Kiprich József a bundagyanú miatt májusban egy évre eltiltott fiát, Dánielt ártatlannak tartja, éppen ezért nagyon várja az MLSZ rendõrségi feljelentésének az eredményét.
A vezetõedzõ az [origo]-nak elmondta: a Tatabányán szombaton 4-0-ra diadalmaskodó, az NB II-ben jelenleg éllovas Gyirmót nem lenne pofozógép az élvonalban, örül, hogy az elmúlt öt-hat évben rendbe tették a magyar utánpótlásképzést, és azt gondolja, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnökkel jobb lesz a magyar futball.
– Kinek drukkolt vasárnap, Dzsudzsák Balázsnak vagy a Feyenoordnak?
– Mind a kettõnek. Dzsudzsáknak azért, mert magyar, és nagyon jó futballista, hogy a Feyenoordnak miért, azt gondolom, nem kell magyaráznom. Nem a mi napunk volt a vasárnapi.
– Amikor 1989-ben a Feyenoord leigazolta, hasonlóan rosszul állt a csapat, mint most, ám elindult felfelé. Akkor mi jelentette a fordulópontot?
– Vásárolt a csapat pár játékost, akik rögtön meghatározók lettek, s olyannyira belelendültünk, hogy abban az évben még a kupát is megnyertük. Most szinte ifistákkal állt ki a Feyenoord a PSV ellen, a játékosok pedig nem bírták a terhet. Hollandiában nem állnak le a csapatok 3-0 után sem, most is látszott, hogy ennek a meccsnek csúnya vége lehet.
– Beszélt egykori feyenoordos ismerõseivel a zakóról?
– Hívtak, de nem a játékosok, hanem egy barátom, aki kérdezte, hogy mit szólok a 10-0-hoz, én pedig csak annyit mondtam, hogy ehhez nem nagyon lehet mit hozzáfûzni. Annyit tudok, hogy a csapatot háromszáz szurkoló várta Rotterdamban, de nem volt balhé.
– A fanatikusok fel tudják ezt dolgozni?
– A Feyenoord drukkerei jóban-rosszban kiállnak a csapat mellett, bár lehet, ez a tíz gól már nekik is sok volt. De nem hiszem, hogy elpártolnának a csapattól. A klubnak nagy adósságai vannak, komolyabb szponzorok kellenének ahhoz, hogy ismét olyan legyen, mint régen.
– Mit gondol, Dzsudzsák Balázsnak érdemes lenne továbblépnie, vagy jobban járna, ha a biztos eindhoveni sztárságot nem cserélné fel a bizonytalanra?
– Abban biztos vagyok, hogy jól érzi magát, de szerintem tovább fog lépni. Kinõtte a holland ligát, és szerintem a spanyol bajnokság lenne számára a legmegfelelõbb. Ott is úgy futballoznak, mint Hollandiában, csak magasabb a színvonal.
– Mikor volt kinn utoljára Rotterdamban? Még ma is hátba veregetik a szurkolók?
– Tavaly nyáron kaptam egy meghívást a Feyenoord szokásos év eleji gálameccsére, ahol én voltam a meglepetés. A kétszer húszperces meccs tizedik percében bejelentették, hogy cserél a csapat, akkor álltam be én. Senki nem tudta, hogy ott leszek, megható volt a drukkerek reakciója.
– Egy 2005-ös cikkben olvastam, hogy a Feyenoord futball-akadémiát indíthat Budapesten, amelyben önnek kulcsszerepe lehet. Ebbõl lett valami?
– Elindult a Feyenoord-Újpest akadémia, de a hollandoknál vezetõségváltás volt, így az 1+4 éves szerzõdés elsõ éve után nem lépett életbe a hosszabbítás. Sajnos, egyelõre nincs szó róla, hogy Budapesten akadémiája legyen a csapatnak. Viszont ha valakit beajánlok a Feyenoordnál, akkor õt megnézik, legutóbb Dudás Ádámnak volt erre lehetõsége, de a szerzõdés végül nem jött össze.
A Gyirmót a kilencedik csapata edzõként, 2004-ben a Diósgyõrt irányította
– A Feyenoord elõtt Tatabányán játszott, ezer szállal oda kötõdik, a múlt szombaton pedig mostani csapatával, a Gyirmóttal 4-0-ra gyõztek ellene. Milyen érzés volt?
– Úgy készültem, mint bármely másik meccsre, játszottam én már a Tatabánya ellen más csapattal is. Mint minden meccsen, most is gyõzni akartunk, s bár ez nem mindig sikerül, ha úgy mész oda, hogy jó az iksz, akkor biztosan kikapsz.
– Csapata ismét vezeti az NB II-t, kész lenne a Gyirmót az elsõ osztályra?
– Nagyon nehéz megmondani, hogy mire lenne képes, de nem lenne pofozógép. Ami biztos, minden feltétel adott az élvonalhoz.
– A tatabányai meccs után azt mondta: “Ezt a gyõzelmet Kiprich Dánielnek ajánlja a csapat.”
– Igen, hiszen nem lehetett ott a mostani mérkõzésen, és éppen Tatabányán tiltották el.
– Kétmondatos nyilatkozatát úgy folytatta, hogy “ez a stadion mindig is a szívem csücske marad, de nagytakarításra – egy más forrás szerint féregirtásra – lenne szükség”. Melyiket mondta?
– A másodikat mondtam, amit mindenki úgy értelmezhet, ahogyan akar.
