Az NB II Nyugati csoportjában szereplõ kék-sárgák egygólos hátrányból Oross találataival fordítottak és nyerték meg az összecsapást 2–1-re.
„Valóban én lõttem mind a két gólt, ám nem csupán az enyém az érdem – kezdte szerényen a 32 éves csatár.
– Nagyon fontos volt a hétvégi mérkõzés, melyen rossz szokásunkhoz híven megint kaptunk egy gólt, amire szerencsére még az elsõ félidõ végén, talán a legjobbkor sikerült válaszolnunk. A szünet után újabb gólt szereztünk, s bár volt egy rosszabb negyedóránk és voltak lehetõségeik a zalaegerszegieknek is, ha kihasználjuk a meccs hajrájában adódó lehetõségeinket, akár nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna.
Ránk fért már ez a siker, s nemcsak azért, mert feljebb léptünk a tabellán, az, hogy rangadót nyertünk, az önbizalmunknak is jót tett. Visszatérve a gólokhoz, nem szeretem azt mondani, hogy én döntök el egy-egy meccset, a sikerhez ezúttal is kellettek a csapattársak, kezd egységes, jó együttessé válni a Gyirmót” – tette hozzá Oross, aki tisztában van azzal is, hogy hiába kiáltották ki a bajnokság elõtt a feljutás legnagyobb esélyesének az együttest, az élvonalra Gyirmóton valószínû, még mindig várni kell.
„Ha reálisan nézzük, tényleg nincs sok esély megszerezni a bajnoki címet, túl nagy a lemaradásunk. Persze a fociban bármi elõfordulhat. Mindent meg kell tennünk, már csak azért is, hogy ha most nem is jutunk az élvonalba, lehessen erre a tavaszra építeni.”
Az élvonalban Gyõrött és Szombathelyen is megfordult futballista nem bánja, hogy az NB II-be igazolt.
„Gyirmóton itthon vagyok, s ez a családom miatt is fontos. A nagyobbik lányunk négyéves, a kisebbik tíz hónapos. Biztosan maradhattam volna az élvonalban, de egy olyan csapatba kerültem, amelyet szinte mindenki az NB I-be várt. Talán ez tett minket görcsössé. Jól érzem magam a klubnál, ahol edzõként gyerekekkel is foglalkozhatom. Persze a fociról sem akarok még lemondani, érzek még magamban elég erõt. Még a legmagasabb osztályhoz is.”
(KISALFOLD.HU)