Szomorú hír árnyékolta be a vasárnapi mérkőzésünket, ugyanis a meccs napjának reggelén kaptuk a lesújtó hírt miszerint nagy tiszteletnek örvendő szurkolónk Várnagy András, vagy ahogyan sportberkekben is szólították őt, Bandi bácsi többé nem látogatja mérkőzéseinket, életének 81. évében távozott közülünk. Tudtuk, hogy a szívével régóta problémák voltak, de mégis szörnyű volt szembesülni a hírrel, nem találkozhatunk többé vele, nem élvezhetjük régi anekdotáit, történeteit, nem nevethetünk elmaradhatatlan zrikálásain, poénjain.

Az egyetemi sport és testnevelés nagy tekintélyű professzora volt. Szerény, mindig háttérbe húzódó személyisége rendszerint humorral párosult.

1964-ben kezdte tanári pályáját, 1973-ban került a Széchenyi István Egyetem jogelődjéhez, s lett labdarúgó szakedzője is. Tanítványai négyszer hódították el az országos egyetemi, főiskolai bajnoki címet. 1986-ban nevezték ki a testnevelési és sportközpont vezetőjének, amivel kiteljesedett tanári pályája, edzői munkája. Köztiszteletben álló nyugalmazott testnevelő tanárként szakmai életútja egybeforrt városunkkal s az egyetemi sporttal. Hosszú évekig tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség Győr-Moson-Sopron vármegyei Igazgatósága elnökségének. Városunk közgyűlésének döntése értelmében megkaphatta Győr Város Sportjáért kitüntető címet, valamint a Győri Sportcsillagok gálaestjén Életmű Díjban részesült.

Hosszú idő óta a Gyirmót FC Győr szurkolójaként tisztelhettük, klubunk mérkőzéseit rendszeresen látogatta, építő jellegű szakmai észrevételeit mindig megosztotta az illetékesekkel.

Várnagy András emlékét örökre megőrizzük, a Tiszakécske elleni vasárnapi mérkőzésünk győzelmét pedig neki ajánljuk, hiszen tudjuk, – ezen túl immár fentről – továbbra is rendületlenül támogat minket.

Nyugodj békében Bandi Bácsi!