…pedig nem ma volt, hiszen rövidesen negyed százada annak, hogy a 60-as években megszűnt gyirmóti labdarúgást 1993-ban Galambos István sportköri elnök, Szabó Jenő, és Tímár Jenő elnökhelyettesekkel karöltve új életre keltette, majd később a Horváth család, élén id. Horváth Ferenccel, Feri bácsival tovább folytatta a megkezdett munkát. Az egykori körzeti csoportokból indulva, sikert – sikerre halmozva sorra nyerte a mérkőzéseket és gyűjtötte a bajnoki címeket az akkori Gyirmót SE, hogy aztán a megyei bajnokságokon, Szabadföld Kupa győzelmen és az NB III-on keresztül napjainkban a kis testvér sikereit is büszkén hordozva, immár Gyirmót FC Győr néven, NB II-esként kiharcolja a legfelsőbb osztályba jutást. Bár a másodosztályú bajnoki cím korábban is összejött, de akkor az “nem ért” feljutást, így viszont immár hat éve fogta a kilincset a gárda, hogy belépjen az élvonal kapuján, amely most megvalósult. Igen, nem tévedés… hiszen FERI BÁCSI álma volt, hogy egyszer kirakatsportágunk élvonalába jusson ez a gárda, és nagyra becsülendő, hogy távozását követően fiai, Feri és Ernő édesapjuk ezen eszméjét nagy becsben tartva tovább vezetik az általa kijelölt úton az egyesületet. Talán a sors akarta így, hogy Feri bácsi nyughelye karnyújtásnyira van a Gyirmóti Sportcentrumból, így hallhatja a kedvencei által szerzett gólok, és sikerrel megvívott mérkőzések utáni éljenzést, a boldog pillanatok hangjait. És talán hallotta a munkagépek zaját – moraját, így most már Ő is tudhatja, hogy fiai igenis sokat tettek és áldoztak, hogy e csodálatos miniaréna felépítésével közelebb kerülhessünk édesapjuk álmának megvalósításához. Ő nem érhette meg, mi viszont megélhettük ezt a beteljesült álmot. Emlékszem, …és ezekben a sporttörténeti napokban emlékezzünk együtt FERI BÁCSIRA, aki nélkül kell most ünnepelnünk ezt a kisebb fajta csoda születését, de ne feledjük, …nélküle most nem lehetne boldog a gyirmóti futballtársadalom. A bajnoki címet neki is ajánlva továbbra is töretlenül kell haladnunk az általa kijelölt úton!
