Várható volt, hogy nem lesz könnyû dolgunk a veszprémi alakulattal annak ellenére, hogy a hazaiak jelenleg még az NB II-es tagságuk meghosszabbításáért küzdenek. Õsszel összesen 12 pontot szereztek, most pedig – 5 fordulóval a vége elõtt – már 15-nél tartanak. Vélhetõen a jó tavaszi szereplésük elegendõ lesz az NB II-re.

Tudjuk, hogy nem hibázhatunk, ha el akarjuk érni célunkat. Az elmúlt heti döntetlennél elvesztett két pontot pedig szombaton tudtuk visszahozni idegenbõl.

Ennek megfelelõen kezdtük a találkozót, és többet birtokoltuk a labdát. Nem volt sok helyzet, ami azt jelezte, hogy a csapatok jól megszervezték védekezésüket. Alexet gyakorlatilag levették védõink a pályáról, és ma a másik kapu elõtt sem volt annyi helyzet, mint amennyit megszoktunk.

Aztán gyakorlatilag az elsõ igazi nagy helyzetünket gólra váltottuk. A gól kísértetiesen hasonlított a Barcs elleni találathoz, amikor Laki felsõ kapufája után Tóth Norbert talált a kapuba. Nem is akármilyen mozdulattal, a kipattanót a földön fekve, elõrevetõdve fejelte a kapu jobb alsó sarkába. Ezúttal csupán annyi volt a különbség, hogy „Nono” kezdett, helyettesítve az eltiltott Weitner Ádámot.

A második félidõben megélénkült a játék, hiszen a Veszprém eltökélt szándéka volt, hogy kiegyenlítsen. Ekkor többet birtokolták a hazaiak a labdát, de igazi nagy helyzetük nem volt. Igaz, Deli csodával határos módon védte Alex 3 méteres fejesét, majd a kipattanónál is helyén volt kapusunk. Bár ekkor a kontráink életveszélyesek voltak, így könnyen növelhettük volna elõnyünket.

Ez szombaton nem sikerült, de így is maradt az 1-0 javunkra, és került újabb 3 pont a nevünk mellé a tabellában.

Mi nem vagyunk csúcsformában, nem játszunk látványosan, nem nyerjük a meccseket 5 góllal, de nyerjük, és most ez a lényeg! Az 1-0-ért is 3 pont jár ugyan úgy, mint az 5-0-ért. És, hogy nem játszunk csúcsformában? Nos, az elmúlt 8 fordulóban nem kaptunk ki, hét gyõzelem mellé egy döntetlen csúszott be, így a megszerezhetõ 24 pontból 22-t gyûjtöttünk be. Mi ez, ha nem jó forma? És a gólarány? 14-4, 8 mérkõzésen! Igenis ez jó forma, ami kell ahhoz, hogy az élen álljunk!

Nyomás van rajtunk. Bajnokságot nyerni egyik osztályban sem egyszerû fõleg úgy, hogy lohol a nyakukban a legnagyobb riválisunk, aki úgy tûnik, hogy a bajnokság végére került csúcsformába, és egyáltalán nincs szándékában feladni a harcot. De miért is lenne? Meg akarják nyerni a bajnokságot, és fel akarnak jutni. Ez érthetõ is, de most már csakis rajtunk múlik, hogy ez sikerül-e nekik.

Nekünk most minden meccsen úgy kell játszanunk, hogy nem is figyeljük a tabellát, hogy nincs pontkülönbség a Gyirmót és a Pécs között, minden meccs egy BL döntõ, és azon múlik az életünk! Aztán ha meghúzzák a vonalat, akkor lehet ünnepelni! De addig küzdeni kell, minden mérkõzésen, minden percben!