A szokásos elsõ mondat: jól kezdtük a mérkõzést… Igen, ismét jól kezdtük a találkozót, sõt most a gól sem hiányzott, hiszen Weitner Ádám egy remekbeszabott beadás után talált a hálóba.
Csakhogy ahelyett, hogy növeltük volna elõnyünket, és már az elsõ félidõben eldöntöttük volna a mérkõzést jött a rémálom. A Baja taktikusan futballozva megfordította a mérkõzést! Ekkor többen a pályán azt sem tudták, hogy merre támadunk, meg voltunk zavarodva, és védekeztünk hazai pályán.
Jól jött a szünet, és a szünetben a kettõs csere. A középpálya két oldalán váltott Kiprich mester, ami ezúttal bejött.
Lélektanilag a legjobb pillanatban egyenlítettünk, és ekkor már világossá vált, hogy a második félidõre egy teljesen más csapat jött ki a pályára. Egymás érték a szebbnél szebb támadások, a helyzeteink, és ami fontos, ma 4 gólt is sikerült rúgnunk. Ahogy haladt elõre az idõ csak az volt kérdés, hogy mikor kényszerítjük hibára a vendégeket.
Aztán a végén nem bírták a nyomást Bognár György tanítványai, és hiába játszottak helyenként tetszetõsen és szervezetten, két súlyos egyéni hiba megpecsételte sorsukat.
Összességében kiegyenlített félidõk után, a második félidei játékunk alapján megérdemelten nyertünk, de a tanulságokat ebbõl a találkozóból is le kell vonnni. Nevezetesen, hogy nem szabad elõnyt engedni egyetlen ellenfelünknek sem! Nekünk minden mérkõzésen úgy kell pályára lépni, hogy az elsõ perctõl kezdve ne legyen kétsége senninek, hogy mi nyerjük a mérkõzést! Ezen a hozzáálláson javítani kell, és akkor nem lehet gond!