Úgy kezdtük a mérkõzést, ahogy azt hazai pályán mindenki várja tõlünk. Kapuja elé szorítottuk a vendég BKV-t, és egy percig sem hagytunk kétséget affelöl, hogy itt ma csak mi nyerhetjük meg a mérkõzést.
A félidõ elsõ felében jól játszottunk, és ekkor 4-5 nagy helyzetet is kidolgoztunk, de a gólszerzés nem sikerült. Kellett ehhez a mai napon hiányzó koncentrálás, ami az utolsó pillanatokban segített volna rajtunk, és kellett hozzá a vendégek kapusa Vezér Ádám, aki ma 10-esre védett.
A félidõ második félidejében aztán kissé visszavettünk az iramból, és ekkor már nem tudtuk veszélyeztetni a vendégek kapuját. Sajnos ekkor a vendégek furcsa védekezésével sem tudtunk mit kezdeni, amikor a szögleteinknél rendre 3 csatárt hagytak a félpályánál, így 4 védõt kényszerítve arra, hogy távol maradjanak a szöglettõl. Ezt ma nem tudtuk lereagálni.
A második félidõt ott folytattuk, ahol az elsõt abba hagytuk. Meddõ mezõnyfölényben játszottunk, és a félidõ elsõ felében nem voltunk veszélyesek a BKV kapujára. A második félidõ azonban tükörképe volt az elsõnek, így a félidõ második felére javultunk fel, és ahogy haladtunk a mérkõzés vége felé, úgy volt egyre több helyzetünk.
Sajnos azonban szombaton a vendégek kapusán nem tudtunk kifogni, és az ekkor már 10 emberrel védekezõ fõvárosi alakulat kapuját nem tudtuk bevenni. Tettük ezt annak ellenére, hogy az utolsó 10 percben akár három gólt is szerezhettünk volna.
Nem rúgtunk gólt, így maradt a hazai pályán csalódást jelentõ döntetlen, az egy pont megszerzése, és így – a Pécs tatabányai gyõzelme miatt – kénytelenek voltunk átadni a tabellán az elsõ helyet a baranyai alakulatnak.
De bízunk benne, hogy ez csak átmeneti állapot! Jövõ héten Ajkán javítani kötelezõ! A csatát ugyan most elveszítettük, de a háborút még nem!