egy új közegben.

Érdekes látni, hogy korábban említett családtagjaid jobb lábasok voltak, Te azonban a baloldalon érzed otthonosabban magad, hiszen az a lábad az “igazi”! 

Ez valóban érdekes és egyedi, hiszen a családban sem anyai, sem pedig apai ágról nincs bal kezes és bal lábas, így kicsit furcsa, hogy nálam ez így alakult ki, de talán olyan ősömtől örökölhettem ezt, akit én nem is ismertem.

Feszített tempójú év elé nézünk a tekintetben is, hogy most egyértelműen kimondva, kitűzött cél a másodosztályba történő visszakerülés, ez is közrejátszott a döntésedben? 

Tisztában vagyok mindezekkel, hogy konkrét cél a feljutás, s amivel tökéletesen azonosulnak az én nézeteim is, hiszen szeretnék még magasabb osztályban szerepelni. Kettő plusz egy éves szerződést kötöttünk, amin belül remélem sok sikerélményben lesz részünk csapattársaimmal és a szurkolókkal. Az első naptól kezdve érzem, hogy jó helyre kerültem, hiszen a Weitner Ádám által vezetett szakmai stáb és a játékoskeret is csak egy célért dolgozik, hogy a Gyirmót visszakerülhessen méltó helyére. Egy klub, amelynél ilyen körülmények biztosítottak, nem szerepelhet sokáig a harmadosztályban! Biztos vagyok benne, hogy nem is fog!