A mérkõzésre a kis ETO úgy érkezett, ahogy számítani lehetett rá, az NB I-es játékosok ezúttal pihenõt kaptak Klement István vezetõedzõtõl. A kerettel csupán három fõ “visszajátszó” érkezett, akik közül Eugene-t korán le kellett cserélnie a vendégek vezetõedzõjének.

Annak ellenére viszont, hogy az ETO fiatalokkal állt fel, nem voltak megilletõdve a rutinosabb hazai együttes ellen. Sõt! Jól szervezetten, masszívan védekezve nehezítették meg dolgunk, és felborították azt a papírformát, miszerint hazai pályán többnyire 70-30% a labdabirtoklás, javunkra. A gyõri fiatalok bátran játszottak, szép támadásokat vezettek, de ezen a napon hiányzott a koncentráltság, Deli kapujáig nem tudtak eljutni.

Mi nem kezdtünk jól. Azt nem tudni, hogy a meleg, a pálya vagy a bátor ellenfél volt az oka, hogy nem játszottunk jól, és a szokásos koreográfia miatt nem voltak igazi nagy helyzeteink.

Bár lehetett volna akár a 10. percben gólt szereznünk, de egy szép kényszerítõt követõen a labda elpattant a csatáraink elöl, így oda lett a helyzet.

A 15. percben aztán horrorfilmbe illõ jelenet után Bognár Zsolt jött le a pályáról úgy, hogy a jobb kezén az ujja visszafelé állt… Többen rosszul lettek a látványtól, de orvosunk Dr.Milanovich Gábor szakszerû ellátása miatt a játékos visszatérhetett a pályára. Idõközben az esti röntgenen az is kiderült, hogy szerencsére a játékosnak nem törött el az ujja.

Bogesz ránkijesztett.

 

Ezt követõen míg Bogesszal voltunk elfoglalva, Szabó Csaba gondolt egyet, és megiramodott a bal oldalon, és meg sem állt az alapvonalig. Itt szenzációsan adott középre, ahol Weitner Ádámnak “csak” be kellett rúgni a helyzetet. Ekkor még azt gondoltunk, hogy most beindul a henger, de ez sajnos nem így lett.

 

Szabó Csaba elfutása 3 pontot ért!

Az elsõ félidõben volt még két helyzetünk, és más semmi. Jobbára mezõnyben folyt a játék, de a két kapu nem forgott veszélyben.


A második félidõben aztán nem változott semmi. Mi többet támadtunk, az ETO pedig jobbára védekezett. Ebben az idõszakban is volt helyzetünk, de a volt gyirmóti kapus Sánta András a helyén volt, és valamennyi próbálkozásunkat menteni tudta. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a mai napon Sánta volt a csapata és a mezõny legjobbja! Nyugodtak lehetnek az ETO-nál, hiszen a jó képességû kapus hosszú távra megoldhatja gondjaikat ezen a poszton.

Szóval többet támadtunk, és az ETO-ban ma nem volt benne a gól, így a másik kapuban védõ Deli Zoltánnak tegnap sem volt sok dolga. A védelem jól muzsikált, nekik nem okozott gondot az ETO támadásainak megállítása. Itt külön ki lehet emelni Szabó Csaba remekbe szabott elfutását, amibõl a gól, és a gyõzelem született. A többiek pedig hetek óta jó formában játszanak, így nem csoda, ha az utolsó 6 megnyert mérkõzésünkön mindössze 4 gólt kaptunk, és 13-at rúgtunk.

A középpálya is becsületesen végigdolgozta a mérkõzést, bár Czanik Károlyt a szünetben le kellett cserélni, mivel a játékos nem igazán találta a helyét a középpálya bal oldalán.

Szünetben jött Nono, bár ma gólt nem rúgott, Lakival és Weitnerrel folyamatosan nyomás alatt tartották a vendégek kapuját.

Összességében a szombati mérkõzés nem a jó egyéni teljesítményekrõl szólt. Nem volt ollózós gól, nem volt mesterhármas, és nem volt kiemelkedõ teljesítmény. Most viszont a “csapat” hozta a diadalt, és tartotta továbbra is 6 pont távolságra a Pécs gárdáját.

Weitner gólja döntött.

 

Ezt a mérkõzést el kell felejteni, mondta Kiprich József, de ugyanakkor a tabellába be kell írni a 3 pontot, ami ma a lényeg! A bajnokságot ugyanis csak az a csapat tudja megnyerni, aki haloványabb teljesítményével is tudja hozni a mérkõzést. A gyõzelemért egyébként is 3-3 pontot adnak, mindegy, hogy 5 vagy 1 góllal nyerjük meg a mérkõzéseket!

A sorozatot pedig folytatni kell szombaton, amikor ismét hazai pályán játszunk, ezúttal az SZTK-ERIMA együttese ellen.