A szombati NB II.-es idénynyitó elõtti ankét több felszólalója szerint Domonyai László klubigazgató és Garami József szakmai igazgató alkalmatlan a posztjára. De ez még semmi: Várszegi Gábor már idény közben bedobhatja a törülközõt.

Nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy egy kilencven felé járó MTK-s törzsszurkoló fölálljon, és egy Magyar Hírlapban megjelent Bayer Zsolt publicisztika felolvasásába kezdjen a klub szurkolói ankétja végefelé.

Kétharmados ház a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola aulájában – a Hidegkuti stadionban rég volt már ilyen –, a pulpituson a szakmai igazgató Garami József, a klubigazgató Domonyai László, az orvos Szilágyi György, és négy játékos: Kanta József, Dragan Vukmir, Szekeres Adrián, Pál András.

A közönség többsége hatvanon fölüli és harmincon aluli, hárman viselnek feliratos pólót: a fiatalon elhunyt, az MTK-ban is megfordult Zavadszky Gábor 7-es mezét, a Magyar Demokratikus Charta 2009-es pólóját, valamint egy Batmant ábrázolót. Az aulát héber feliratok szegélyezik, a mennyezeten Dávid-csillag.

„Csak a jövõ, a múltat ne firtassuk” – mondja az ankét elõtt egy drukker a társának, miközben a Kóser Laky Konyha húsos zsömléjét eszik.

Pedig volna mit firtatni. Ahogy egy sokkal inkább dühös, mint kétségbeesett MTK-drukker írta a csapat kiesésekor: ilyen játékosállománnyal nem lett volna szabad kiesni. Jöttek is az elméletek (csak azért nem írunk összeesküvés-elméletet, mert azt hagyjuk meg inkább a tényleg légbõl kapott baromságokra), miszerint a csapattal már alig-alig foglalkozó klubtulajdonos Várszegi Gábor akarta, hogy kiessen a csapat. Vagy hogy a játékosok tippmixelték el a szezont, mivel annyira, de annyira keveset keresnek. Vagy hogy nem engedik el a játékosokat, és õk így álltak bosszút. És mindennek a tetejében a felfoghatatlan tény: a hatalmas bukás ellenére Garami Józsefet nemhogy nem menesztették az utolsó fordulók valamelyikében, amikor még szemernyi esély lett volna a bennmaradásra, hanem õ maradt az edzõ az NB II.-ben is.

Nem a kiesõkkel jutnak vissza

Az egyik közellenség, mint kiderült, Domonyai László. Hiába mondta azt a kiesés után, hogy azokkal a játékosokkal kell visszajutni, akikkel kiesett az MTK, ez aligha fog sikerülni. Az NB I.-es és NB II.-es csapat negyven játékosából 25-28 marad. Még rosszabb a helyzet, ha az NB I.-ben stabilan játszó 15 játékos sorsát nézzük meg: közülük csupán heten maradnak. Nem véletlen mondta azt a klubigazgató, hogy a nyári felkészülés utolsó hetét leszámítva csak rossz napok voltak.


Egy Hajdúdöszörménybõl igazolt félkész játékoson kívül lényegében senki sem érkezett a klubhoz. A tulajdonos a szezon elõtt megmondta, árulja el a klubigazgató, hogy csak olyan légiós jöhet, aki nem keres többet kétezer eurónál, ami nagyjából 540 ezer forint. Ilyen kevés pénzért viszont senki nincs, aki elhagyná az otthonát, és egy picit futballozni is tud. A magyar légiósok zöme minimum 4-5 ezer eurót kap. Hol vannak már azok az idõk, amikor Illés Béla, így a pletykák, havi kétmilliót keresett az MTK-ban, bolond is lett volna légiósnak állni egy belga vagy osztrák középcsatba, ahol soha nem lehetett volna A Béla.

Várszegi elhagyhatja a süllyedõ hajót

A légiósok és egyéb igazolások elmaradásánál is nagyobb baj, hogy Várszegi Gábor, aki nélkül ma már nem lenne MTK, Domonyai László szerint is nem biztos, hogy tulajdonos marad. Domonyai ezt „külföldi életvitelével” magyarázta, ennél valószínûbb azonban, hogy Várszegi egyszerûen kiszeretett az MTK-ból.

Az akadémiai rendszer lényegében kudarcot vallott. Ma már majd’ mindegyik NB I.-es magyar csapatban játszik MTK-s, a klub a közvetlen riválisait erõsíti, holott az akadémiai rendszer eredetileg arra volt kitalálva, hogy külföldre kerüljenek a játékosok jó pénzért. Ehelyett legfeljebb balul sikerült próbajátékról vagy féléves kölcsönbõl kullognak haza Magyarországra az MTK-sok.


