Keglovich László Sopronban született. A Széchenyi István Gimnázium jó képességû tanulójaként több sportág iránt is komoly érdeklõdést mutatott. Különösen az atlétika, a torna és a labdarúgás állt közel hozzá. Középiskolai testnevelõ tanára, Krasznai Ferenc nagy hatással volt sportpályafutásának alakulására. 16 éves korában távolugrásban országos második helyezést szerzett. Elhatározta, hogy testnevelõ tanár lesz, a TF-re készült.
Már középiskolás korától a SOTEX csapatának labdarúgója volt, és a megyei bajnokságban játszott. Késõbb az SVSE (Soproni Vasutas Sportegylet) labdarúgója lett. Teljesítményére a labdarúgó szakma felfigyelt, és 1958-ban a Gyõri Vasas ETO egyesülete igazolta le. Ez egy idõre eltérítette eredeti elképzelésérõl, hisz sok más neves játékos mellett NB I-es labdarúgóként játszhatott Bozsik József, Budai II, Tichi Lajos, Bundzsák Ferenc, Kotász Antal, Mészöly Kálmán, de Buzánszky Jenõ ellen is.
Ebben az idõszakban volt ifjúsági- és utánpótlás válogatott, B válogatott, Budapest válogatott és többször magyar válogatott is. 312 bajnoki mérkõzésen játszott, szerepelt a Gyõri Vasas ETO elsõ aranycsapatában, amellyel 1963-ban megnyerték a magyar bajnokságot. Balszélsõ majd jobbhátvéd posztján jeleskedett, ezeken a helyeken 28 gólt is szerzett. Szerepelt több UEFA tornán, háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát. 22 nemzetközi kupameccs részese volt. Csapatával az 1964-65. bajnoki évben a Bajnokok Európa Kupájában (BEK) a Leipzig, a Lokomotív Szófia, a holland DWS Amszterdam legyõzése után a Benfica csapatával Budapesten vívták az elõdöntõt. Ebben az idõszakban edzõje az aranycsapat kiváló játékosa, olimpiai bajnoka, Hidegkúti Nándor volt, akitõl nagyon sokat tanult, pozitív emberi és szakmai hatásait a késõbbi években tanári, edzõi és sportvezetõi munkájában kamatoztatta.
1967-ig a Közép-európai Kupa (KEK) küzdelmei során olyan csapatokat hoztak Gyõrbe, mint a Fiorentina, a Sporting Braga, a Standard Liege, az Apollon Limassol majd az AC Milan. 1968-ban a magyar olimpiai válogatott tagjaként részt vett a mexikói olimpián, és olimpiai bajnokságot nyert.
1969-ben, az ETO kiesett az NB I-bõl. Ezután Keglovichot ahogy Gyõrben emlegették többször hívták nagy budapesti csapatokhoz is, de õ Gyõrt választotta. 1973. évi visszavonulása után sikeres edzõi munkát végzett az ETO ifjúsági csapatánál. 1995-tõl rövid ideig a Gyõri ETO FC klubigazgatója, majd elnökhelyettese volt, és az NB I-es csapat edzõi feladatait is ellátta.
Sportsikerei alatt is dolgozott a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Mivel munkájához mûszaki végzettség kellett, a civil életre készülve elvégezte a Jedlik Ányos Gépipari Technikumot. Közben labdarúgó szakedzõi oklevelet kapott a Magyar Testnevelési Fõiskolán. Tanulmányait tovább folytatta, és középiskolai testnevelõ diplomát is szerzett.
1978-tól a gyõri sporttagozatos Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Gimnázium testnevelõ tanára. Kiváló közösségbe került, sokat tanult kollégáitól különösen Tóth Bélától és Vén Lajostól. A labdarúgó csapat edzõjeként diákjaival hétszer nyertek országos középiskolás labdarúgó bajnokságot. Tanítványai közül többen pl. Stark Péter, Fehér Miklós, Turbék István, Somogyi József és mások magyar válogatott tagok lettek.
Szerény közvetlen személyisége, emberi kapcsolatai, pozitív kisugárzása, segítõkészsége, a kortárs sport iránti érdeklõdése, aktív részvétele ma is kiváltják a jelen és korábbi sportolók valamint a gyõri polgárok tiszteletét. Külön kiemelendõ Gyõr város sportéletének fejlõdését, gyarapodást szolgáló közéleti szerepe.
Keglovich László életútját megbecsülés és tisztelet övezi Gyõrött. 2014. március 14-én lett Gyõr Város Díszpolgára. Büszke arra, hogy sok kitüntetése mellet 2012. május 31-én klubtársaival, Orbán Árpáddal és Palotai Károllyal együtt a Gyõri Sportlegendák Klubja tagjai sorába választotta.