Elhunyt Albert Flórián 
 
A magyar labdarúgás ikonja vasárnap este távozott közülünk.

Albert Flórián, a Ferencváros és a magyar labdarúgás alakja tegnap éjjel elhunyt. Mint ismert, a “Császárt” a héten megmûtötték, úgy tûnt, hogy az operáció sikeres volt, ám Flóri bácsi szervezete végül megadta magát.
Nyugodjon békében…

Hetven évvel ezelõtt, 1941. szeptember 15-én született a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja, Albert Flórián, akit mindenki csak Császárként szólított és ismert. Az FTC és a magyar futball megtörhetetlen tartású csillaga az egyetlen honfitársunk, aki elnyerte az Aranylabda díját.
Albert Flórián emlékére alapító-fõszerkesztõnk, Imre Mátyás, valamint Bocsák Miklós közösen írt könyvébõl, a 100 év futballból idézünk.

“A Császár. Az Aranycsapat utáni korszak legnagyobb magyar labdarúgó egyénisége. Szinte még gyerekfejjel került a Ferencváros nagy csapatába (1958) és még szinte gyerekfejjel – a válogatottba (1959). Nem volt 18 éves, amikor a legjobbak között bemutatkozhatott s attól fogva egyértelmûen õ lett Magyarország labdarúgó pályáin a No. l – akihez fogható azóta sem született. “Zseniális, született labdarúgó õstehetség, a labda varázslója. Szellemes, könnyed, bravúros cselezõ és fejjel, lábbal egyaránt minden helyzetbõl gólt szerzõ csatár mivoltában a bécsi Sindelarral kezdték összehasonlítani. Labdavezetésének “olajozott” volta, elegáns, könnyed, kiismerhetetlen testcselekkel és labdaperdítésekkel telt játéka a nagy osztrákot juttatta az ember eszébe, és persze saját legnagyobbjainkat… Siklószerû mozgása, a legnagyobb zavarokból illegve-billegve kipenderülõ, magát tisztára játszó tehetsége Deáktól Spielmannig tartó emlékeket ébresztett. Azt mondhatjuk: minden eddigi nagy, finom, szellemes magyar csatár jó tulajdonságaiból hozott valamit” – írt róla valóságos ódát Hoppe László. De annak idején nem kellett az óda sem – amikor az NSZK 4-3 legyõzésében fõszerepet játszott, a Népstadion telt háza szinte e nélkül is dalra fakadt. Miként azok is, akik évekkel késõbb, az 1966-os vb-n, a brazilok ellen látták játszani… A legnagyobb volt, s hogy nem lehetett még nagyobb az már nem az õ hibája. Pályájának fénykora a magyar futball hanyatlásának kezdetére esett, s az 1969-es marseille-i csatavesztésnek, a vb selejtezõbõl való kiesés utáni haragnak, bûnbakkeresésnek õ is áldozata lett.
Így is tizenöt év alatt (1959-1974) hetvenötször játszott a válogatottban, ahol 3l gólt lõtt. Az 196o. évi olimpián bronzérmes, az 1962-es vb-n hatodmagával holtversenyben 4 góllal gólkirály, az 1964-ben Eb bronzérmet szerzett nemzeti tizenegy tagja, 1966-os vb csapatunk vezéregyénisége. Az egyetlen magyar, aki – 1967-ben – elnyerte az Aranylabdát, hogy aztán a futball egyik szentélyébe, Brazíliába is meghívják – és csodálják.
Méltatlan, egyenesen hihetetlen, hogy a magyar futball elmúlt négy évtizedének legnagyobbja soha nem kapott komoly edzõi feladatot hazájában. Hogy milyen edzõ, azt csak Libában, majd a Ferencváros ifjúsági csapatánál próbálhatta ki, hogy aztán, jobb lehetõség híján visszatérjen Libába. Ezt követõen vezetõi feladatokat kapott ugyan a Ferencvárosnál, de azt sohasem tudhatjuk meg, hogy a magyar futball egyik legnagyobb csillaga mire vihette volna a kispadon – és mire vihette volna az õ szakmai irányításával az a csapat, amelyhez, Hercegszántóról való felköltözése óta hûséges és eltántoríthatatlan volt.
Sorsa nem csupán egy futballsztár – sorsa egy sztár sorsa a XX. század második felében Magyarországon.”

Albert Flórián pályafutása során csak a Ferencvárosban játszott, 351 mérkõzésen 256 gólt szerzett. A válogatott mezét 75 alkalommal viselhette, a nemzeti csapatban 31 gólt szerzett.
1967-ben megkapta az Aranylabdát, 1964-ben Eb-bronzot, 1960-ben olimpiai bronzot szerzett.
Az 1972-es Eb-n 4. helyen végzett a magyar csapattal.
A magyar bajnokságot 4 alkalommal hódította el a Fradival, 4-szer lett második és 3-szor harmadik. 1972-ben megnyerte a Magyar Kupát, majd az 1964-65-ös szezonban a zöld-fehérekkel elhódította a BL elõdjének számító Vásárvárosok Kupáját. Ugyanebben a sorozatban az 1962-63 idényben bronz, majd az 1967-68-as szezonban ezüstérmet nyert. Egyik utolsó nagy sikere volt, amikor 1971-72-es szezonban bronzérmet nyert az UEFA-Kupában – mondanunk sem kell – a Fradival.
Szeretett klubjának stadionja ma már az õ nevét viseli, az Üllõi úti létesítmény 2007. december 21-én kapta meg az Albert Flórián Stadion nevet.
Albert fia, ifj. Albert Flórián maga is játszott az FTC-ben, szerepelt a BL-ben és a válogatottban.
A Császár még az utóbbi években is a legtöbb idejét a róla elnevezett stadionban töltötte, figyelte a fiatalok edzéseit, korábban a felnõttek gyakorlásánál is fel-feltûnt. A 70 éves legenda mindennapjait unokái szépítették meg: Flórián Patik a nagypapához hasonlóan center, míg Alex még túl fiatal, hogy meg lehessen jósolni, milyen poszton játszik majd. Ilyen gének tudatában csak egy biztos: játszani fog.
Albert Flórián 70 évet élt, nyugodjon békében…