Tatabányán vendégszerepeltünk ma a Ness Hungary NB II nyugati csoprtjának 11. fordulójában. Rangadó volt ez a javából, mégha a hazai csapat tabellán elfoglalt helyezése egy csöppet elmarad a várakozásoktól. A munkát beleteszik, de valami – legalább is a góllövés – nem mûködik igazán.

Nagy várakozás elõzte meg a mérkõzést egyrészt a tavaszi események miatt, de tatabányai illetõségû ugye Kiprich József vezetõedzõnk, és klubigazgatónk Margitai zoltán is.

 

Nagy László két góllal terhelte meg a tatabányaiak hálóját. (FOTO: Krizsán Csaba)

Szóval rangadónak indult a találkozó, és ennek megfelelõen nagy elánnal vetették bele a küzdelembe a csapatok. Ekkor még tartotta magát a Tatabánya, de az idõ elõre haladtával egyértelmûvé vált, hogy a csapatok a mai napon nincsenek egy súlycsoportban.

Egy kontratámadás után a tatabányai védõ fegyelmezetlensége miatt jogos 11-esbõl szereztünk vezetést, és a vezetõ gól után sem változott a kép. Erõtlenül szövögette támadásait a hazai csapat, bár hátrányban játszottak, de igazi átütõerõ nem volt támadásaikba. Mi viszont szárnyaltunk, minden támadásunk veszélyes volt, és minden labdát Mi szereztünk meg a középpályán.

Következett a 2. gól, ahol egy ártalmatlan szögletet tett helyzetté a hazai kapus Dombai, így Nagy Lászlónak nem volt nehéz dolga, hogy növelje elõnyünket.

A második félidõ ugyan ott folytatódott, ahol az elsõ befelyezõdött. Többet, és veszélyesebben támadtunk. Ezt jól mutatja, hogy a hazai csapat elsõ igazi helyzetére a 76. percig kellett várni! És ez nem azért van, mert a gyirmóti honlap elfogultan tudósít, hanem azért, mert Deli Zoltánnak, kapusunknak addig nem kellett hárítania tatabányai próbálkozást!

Aztán késõbb, a második félidõben egy szép támadás után tovább növeltük elõnyünket, miközben a hazai publikum ekkor már többet foglalkozott saját edzõjük jövõjével, mint a mérkõzéssel. Nem is volt benne nagy örömük, hiszen Polyák Gábor, Laki Balázs, Weitner Ádám és Nagy László összehozta a 4. gólt, ami élményszámba ment, és ami megadta a kegyelemdöfést a Herédi legénységnek.

 

 

Polyák Gábor becserélése után gólpasszal járult jozzá a sikerhez. (FOTO: Krizsán Csaba)

És ekkor szabadult fel a hazai szurkolókból a Kiprich Józsi, Kiprich Józsi! Szólt ez a hazai csapat mai teljesítményének, szólt a korábbi tatabányai legendának – ezek szerint még járnak meccsre olyanok is, akik látták Kiput játszani ebben a stadionban – és szólt ez a szinpátia a tavaszi eseményeknek is, és Kiprich Daninak is!

És ami fontos, ma nem csk a Gyirmót nyerte meg a mérkõzést, hanem a mai igazi gyõztes a tatabányai közönség volt, akik Fair Playbõl jelesre vizsgáztak!

Természetesen Kipu – azon túl, hogy meghatódott és végtelenül jól esett neki a szeretet ilyen megnyilvánulása – ma is józanul értékelt. Fontos volt neki a mérkõzés, de nem szállt el, és már a szerdai Magyar Kupa találkozóval foglalkozott.

Mert az élet nem áll meg, gyözelmek jönnek – mennek, és a munka folytatódik. Hétfõtõl, 3 ponttal gazdagabban.

 

 

 

Kipu nevétõl volt hangos a tatabányai stadion. (FOTO:Krizsán Csaba)