A 27 éves focista elismeri, hogy jóval többet ki lehetett volna hozni az eddigi pályafutásából, de úgy véli, még mindig nem csúszott le a nagy lehetõségrõl.
– Hallott róla, hogy egy weboldal számításai szerint ön a világ jelenlegi legjobb büntetõrúgója, miután az utóbbi években mind a tizenhat tizenegyesét értékesítette?
– Igen, csapattársam, Kálnoki Kis Dávid mutatta nekem az interneten. Bár sok jelentõséget nem kell tulajdonítani egy ilyen statisztikának, megtisztelõ, hogy én vagyok az elsõ, és olyan focistát is megelõzök, mint Zlatan Ibrahimovic.
– Mikor hagyott ki utoljára büntetõt?
– Jó pár olyan mérkõzés volt, ahol csak a kipattanót tudtam belõni, ezért is gondolom azt, hogy nem túl pontos ez a statisztika.
– Egyetért azzal, hogy tizenegyest nem lehet kivédeni, csak rosszul lõni?
– Egyáltalán nem, nagyon sok olyan esetet tudok mondani, amikor valaki tökéletesen lõtte a büntetõt, erõsen, a kapufa mellé, mégis kivédte a kapus. Ha egy magas és gyors kapus leolvassa, hogy hova megy a labda, és idejében elindul érte, akkor a jól rúgott büntetõt is lehet hárítani.
– Önnek mi a titka?
– Nagyon sokat gyakorolom, de ettõl még nem lenne biztos a siker, hiszen teljesen más edzésen vagy egy felkészülési meccsen, illetve egy tétmeccsen odaállni a labda mögé. A büntetõrúgásnak van egy lélektana, hatalmas nyugalom kell hozzá. Nem vagyok egy izgulós típus, de közben én is szoktam magamat nyugtatni, hogy úgyis berúgom. Sosem döntöm el elõtte, hogy hova lövöm, attól teszem függõvé, hogy a kapus merre mozdul el. Persze ez nagyon rizikós, hiszen ha sokat kivár a kapus, akkor nagyon pontosan és erõsen kell elvégeznem a tizenegyest, de a rúgótechnikám szerencsére megvan hozzá, így általában sikerül belõnöm.
– Van mumusa?
– Négy-öt évvel ezelõtt, egy Gyõr elleni kupameccsen hagytam ki utoljára büntetõt, Sasa Stevanovic védte ki, akinek egyébként is sok tizenegyest lõttem már. Mondhatom, hogy õ a mumusom, az utóbbi idõben kétszer is kivédte a lövésemet, csak akkor a kipattanót sikerült belõnöm. Remek kapus, aki sokáig tud kivárni a büntetõnél, nagyokat szoktunk csatázni.
– A következõ szezonban viszont kevesebbet találkozhatnak. Ön miben látja az MTK kiesésének az okát?
– Nagyon jól kezdtük a bajnokságot, sokáig az élmezõnyben voltunk, olyan meccseket is megnyertünk, ahol nem játszottunk jól. A bajnokság második felében ez megfordult, hiába állt nekünk egy-egy meccs, rendre kikaptunk, pedig játékban több NB I-es csapatnál is jobbak vagyunk. Fiatal együttesünk nem tudta megfelelõen kezelni ezt a helyzetet, túl görcsösen akartuk a gyõzelmet.
– Domonyai László azt nyilatkozta az [origo]-nak az elmúlt szezon hajrája elõtt, hogy fõleg Kanta Józseftõl várja, hogy eldöntsön egy-egy fontosabb meccset, átvegye a vezérszerepet, és bent tartsa a csapatot. Túl nagy volt ez a nyomás?
– Klubigazgatónknak maximálisan igaza volt, nekem kellett volna a hátamon vinni a csapatot, hiszen idõsebb vagyok a legtöbb társamnál, korábban is meghatározó tagja voltam a támadószekciónak, gólokat lõttem, de õsszel elmaradt a teljesítményem az elvárhatótól. Nem mentegetõzésnek szánom, de egy hosszú sérülésbõl épültem fel, és egyik napról a másikra nem lehet csúcsformába kerülni, továbbá az ellenfelek is tudták, hogy elsõsorban engem kell kivenni a játékból, ezért nagyon figyeltek rám.
