2002 nyarán az élvonalban ért fel a csúcsra a Zalaegerszeg (41), csakhogy azóta eltelt több mint másfél évtized… A ZTE-nek 2019 nyarán reális esélye lesz az újabb bajnoki címre, ám ne feledjük, az NB II és az NB I viszonylatában akkora a különbség, mint a buliban ülés vagy a budiban ülés között. A kékek már biztosan erõsödtek, ugyanis Bobál Gergely visszatér, a Honvédban pallérozódó támadó legutóbb Csákváron futballozott. A Zete hellyel-közzel ugyanúgy teljesített otthon, mint idegenben, és ha tartani tudja a kiegyensúlyozott produkciót, a végsõ siker, azaz a feljutás sem maradhat el.
Általános meglepetésre a tavaly nyáron még az NB III, Nyugati csoportjában vitézkedõ, a korábbi 6-szoros válogatott Waltner Róbert által felkészített Kaposvári Rákóczi (41) nemhogy felvette a ritmust, egyenesen üde színfoltja volt az õsznek a somogyiak menetelése és a minden dicséretet megérdemlõ harmadik helyezése. Ezt a pozíciót nem lesz könnyû megtartaniuk Szakály Attiláéknak még akkor sem, ha tudjuk, a tavasszal csupán tizenhét fordulót rendeznek. Ám ha abból indulunk ki, hogy Kaposváron a biztos bennmaradás kivívása volt a cél, már most megkezdõdhet a dajdajozás, mert a csapatnak elsõsorban nem maga mögé, hanem elõrefelé kell tekintenie, köszönhetõen annak, hogy az újonc otthon és idegenben is csupán egyszer szenvedett vereséget: hazai pályán a Gyirmóttól (0–2), látogatóként pedig a szintén újonc Tiszakécskétõl (1–2) kapott ki.
Nem kevesen állítják, hogy a Békéscsaba (36) markáns élcsapattá válásából a legnagyobb szelet torta a fiatal edzõnek, Boér Gábornak jár. Hogy így van vagy sem, azt csupán az öltözõ tagjai tudhatják igazán, mindenesetre tény és való, a lila-fehéreknél nincs kolbászból a kerítés, avagy magyarra fordítva a negyedik helyezés nem egyenlõ azzal, hogy a viharsarki alakulat a negyedik legtöbb pénzbõl gazdálkodó alakulat, sõt… A másfél éve megszerzett korábbi MTK-s fiatal, Szatmári István bevetése telitalálatnak bizonyult, ugyanis amíg a mindössze 21 éves tehetség az elõzõ évadban harminc bajnokin jutott hat gólig, addig az õsszel húsz összecsapáson tízszer bizonyult eredményesnek.
Ha a Kaposvárral kapcsolatban kisebbfajta csodát említettünk, a Budaörsrõl (35) szuperlatívuszokban kell írnunk. Az ötödik pozíció több mint remek eredmény, ami elsõsorban annak köszönhetõ, hogy – mint azt a közelmúltban a Football Factornak adott interjújában Medgyes Sinan is megfogalmazta – Bognár György szakmai igazgató egyértelmûen a támadófutballt helyezi elõtérbe, mi több, megköveteli ezt a labdarúgóitól. A jelek és az eredmények pedig azt mutatják, érdemes a Pest megyei csapat meccseit preferálni még akkor is, ha a társulat jókora hendikeppel küzd, hiszen esztendõk óta nem fogadhatja az Árok utcában az aktuális ellenfeleit, így jó ideje Tatabánya, a Grosics Gyula Stadion a BSC hazai pályája. A korábban az élvonalban is szereplõ Csiki Norbert téli távozása érzékenyen érintheti a gárdát, akárcsak Kesztyûs Barna elmenetele, ám utóbbi esetén a szakmai igazgató egyik szeme sírhat, a másik pedig nevethet, ugyanis az NB I-es Paks visszarendelte labdarúgóját. Az elõzõ évadban összesen tizennégyszer betaláló Sajbán Mátéra különösen érdemes odafigyelni, ugyanis a 23 esztendõs támadó az õsszel már tízszer köszönt be, ami a jó sportforma tartósítását is jelzi.