– Beszélt-e a tatabányai játékosokkal, klubvezetõkkel, akik miatt egy évre eltiltották a bundázással gyanúsított fiát?
– A klubvezetõkkel igen, de azokkal nem, akik ezt meglépték, nem hiszem, hogy lenne azóta bármi beszélnivalóm velük. De félreértés ne essék, a csapattal, a játékosokkal semmi gondom nincsen.
– Hogyan viseli a fia az eltiltást, visszatér jövõre? Tartani kell benne a lelket?
– Igen, mert neki az élete volt a futball, de ahogy ismerem, nem fogja feladni, csak azért is folytatni fogja.
– Van már eredménye a fia “nagy nyilvánosság elõtt elkövetett rágalmazás vétségének alapos gyanúja” miatti feljelentésnek?
– Most nem erre várunk, hanem a rendõrségi feljelentés eredményére, a két srácot már meghallgatták, most Danin lesz a sor. Ezt a feljelentést az MLSZ tette, s én biztos vagyok abban, hogy számunkra pozitív eredménye lesz, mert egy hülyeség ez az egész.
– A játékosok miért vallottak Dániel ellen, ha ön úgy gondolja, biztosan ártatlan?
– Nem voltam ott, nem tudom, mi történt, de elképzelhetetlen, hogy három 20 éves játékos próbálna leboltolni egy meccset. A régi öregek is felhívtak, hogy ez egy mekkora ökörség. Más nem jöhet ki, csak az, hogy nem történt semmi.
– Ezek után elképzelhetõnek tartja, hogy valaha még visszatér Tatabányára?
– Azt sem mondom, hogy igen, és azt sem, hogy nem. Bármi megtörténhet.
– Mennyire nehéz a Kiprich névvel fociznia a két fiának?
– Voltak kisebb problémák, de mentálisan jók, nem igazán tudják õket befolyásolni. A kisebbiknek volt gondja, kicsit érzékenyebb, volt, hogy beszólogattak neki, talán kicsit meg is tört akkor, de ha ezt nem bírják el, akkor nem lehet belõlük labdarúgó. De szerintem elbírják.
– Ön milyen volt az õ korukban? Egyszer az apjuk nyomdokaiba léphetnek?
– Természetesen mindenki elfogult a gyerekeivel szemben, de én úgy gondolom, másmilyen a két fiam. Szerintem a kisebbikbõl jó játékos lehet, már most korosztályos válogatott, de a nagyobbik is jó lehet, kérdés, hogy miképp tér majd vissza, mennyire viseli meg az eltiltás. Õ már bizonyított az NB II-ben, gólt lõtt, bajnok lett.
– Hogyan lettek focisták, unszolni kellett õket, vagy maguktól is odataláltak a pályára?
– Egy szóval sem mondtam nekik, hogy focizzanak. Jártak az edzéseimre, Dani Hollandiában jó barátja volt Henrik Larssonnak.
– Dávid csúnya sérülése után nem gondolt arra, hogy mégis jobb lenne, ha mást csinálnának a fiúk?
– Ez benne van a fociban. Lementünk az édesanyámhoz, aki azt mondta, miért nem hagyatjuk vele abba a játékot, mire én: “De hát, anyu, hányszor feküdtem én is itthon sérülések miatt?”
– Ön szerint durvább a mai foci?
– Régen durvább volt, hiszen lehetett hátulról becsúszni, igaz, az iram jóval nagyobb lett.
Hetven válogatott meccsén huszonnyolc gólt szerzett
– Mit gondol a magyar foci utóbbi huszonnégy évérõl?
– Ha visszaemlékszem, már 1986 után elkezdtek arról beszélni, hogy az utánpótlást helyre kellene tenni. Ez végül az elmúlt öt-hat évben sikerült is, rendszerbe szedték, komoly képzés van, s ennek az eredménye az U20-as vb-bronzérem, illetve az, ahogyan Egervári Sándor beépíti a fiatalokat a felnõttválogatottba.
– Mit szól a Koeman-Egervári és a Kisteleki-Csányi cseréhez?
– Mindenki ismeri Csányi Sándort, nagy tekintélynek örvend az országban, és hallgatnak rá. Szerintem jót fog tenni a magyar futballnak, hogy õ lett az MLSZ elnöke. Külföldi kapitánnyal még sohasem értünk el eredményt, Sanyi pedig nagyon jó választás volt szerintem a kapitányi székbe. Egy magyar edzõ jobban ismeri a magyar játékosokat és a mentalitást, mint aki külföldrõl érkezett.
– A Huszti-levélbõl ön milyen tanulságokat vont le?
– Nekem már az is meglepetés volt, hogy egy játékos ilyen levelet ír. Ettõl függetlenül jó futballistának tartom. Nem tudjuk, mi állhat a háttérben, talán valaki felpiszkálta.
– Az utolsó sikeres válogatott meghatározó tagja volt, nem gondolja-e, hogy komolyabb feladatot is kaphatna?
– Én úgy gondolom, hogy komoly feladatot kaptam. Egyszer megnyertük az NB II-t, egyszer kevéssel lecsúsztunk az elsõ helyrõl, s bár idén nem lehet mondani, hogy biztosan mi leszünk a bajnokok, de jelenleg vezetünk. Komoly feladatnak tartom, hogy a feljutásért küzdök egy olyan csapattal, ahol magasak a célkitûzések, ahol nem a 8-12. hely elérése a cél.
(https://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20101026-interju-kiprich-jozsef-feyenoord-gyirmot.html)