Az MTK most ott tart – a kilencvenes években kezdõdött Várszegi-korszakban elõször –, hogy nem tudni: lesz-e pénz a szezon befejezésére. Már arra sincs 70 millió  forint, hogy NB III.-ban elindítsák a tartalékcsapatot. (Várszegi döntését Garami is, Domonyai is nagy hibának nevezi.)

Három, nem túl erõs mentõövet említ Domonyai: egy MTK-s tulajdonban lévõ kazincbarcikai pálya, az anderlechtes ex-MTK-s Juhász Roland, valamint a liverpooli volt MTK-sok eladását. (A klub volt játékosainak eladásából a klub is részesedik. Az más kérdés, hogy az Anderlecht egy évig még biztosan megtartja Juhászt, épp most mondtak nemet a Glasgow Rangers hárommillió fontos ajánlatára.)

Ezek után a Domonyainak feltett kérdések közül még az udvariasabbak közül való volt az, hogy fölkészültnek tartja-e magát arra, hogy egy ilyen nagy múltú csapatot vezessen. (Igen.)

Mindig nehezebb fölkerülni, mint kiesni

A másik közellenség maga a csapat edzõje, azaz szakmai igazgatója, a 71 éves Garami József. Antréja ugyan kapott némi tapsot, bár elmondta: nem a legjobb érzésekkel jött el ide, mert még soha nem ejtett ki csapatot, és még soha nem kapott olyan ordenáré bekiabálásokat a nézõtérrõl, mint az utolsó fordulókban.


Élete legjobb szerzõdését csinálhatta volna egy meg nem nevezett féllel, ha elfogadja a négy évre szóló ajánlatot, de õ mégis az MTK-t választotta, mert vissza akarja vezetni a csapatot az NB I.-be. Senki ne számítson az NB II.-ben arra, hogy diadalmenettel kezdenek, és azzal fejezik be az idényt, de itt kijavította magát: reméli, mégis diadalmenettel zárnak. A nyugati csoport erõs, lesznek botlások. (Itt nem álljuk meg, hogy ne idézzük Garaminak egy másik bonmot-ját, szintén errõl az estérõl: „Mindig nehezebb fölkerülni, mint kiesni”.)

Garaminak is nekiesnek, öreg és fiatal szurkolók egyaránt: hogy van az, hogyha egy csapat kiesik, akkor a szakmai vezetés nem vállalja a felelõsséget. Garami a végén egyiküknek visszakérdez: „Ha megnyerjük az NB II.-t, akkor elfogadsz?” A körülményes, de nemleges válasz Garamit nem hozza ki a sodrából: „Föl tudom vállalni magammal szemben etikailag, hogy maradok.” És elmesél egy történetet a nyolcvanas évekrõl, amikor még Pécsen volt edzõ, és vasárnap délelõttönként fölautózott Pestre, hogy lássa az MTK-t (egy idõben Borsóék vasárnap 11-kor játszották hazai meccseiket), és már akkor föltûnt neki, hogy milyen keményen beszólnak itt az edzõknek.

Már a tizedik percben szidták

És a játékosokat sem kímélik. Tischler Patriknak például, így Garami, már a második, harmadik meccsén bekiabálták, hogy mit keresel itt, falábú. Mire egy idõsebb úr bekiabál: „Ez nem igaz, már a tizedik perc után szidtuk.”

De hogy ne csak szakmázás legyen. A Demokratikus Charta pólóját viselõ férfi azt veti fel, hogy a Deutsch Tamással kéne valamit csinálni, leginkább elhatárolódni, mert az interneten azt írja, hogy hajrá Fidesz, hajrá MTK, az pedig nem jó, ha keveredik a futball és a politika.

És végül jött a már említett MTK-s törzsszurkoló a Bayer-cikkel, ahol a szerzõ lényegében leidiótázta az MTK kiesése kapcsán a parlamentben zsidózó jobbikos képviselõt. „A minap a parlamentben szólásra emelkedett Lenhardt Balázs jobbikos képviselõ, és a következõ mondatok szöktek ki fogai kerítése mögül” – kezd a cikk felolvasásába az öreg, mire lehurrogják: „Taktikai okokból írta, attól még náci marad”.

Kanta, Vukmir, Szekeres, Pál rezzenéstelen arccal figyelik a jelenetet. Õk már a szombati, Budaörs elleni idénynyitón járnak. Vagy a jóisten tudja, hogy hol.

(sportgeza.hu)