A Dárdai Pál vezette NB II-es válogatott január második felében Törökországban edzõtáborozott, ahol három nemzetközi mérkõzést játszott le. Azerbajdzsán B-válogatottja ellen döntetlent ért el a másodosztályú fiatalokból álló gárda, a Rubin Kazany második csapatát, valamint az amerikai ligaválogatottat pedig sikerült legyõznie. A törökországi másfél hét tapasztalatairól Dárdai Pállal beszélgettünk.
 
– A telki kiválasztó után a keret összeállításába még nem akartam beleszólni, az én munkám, az elõkészületektõl eltekintve, a törökországi elutazással kezdõdött – mondta a 61-szeres volt válogatott labdarúgó. – Megpróbáltam minden egyes edzésen elérni, hogy a játékosok maximális fegyelem és figyelem mellett dolgozzák végig a másfél órát, és ebben végig partnerek voltak a srácok. Az elsõ edzések elején még gyakran kellett szólnom, hogy mit kell másképp csinálniuk, mivel nem vagyok elégedett, de gyorsan letisztázódott, mit várok tõlük. Végig tartottam magam ahhoz, hogy a lehetõ legbecsületesebben, legõszintébben elmondjam a véleményemet, a jót és a rosszat is, és a visszajelzések alapján úgy tûnik, a futballisták értékelték az egyenes beszédet. Törekedtem arra, hogy jó edzéseket tartsak, ehhez megvoltak a feltételek, a tökéletes minõségû törökországi pályákon a labdarúgók könnyen ráéreztek a dinamikus, pontos passzos játékra, amit kértem tõlük. A mérkõzéseken minden kerettag pályára lépett, a három meccs mellett kilenc edzést is tartottam, ezért azt gondolom, a lehetõ legtöbbet hoztuk ki a lehetõségekbõl. Próbáltam arra törekedni, hogy a futballisták minél többet tanuljanak, emellett megfelelõ terhelést is kapjanak az edzõtáborozás alatt. Fontosnak tartom, hogy mentálisan elõrelépjenek a játékosok, ezért az edzéseken igyekeztem megmutatni, mi a különbség a németországi és a magyarországi gondolkodásmód között.
 
Látott olyan kiemelkedõ egyéni teljesítményeket, amelyek nemzetközi szinten is elismerésre méltóak voltak?
 
– Több remek teljesítményt is láttam, szerintem a keretben helyet kapott focisták hetven százalékának jó esélye van arra, hogy visszakerüljön az élvonalba. Öt-hat játékos esetében pedig nem értettem, hogy egyáltalán mit keresnek a másodosztályban, mert véleményem szerint sokkal jobbak, mint jó néhány élvonalban szereplõ külföldi labdarúgó. Látszott, hogy képzett játékosok alkotják a keretet, a legtöbbjüknek fõleg a gondolkodás gyorsaságában kell elõrelépniük. Ezek a fiatalok pályafutásuk fontos szakaszában járnak, ezért nagyon fontos, hogy megkapják a kellõ odafigyelést az edzõktõl. Remélem, a kerettagok megfogadtak néhány tanácsomat, és ez az edzõtáborozás olyan lökést adhat számukra, amelynek segítségével hamar visszakerülhetnek az élvonalba. Fontos, hogy legyen önbizalmuk, ha emellé megfelelõ motiváció is társul, könnyedén elõreléphetnek karrierjükben. Az MLSZ-nek nagy köszönet jár azért, hogy megszervezte ezt a túrát, a résztvevõ játékosok sokat profitálhatnak belõle.
 
Mi volt a csapat legnagyobb erõssége a három mérkõzésen?
 
– A legnagyobb erõsségünk az volt, hogy igazi csapatként mûködtünk, ami ilyen rövid közösen eltöltött idõ után nagy teljesítmény volt a játékosoktól. Az egyik mérkõzés után az ellenfél edzõje azt mondta, látszik, hogy ez a csapat már évek óta együtt játszik, igen meglepõdött, mikor elmondtuk neki, hogy most elõször van együtt a társaság. A futballistákat csak dicsérni tudom, megértették, hogy nem nyaralni mentünk ki Törökországba, végig a maximumot hozták, azonosultak a feladattal, mindenben partnerek voltak. Kondicionálisan volt egy kis probléma az elején, de ez természetes, hiszen mindenki a téli felkészülés legelején jár.
 
Kezdõ edzõként milyen tapasztalatokkal zárta az edzõtábort, hogy tetszett a feladat?
 
– Úgy vágtam neki a feladatnak, mint korábban játékosként, vagyis a maximumra törekedtem, a lehetõ legtöbbet próbáltam kihozni magamból és a játékosokból. Gyorsan megismertem a társaságot, és úgy érzem, jó hangulatot teremtettünk az edzõtáborban, a gátlásosabb játékosok is hamar feloldódtak, és mindenki a legjobb tudása szerint dolgozott. Igyekeztem jó edzéseket tartani, úgy gondolom, utólag büszke lehetek a munkámra, saját megítélésem szerint jól láttam el a feladatot. Ha valaki kívülrõl nézte a gyakorlásokat, nem mondta meg, hogy edzésvezetésben még kevesebb rutinom van. Olyan feladatokat végeztettem, amiket játékosként is szerettem elvégezni, ugyanakkor kellõ mennyiségû munka van bennük. A játékosok gyakran észre sem vették, hogy elment az idõ, és azt sem, hogy mennyire elfáradtak, ez mindenképpen pozitív visszajelzés volt számomra. Óriási segítség volt Lõw Zsolt munkája, tökéletesen dolgozott, szerintem õ még nagyon értékes szakembere lehet a magyar labdarúgásnak. A stáb többi tagjának, Kövesfalvi Istvánnak, Kutasi Róbertnek és Bucsik Istvánnak is sokat köszönhetek.
 
Az NB II-es válogatottal most hosszabb ideig nem lesz dolga, mik a tervei a következõ hónapokra?
 
– A Herthában, az U23-as együttesben még játszom túlkorosként, emellett besegítek az egyéni edzésekben a csapatnál, most pedig az egyik kolléga kiesése miatt az U17-es gárdánál kaptam pályaedzõi feladatot. A legfontosabb azonban az, hogy mielõbb meglegyen a PRO Licencem, komolyabb terveim csak a legmagasabb edzõi végzettség megszerzése után lesznek. Ezt az idõszakot kizárólag a tanulásnak szentelem, egyelõre az A-licences tanfolyamnál járok. A Herthánál többször is jelezték, hogy számítanak rám, de akárhogyan is alakul a jövõ, úgy gondolom, vagyok annyira talpraesett, hogy ha eljön az ideje, akkor megtalálom a számomra megfelelõ munkát.

(mlsz.hu)