Esetleges kispesti gyõzelmünk esetén 6 pontra növelhettük elõnyünket a riválisunkkal szemben úgy, hogy három hete még õk vezettek elõttünk 3 ponttal.

Az elsõ csatát megnyertük már a mérkõzés elõtt, amikor Szabó Csaba csapatkapitánynak sikerült elnyernie a választás lehetõségé, és széllel-, valamint nappal háttal támadhattunk az elsõ félidõben. Igen, bármennyire furcsa, vasárnap még a nap állása is fontos volt, hiszen ahogy ment le az égi óriás, úgy vakította el a vele szemben játszó játékosokat. Ehhez hozzá jött még, hogy a nap sugarai visszaverõdtek a mûfûrõl, így a játékosok sokszor semmit sem láttak a vakító napsütésben.

Aztán a nagy örömünk a szünetig elszállt, hiszen nem tudtunk gólt szerezni a jól, és szervezetten védekezõ kis Honvéd ellen. Jól tartották magukat a kispesti fiatalok, akik az elsõ csapatból „kölcsön kapott” Hajdú, Akassou és Bajner segédletével gól nélkül hozták a szünetig a mérkõzést. Igaz, ebben az idõszakban is voltak helyzeteink, de a Honvéd is veszélyeztetett néhány esetben, így a szünetben igazságosnak volt mondható a döntetlen.

A második félidõt nagy elánnal kezdte a Honvéd, de az 50. perctõl kezdett a javunkra változni a mérkõzés. Igaz, hogy a Honvédot segítette a szél, de ezt nem tudta kihasználni a fõvárosi alakulat, mivel a jó védekezésünk miatt csak felívelésekkel próbálkozhattak, de azok rendre Deli kezében landoltak.

Az 53. percben jött egy gyönyörû villám ellentámadás, melynek végén Weitner szerezte meg vezetõ gólunkat. Ha az elmúlt héten a gólszerzõ önzetlenségét tudtuk kiemelni, akkor ez most érvényes Lakira is, aki nagyon szépen szolgálta ki csatár társát, kinek nem volt nehéz dolga, és közelrõl a hálóba lõtt.

A második gól elõtt kisebb tûzijátékot rendeztünk a hazai kapu elõtt, elõször Laki, majd Weitner is gólt szerezhetett volna, de elõbb a védõk, utóbb a kapus mentett. Végül aztán Baumgartner nem hibázott, és a Pécs után vasárnap ismét betalált, és találatával nyugtatta meg a csapatot.

Ezt követõen ismét Weitner szerezhetett volna gólt, amikor Lakival kényszerítõzve szép támadás végén került helyzetbe, de ekkor ismét a hazai kapus védett. Pár perc múlva aztán bebiztosítottuk a gyõzelmünket, amikor a két középpályás Tóth Balázs és Kiss Zsolt összjátékából utóbbi egy lövõcsel után szerzett szép gólt.

A mérkõzés hátra lévõ részében már nem forogtak veszélyben a kapuk, bár a Honvédnak még sikerült szépítenie. Igaz, hogy ekkor már mindenki a lefújást várta, és egy elõre vágott labdánál Deli és Kozmér nem értette meg egymást, így a labda az üresen álló hazai csatár elé pattant, aki az üres kapuba lõtte a szépítõ gólt.

Összességében vasárnap a rutinosabb és jobb csapatunk kihasználta a hazai csapat bizonytalanságát és a második félidei játéka alapján megérdemelten nyertük meg a mérkõzést.

Ki kell emelnünk a csapat egységét, és hozzáállását, ami az elsõ félidei játékon átlendítette és gyõzelemhez segítette ma a fiúkat. Most hetek óta jól játszunk, szép támadásokat alakítunk ki, jól védekezünk, és ami nagyon fontos gólokat rúgunk. Csatáraink önzetlenek és nem egyéni ambíciójukkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy a „CSAPAT” szerezzen gólt, és nyerje meg a mérkõzést, a bajnokságot, jusson fel az NB I-be!

Most azonban még nem dõlhetünk hátra! A Pécs jó csapat, jó játékosokból áll, senkit ne tévesszen meg jelenlegi formájuk! A bajnokságból még hátra van 9 forduló, ahol 27 pontot lehet szerezni, tehát nem dõlt el semmi! Baranyában pedig nem fogják feladni!

Folytatni kell a jó sorozatot, tovább kell gyûjtögetni a pontokat, és akkor viszont nem lehet baj! Ehhez pedig nagyfokú koncentrációra és akarásra lesz szükségünk. Jön három hazai találkozó, ami nagyban befolyásolhatja a bajnokság végkimenetelét, ezért hozni kel a gyõzelmeket, és akkor megvalósíthatjuk céljainkat!

A FOTO-kat Bakai Gusztáv készítette. Köszönjük!!!