Bosznában, az NK Vitez csapatában nevelkedtem és onnanmég utánpótlás játékosként igazoltam Horvátországba, a HNK Sibenik gárdájához.Három évig játszottam a horvát bajnokságban, de 2012 –ben elfogadtam a HSKZrinjski Mostar ajánlatát és visszatértem Boszniába. Már abban az évbensikerült bajnoki címet szereznem a bosnyák Premier Ligában és ezt sikerültmegismételnem a 2015/2016 – os szezonban.

– Egy bajnok csapatból érkeztél tehát, miért döntöttél úgy,hogy külföldön, Magyarországon folytatod a pályafutásodat?

Mindenek elõtt az volt a célom, hogy profi labdarúgó legyekés büszke vagyok arra, hogy ezt elértem. Nagy elismerés a számomra az is, hogysikerült élvonalbeli bajnoki címet szereznem a hazámban. Annak is örülök, hogylegalább selejtezõ mérkõzést játszhattam a Bajnokok Ligája sorozatban. Volttöbb ajánlatom is különbözõ balkáni csapatoktól, de én most szerettem volnakipróbálni magam egy másik futball közegben. A magyarországi lehetõség pedigazért is érdekelt, mert itt közelebb vagyok a nyugat – európai bajnokságokhoz.

– Mennyire ismerted a magyar labdarúgást és mit tudtál aGyirmót FC Gyõr csapatáról?

A nyári Európa Bajnokságon láttam a magyar válogatottcsapatot és nagyon tetszett is nekem a játékuk. Az említett BL selejtezõbenpedig játszottam Nemanja Nikolic ellen, akit remek labdarúgónak tartok.Ismertem a Videoton és a Ferencváros nemzetközi kupamérkõzéseinek eredményeit,sõt a Zeljeznicar – Ferencváros mérkõzést is megnéztem a televízióban. Agyirmóti csapat ellen pedig két évvel ezelõtt játszottam is, a horvátországiIstria Winter kupán. Emlékszem, hogy akkor a Zrinjski Mostar – ral fölényesgyõzelmet arattunk, de egy nagyon kemény, harcos mérkõzés volt.

– Ilyen magassággal számíthatunk néhány fejes gólra a magyarélvonalban, a Gyirmót FC Gyõr csapatában?

Természetesen nagyon szeretnék majd fejjel betalálni,amennyiben a szögleteknél és szabadrúgásoknál lesz lehetõségem az ellenfélkapuja elé kerülni. Az erõsségem a fejjáték, de ez nem csak a magasságon, hanemnagyon sok tekintetben a jó helyezkedésen is múlik. Viszont nem jövök énzavarba lábbal sem, mert elég jó a rúgótechnikám, pontosan tudok indítani és avédekezésbõl is szívesen lépek be a támadó játékba. Nagyon bízom abban, hogysegíteni tudok majd a csapatomnak, hogy bent maradjon a magyar bajnokságélvonalában. Rövid ideje vagyok Gyirmóton, de eddig az edzések, a pályák, alétesítmények és a csapattársaim is nagyon jó benyomást tettek rám.

– Ha jól tudjuk a testvéred is labdarúgó. Mit kell rólatudnunk?

Az öcsém, Stjepan Radeljic tizenkilenc éves és tavaly nyáronöt éves szerzõdést kötött a VFB Stuttgart csapatával. Egyelõre a német klubmásodik csapatában futballozik, de bízunk abban, hogy nemsokára bemutatkozhatmajd a Bundesligában. Stabil tagja a Bosznia – Hercegovina U 21 – es válogatottjának,tehát ahhoz is közel jár, hogy a felnõtt válogatott keretbe is bekerüljön. Miketten külsõre nagyon hasonlítunk egymásra, hiszen Stjepan is 198 centimétermagas. Szintén belsõ védõt játszik, de õ bal lábas játékos. Tervezgetjük is,hogy egyszer majd valahol ketten alkotunk egy jó védõpárost.