– Garami József vezetõedzõ szerint hiányzott egy olyan idõsebb játékos, aki az öltözõben is vezéregyéniség lett volna. Ön miért nem töltötte be ezt a szerepet?
– Sokat beszélgettem a fiatalabb játékosokkal, segítettem nekik, próbáltam feltüzelni õket, de én nem az a típus vagyok, aki bizonyos helyzetekben le tudja teremteni a társait, inkább szép szóval próbálok hatni az emberekre. Bár engem is tisztelnek a fiatalok, valóban hiányzott a csapatból egy olyan, harminc év feletti játékos, mint amilyen Végh Zoltán volt, aki, ha erélyesebben odaszólt valakinek, az egybõl összehúzta magát. A jövõ szezonban Dragan Vukmirral nekünk kell magunkra vállalni ezt a szerepet, megpróbálok én is változtatni, és ha kell, oda fogok pirítani a fiataloknak. Sokat tanultam az elmúlt szezonban, jobban fogom kezelni ezeket a helyzeteket.
– Tehát biztosan marad az MTK-ban?
– Nagyon valószínû, a hosszabbításról is tárgyalunk.
– Pedig a sajtó több élvonalbeli klubbal is összeboronálta. Mennyire volt valós a nyáron a Gyõri ETO érdeklõdése?
– Tudtam a megkeresésrõl, azt is tudtam, hogy tett egy ajánlatot a Gyõr, amelyet az MTK nem fogadott el.
– Ha a két klub megegyezik, ön ment volna?
– Nem tagadom, szimpatikus klub az ETO, Magyarországon egyedülálló a stadionja, tökéletesek ott a körülmények, de nem bánkódom amiatt, hogy maradtam, mert az MTK a szívem csücske.
– Az átigazolási szezon elején a Ferencváros hívásáról is lehetett hallani. Nem gondol arra, hogy jobb lenne az NB I-ben játszani tízezer nézõ elõtt, mint a másodosztályban néhány száz szurkoló elõtt?
– Én is csak pletykaszinten hallottam a Fradi érdeklõdésérõl, de azt is olvastam, hogy csak az ingyen igazolható játékosok jöhettek szóba, nekem pedig még egy évig élõ szerzõdésem van. Persze a Ferencváros az a Ferencváros, nagyon szeretek az Üllõi úton játszani, hiszen fantasztikus hangulat van a meccseken, de felesleges azzal foglalkozni, hogy igent mondtam volna-e a Fradinak, mert szerintem nem volt komoly az érdeklõdésük.
– Már 27 éves. Nem tart attól, hogy megmarad örök tehetségnek, ha még egy évet eltékozol az NB II-ben?
– Az igaz, hogy jóval többet ki lehetett volna hozni a karrierembõl, mint ahol most tartok. Amikor bajnokok lettünk, 2008-ban, a szezon legjobb játékosának is megválasztottak, akkor léphettem volna eggyel feljebb, voltak külföldrõl ajánlataim, de jött a szerencsétlen sérülésem, és az kettévágta a pályafutásomat. Ugyanakkor még nem temetem magam, számos olyan példa van a labdarúgásban, akik nem fiatalon kerültek életük nagy lehetõsége elé. Az NB II még a javamra is válhat, hiszen gólokat lõhetek és ebbõl sok önbizalmat meríthetek, jövõre pedig az NB I-ben már csúcsformában játszhatok. Persze nem szabad leírni a többi csapatot sem, hiszen az NB II Nyugati csoportjában komolyabb ellenfelek várnak ránk, mint ha a Keletibe kerültünk volna, de egy éven belül mindenképp vissza kell kerülnünk az elsõ osztályba. Intõ példa lehet számunkra a Fradi szereplése, hiszen hiába volt nekik a legjobb csapatuk az NB II-ben, három évig nem tudtak feljutni.
