Az egy pont azt jelenti, hogy a Pécs közelebb jött, de minden rosszban van valami jó, a Videoton II vereségével az egy pont elég most ahhoz, hogy utolérjük a listavezetõt.

Szép napos idõben kezdõdött a mérkõzés mintegy 3-400 nézõ elõtt. A mieink – szokás szerint – azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést, és gyakorlatilag a szokásos gyirmóti forgatókönyv szerint zajlott a találkozó. Nevezetesen, nálunk volt a labda, mi támadtunk többet és mi alakítottuk ki a nagyobb helyzeteket.

Két kisebb helyzetet követõen a 19. percben jött is a ziccer. Sérült játékosa ápolása miatt 10 fõvel játszó vendégek nem tudták tartani Lakit, aki kihagyta az elsõ igazi nagy lehetõséget. Itt még úgy nézett ki, hogy nem fog hiányozni a kihagyott lehetõség, mert lesz még belõle bõven. Ez sajnos a késõbbiekben csak félig lett igaz, mert helyzet volt is bõven, de gólt belõlük nem sikerült rúgni.

A vendégek nem ijedtek meg, és elõbb Somorjai, majd Fekete jelezte, hogy õk is a pályán vannak. Sõt, utóbbi helyzeténél a szerencse is kellett hozzá, hogy nem hátránnyal vonultunk a szünetre.

A szünetben szokásával ellentétben cserélt Kiprich József, és a középpályára a sérült Baumgartner helyett Czanikot hozta be, aki 3 hét alatt a harmadik pozícióban bizonyította, hogy lehet rá számítani. A támadó játékunk feljavult, és csak az volt a kérdés, hogy mikor rúgunk gólt. Ez azonban ma este csak kérdés maradt. A vendégek kapujában ugyanis az NB I-es is megjárt Tarczy állt, aki a mezõny legjobbja lett, így ma nem sikerült túljárni eszén.

Ahogy telt az idõ, úgy támadtunk nagyobb elánnal, a vendégek pedig fáradva tartották magukat. Intõ jel csupán Fekete fejese volt a 61.p.-ben, de a helyzetet Deli szépen hárította. Aztán amikor mindenki a gyirmóti gólra várt, a vendégek négy az egy ellen megiramodtak kapunkra. Többen már csukott szemmel várták, hogy mikor rúgja be a helyzetet az SZTK, de Kozmér klasszis megoldással mentette meg csapatunkat a góltól. A mérkõzés végén még Weitner veszélyeztetett nagy helyzetben, de a vendégek kapusa ismét bravúrral hárított.

Összességében ha a mérkõzés elsõ szakaszában sikerül gólt szereznünk, akkor teljesen más mérkõzés kerekedik a tegnapi találkozóból. Ezen az estén ugyanis nyomát sem lehetett látni a vendégek által beígért támadó futballnak, sõt a második félidõt gyakorlatilag végig védekezték. Igaz, hogy a nagy nyomásban egyszer életveszélyesen lekontráztak minket, de akkor szerencsére nem tudták gólra váltani létszámfölényüket.

A mérkõzésen tehát maradt a 0-0, így ma meg kellett elégednünk 1 ponttal. Sõt a szombati mérkõzésen a két ponton kívül még egy játékost is elveszítettünk, Weitner Ádám 5. sárga lapja miatt nem játszhat Veszprémben.

Azt azonban meg kell vizsgálnunk, hogy az elmúlt 7 fordulóban 6 gyõzelem, és egy döntetlen volt a mérlegünk, így tehát nincs okunk a panaszra. A csapat hétrõl hétre jól teljesít, és utoljára a 17. fordulóban szenvedett vereséget. Akkor tehát, ha állandósítani tudjuk ezt a jó formát, nem lehet baj! Most azonban nagyon kell koncentrálnunk, mert a Pécs feljött 4 pontra, és természetesen még nem adták fel feljutási álmaikat!

Mi viszont jó csapat vagyunk, s ezt a tavasszal már többször bizonyítottuk! Most is a csapategységre van szükség, nyerni kell idegenben, Veszprémben és akkor nem lehet gond! Utol értük a Videotont, hetek óta mögöttünk tartjuk a Pécset, és nagyon bízunk benne, hogy ez már a bajnokság végéig így is marad, és fel tudunk jutni az NB I-be!