Remek rajtot vett tavasszal csapatunk, hiszen a hétvége előtt három győzelemmel sikerült folytatni a bajnoki küzdelmeket, köztük az üldöző Haladás elleni szombathelyi, vagy az akkor még előttünk álló Budaörssel szembeni hazai siker, majd az igazi bravúr, az éllovas DVSC legyőzése a Nagyerdőben. A népi bölcsességet idézve akkor említettük, hogy „három a magyar igazság”. Azóta játékosaink valóra váltották vágyainkat, mi több jött a „ráadás”, hiszen az elmúlt hétvégi fordulóban ismét sikerült itthon tartani a bajnoki pontokat, azt a Siófokot tudta legyőzni csapatunk, ami az elmúlt években többször is megtréfált minket. A mostani siker alapjául szolgált rutinos támadónk Simon András korai gólja, aminek előkészítésében szerepet játszott fiatal védőnk Kirják Henrik, aki többször is bizonyította már, hogy remek érzékkel lép be a védelem bal oldaláról a támadásokba. A találat a későbbi játékban is nyugalmat adhatott csapatunk tagjainak.

Volt egy előrevágott labda, amit Lencse Lászlóval támadtunk – elevenítette fel a történteket Simon András. Neki sikerült megszerezni az oldalvonalnál, majd a játékszer Kirják Henrikhez került, ő nagyon szépen bevitte azt két védő, Jagodics Bence és Szakály Attila között, az alapvonal közeléből pontosan játszott középre, nekem a rövidsaroknál már csak bele kellett tennem a lábamat és kifordított belsővel a kapu bal oldalába helyeztem. Henrik jó formában, kitűnően látja el fő feladatát, mellette sokszor hasznos energiákat tud mozgósítani az előre játékban egyaránt.

Az előny birtokában a szakemberek szerint is kissé visszaesett csapatunk játéka, de szerencsére vendégeink körülményesen szövögették támadásaikat, ráadásul azokban sem volt igazi veszély. Bő egyórai játék után a 69. percben azonban egy – első pillanatban súlyosnak látszó – sérülés okozott izgalmakat, aminek támadónk volt a szenvedő alanya.

A pálya közepén voltunk a felezővonal tájékán, Tajthy Tamással együtt felugorva próbáltuk elfejelni a labdát, először csak éreztem egy ütést, aztán ahogyan fordultam, akkor már a fájdalom mellett éreztem azt is, hogy az arcomon folyik a vér, de így utólag szerencsére nem volt vészes, a többiek azonban megijedtek. Bejöttek Bartek Péter doktorék, majd szakszerűen bekötötték. A kezelés miatt be kellett jönnöm az orvosi szobába, így a második gólunkat élőben nem, csak felvételről láttam. Később a kórházban össze is varrták a sebet. Egyébként Tamás a lefújás után be is jött hozzám az orvosi szobába és elnézést kért. Nem haragszom rá, hiszen tudom, hogy nem akart sérülést okozni nekem, de ez a pillanat így sikerült, benne van a játékban.

Nagy szükségünk van a gólerős támadónkra, aki tavasszal a hasznos előkészítés mellett kétszer a gólszerzők közé is feliratkozott, ráadásul lélektanilag fontos találatokról beszélhetünk, hiszen az éllovas ellen a szünet utáni pillanatokban fejelt a kapuba, amikor 0-1-es állásnál a házigazdák nagy offenzívát indítottak az egyenlítés érdekében, most pedig az első pillanatokban alapot adott a későbbi játékhoz. Adódik a kérdés tehát, hogy tudja-e vállalni a vasárnapi Szolnok elleni idegenbeli mérkőzésünket.

Természetesen megvannak a szakemberek klubunknál arra, hogy eldöntsék, ki öltheti fel a kék-sárga mezünket az aktuális találkozónkon, de jelen pillanatban úgy érzem, szerencsére nem komoly a baj, ez a sérülés nem hátráltathat abban, hogy a továbbiakban is társaimmal együtt edzek és teljes figyelmemet a játékra tudjam irányítani. Addig azonban van még néhány napunk, remélem még javul is a helyzetem e tekintetben.

A mostani fordulóban néhány órán keresztül feljutó helyen állt csapatunk, de így is örömteli, hogy a jó tavaszi sorozatunknak köszönhetően dobogósként várhatjuk a folytatást, azonban sok van még a bajnokság zárásáig, tehát az átmeneti sikereket is helyén kell kezelnünk.

Vannak hiányzóink, de úgy érzem új igazolásaink is jól beilleszkedtek a csapatba. Több fórumon is emlegetik a tabella állását, de nem beszélek félre, amikor azt mondom, hogy tényleg korai még számolgatni, egyelőre az a fontos, hogy minél tovább ki tudjuk tolni ezt a szériát, amiben nyerjük a meccseket. Jól kezdtük a tavaszt, de most ismét jön egy fontos idegenbeli meccsünk, ahol szintén nagyon kellene a győzelem. Tényleg mindig a következő fordulóra kell koncentrálnunk, mert ha valamiért elkalandozik a figyelmünk, akkor nagy árat fogunk érte fizetni. Tudjuk, hogy voltak kevésbé sikeres időszakok is csapatunk életében, ezért komolyan is kell venni ezeket a kijelentéseket.  

A hasonlóan szép folytatás reményében készül csapatunk a hétvégi utazásra, amikor ahhoz a Szolnokhoz látogatunk, ami megszakította a DVSC 17 mérkőzéses veretlenségi sorozatát.

Ahogyan az előbb is említettem, nagyon kell figyelnünk, hiszen kiegyenlített a mezőny, mindenki meg tudja lepni esélyesebb ellenfelét, nem engedhetünk ki. Szerencsére most sikerült rangadókat nyernünk a Haladás, a Budaörs, a DVSC és a Siófokkal szemben, de 13 forduló van még hátra, sok minden történik még addig, míg az utolsó mérkőzésekig igazán lesz mit számolgatni. Szeretnék még én is újra az élvonalban futballozni, remélem ez gyirmóti színekben adatik meg számomra. Minden esetre az eredmények most jó hangulatot teremtenek, nem szabad engednünk, hogy ezt lerombolja esetleg egy rosszabb periódus.