A Csákvár (33) õsze hektikusan alakult, ha abból indulunk ki, hogy Szijjártó István alakulata ugyan az elsõ hét bajnokiját veretlenül tudta le, de elõbb a nem kifejezetten acélos Ceglédi Vasutassal hazai környezetben 3–3-ra végzett, majd kikapott tõle a „tavaszi nyitányon” 2–1-re, azaz négy pontot veszített ellene. A négy vereség elfogadható, ugyanakkor a kilenc remi soknak tûnik, ha csupán három összecsapáson nyernek Sándor Györgyék, a tavasszal az érmes helyezésekért küzdhetnének. Persze még így sincs veszve semmi…
…már csak azért sem, mert a Vasas (33) például viharos erejû, hatalmas tavaszi hadjáratra készül. Az õszt még Kis Károly szakmai felügyeletével kezdõ angyalföldiek a rengeteg döntetlennel megannyi értékes pontot hullajtottak el, és amikor már úgy tûnt, minden elveszett és a piros-kékek Titanic-szerûen süllyedni kezdenek, érkezett a fedélzetre a Football Factor korábbi interjúalanya, a tavasszal még az NB III-as Balassagyarmatot gardírozó Szanyó Károly, aki visszatért a Fáy utcába. A kilenc iksz közül egy sem fûzõdik a korábbi technikás labdarúgó nevéhez, lévén Szanyóval csak nyertek a XIII. kerületiek: a Ceglédi Vasutast a Megyeri úti, ideiglenes hazai pályán 5–1-re, a Zalaegerszeget idegenben 3–2-re, a Monort ugyancsak vendégként 2–0-ra, míg a Budafokot Újpesten 4–2-re verték Balajti Ádámék. És ha már a korábbi NB I-es támadó szóba került: olybá tûnik, megérte még augusztusban leigazolni a Váctól, ugyanis a csatár a fõvárosiak színeiben tizenkétszer „csengetett” úgy, hogy háromszor – az ETO FC-Gyõr, a Monor és a Budafok ellen – duplázni tudott, és összesen már tizenöt gólnál jár.
Álomszerû rajt után jött a visszaesés Soroksáron (29), pedig a korábban a Football Factornak interjút adó Lipcsei Péter trenírozta társulat az elsõ hét fordulóban úgy szerzett 16 pontot, hogy nyerni tudott az elõzõ szezonban még élvonalbeli Balmazújváros (2–1) és a listavezetõ Gyirmót otthonában (3–0) is. Ezt követte egyhuzamban négy vereség, és bár a Sori kozmetikázott valamit az elrontott félév közepi produkcióján, a hajrában ismét a kiszámíthatatlanabbik arcát mutatta a Haraszti úti alakulat.
Miután stabil középcsapattá nemesült a Kazincbarcika (28), érthetõ, hogy éppen a produkciója nem lehetett kiegyensúlyozott. A szezonnak Koleszár Györggyel nekivágó, majd szeptember derekától a korábbi kispesti mester, Gálhidi György által vezetett gárda például 4–1-es vereséget szenvedett hazai pályán a Dorogtól, majd 4–0-ra kiütötte a Budaörsöt, illetve 2–1-re verte a Vasast. Hogy a csapat nem a kiesés ellen küzd, az nagyban köszönhetõ az élvonalat is megjáró Lukács Raymondnak, ki kilenc góllal terhelte a riválisok hálóját.
Az õsz egyik csalódása minden kétséget kizáróan az ETO FC-Gyõr (27) szereplése. A tízedikként telelõ kisalföldiek a nyáron a nagy tervekkel érkezõ Mészöly Gézával a kispadon vágtak neki az NB II-es kalandnak, ám a türelem nemhogy rózsát, még Rózsa Györgyöt sem termett, ugyanis a korábbi válogatott labdarúgónak szeptember közepén megköszönték a szolgálatait. A siófoki (1–2) és a Csákvártól (1–3) elszenvedett hazai kudarc minden bizonnyal fejbekólintással ért fel, ám Király Józseffel sem villogott sokkal jobban a zöld-fehér sereg. Az idény végén költségcsökkentés címén közel fél tucat labdarúgójával bontott szerzõdést az ETO, ám ha nem sikerül januárban és februárban kellõképpen erõsíteni – ugye, ez leginkább a pénzen múlik… –, akkor nem vár az õsznél derûsebb tavasz a szurkolókra.

A teljes írás: https://blog.footballfactor.hu/3993-2/