– A válogatottra gondol még?
– Nincs olyan focista, akit ez ne foglalkoztatna. Rendszeresen járok ki a meccsekre, és mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne a pályán lenni, és ennyi nézõ elõtt játszani. Nem mondtam még le róla, annak ellenére sem, hogy az én posztomon olyan játékosok kapnak bizalmat, akik külföldön is bizonyítottak már. Ez persze teljesen jogos, és egyébként is úgy gondolom, hogy Egervári Sándor az ország egyik legfelkészültebb szakembere, nagyon jó kezekben van nála a válogatott.
– Nem vonzza a légióskodás?
– Szerintem az egy tévhit, hogy minden magyar focista külföldre vágyik. Én például, ha lehetne, azt választanám, hogy a magyar bajnokság színvonala jelentõsen emelkedjen, akkor sokkal kevesebben állnának légiósnak, de ez egy naiv feltételezés.
– Melyik külföldi bajnokságban tudja magát elképzelni?
– Többen is bizonyították már, hogy Hollandia tökéletes választás egy magyar focistának. A stílusomnak is fekszik a holland bajnokság, hiszen a játszós focit preferálják ott.
– Ha már Hollandia, mit szól ahhoz, hogy Dzsudzsák Balázs a PSV-bõl az orosz Mahacskalába igazolt?
– Sok szurkolóval ellentétben én egyáltalán nem ítélem el õt. Az orosz bajnokság nagyon komoly fejlõdésen megy keresztül, és szerintem egyre több sztár fog oda igazolni. Azzal a pénzzel, ami ott van, tíz éven belül Európa egyik legerõsebb bajnoksága lehet.
– És mit vár a magyar bajnokságtól, megvédheti címét a Videoton?
– Magyarországon egyedülálló költségvetéssel rendelkezik, hosszú távon a legmeghatározóbb magyar csapat lehet, egyértelmûen a legnagyobb esélyese a bajnokságnak.
– Egyetért azzal, hogy Mezey György helyére Paulo Sousát nevezték ki?
– Õszintén szólva nem igazán értettem a váltás okát, hiszen Mezey Györgynél jobb szakembert nem könnyû találni, és eddig a külföldi edzõk nem tudtak komoly sikereket elérni az NB I-ben. Paulos Sousa ugyanakkor remek focista volt, és olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amivel szinte senki Magyarországon, várhatóan más szemléletet fog megvalósítani Székesfehérváron, ami még jól is elsülhet, de ezt az idõ fogja eldönteni.
– Melyik csapat nehezítheti meg a Videoton dolgát?
– Láttam a Debrecen elsõ meccsét, amikor legyõzte a Vasast, nagyon jó, gyors futballt játszott a Loki. Jó húzásnak tartom, hogy Kondás Elemér azokra a debreceni fiatalokra támaszkodik, akiket jól ismer, hiszen korábban együtt dolgozott velük az utánpótlásban, arról nem is beszélve, hogy a saját nevelésû játékosok miatt még több szurkoló fog kimenni a meccsekre. Czvitkovics Péter távozásával az egyik legjobb magyar focistát veszítette el a Debrecen, de szerintem Szakály Péter pótolni tudja majd õt, Mészáros Norbert visszatérésével pedig sokkal stabilabb lesz a védelem, mint amilyen tavaly volt. A Gyõr is beleszólhat a bajnoki címért folyó harcba, jól igazolt a nyáron, Csertõi Aurél remek társaságot rakott össze. Az elmúlt szezon nem sikerült nekik jól, mert a nemzetközi kupában sokáig meneteltek, és nem tudtak a bajnokságra koncentrálni, ráadásul év közben váltottak edzõt, az pedig soha nem jó. Ott van még a Ferencváros, amellyel mindig számolni kell, nagyon jól erõsített, minõségi játékosokat sikerült szerzõdtetni, és bár André Schembri eligazolásával sok gól távozott, Oláh Lóránt szerintem tudja majd pótolni, a Fradi nagyot húzott azzal, hogy megszerezte õt.
(origo.hu)