Szokatlan formátumban kezdtük a mérkõzést, hiszen a 4-4-2-es hadrend helyett, most a 4-2-3-1-es felállást választotta mesterünk. Azt nem tudjuk meg, hogy ennek köszönhetõ-e, de az elsõ 30 percben gyakorlatilag csak nálunk volt a labda.

Csapatunk jól játszott, formás támadásokat vezettünk, és a hazaiak csak futottak a labda után. A 20. percben megszereztük a vezetést is, és akkor úgy tûnt, hogy több góllal is nyerhetünk, ha tovább folytatjuk a jó játékot.

Ez után Tóth Balázs kétszer is megsérült, és kétszer percekig emberhátrányban játszottunk. A második ápolást sajnos már nem is tudtuk kihúzni, és egyenlített a hazai csapat. Ekkor jött a rövidzárlat, hiszen 5 perc alatt megfordította a mérkõzést a Kozármisleny.

Jött a szünet, és a folytatás után alig változott a játék képe, hiszen többet birtokoltuk a labdát, de ekkor nem voltak nagy helyzeteink. Kiprich mester ekkor szerkezetet váltott, és Szabó Csaba helyére Tóth Norbertet küldte, és gyakorlatilag átálltunk a 3 védõs felállásra. Nyomtunk ugyan, de igazi nagy helyzetünk nem volt, sõt az ellentámadásokból rendre veszélyesek lehettek volna a hazaiak.

 
Jött a 76.p. perc, amikor ismét fordulatot vett a találkozó, hiszen a játékvezetõ megítélt részünkre egy jogos 11-est, és kiállította a hazaiak védõjét. Kozmér berúgta a büntetõt, és ettõl kezdve ismét csak nálunk volt a labda. Jöttek a helyzetek is, de vagy nem céloztunk pontosan, vagy a hazaiak kapusa bravúrral védett.

Maradt a döntetlen, és ennek ma nemcsak a hazaiak, hanem egész Baranya megye örülhetett. A Pécs ugyanis nyert, és hosszú idõ után megelõzött minket a tabellán. Ettõl kezdve pedig a sorsunk már nem csak a mi kezünkben van, hanem ahhoz, hogy feljussunk, a Pécs botlására is szükség van. Erre pedig az elsõ „lehetõségük” jövõ szombaton an, amikor az ETO gárdáját fogadják. Akkor pedig mi várhatunk segítséget a gyõri csapattól úgy, ahogy most õk kaptak segítséget a baranyai szomszédjuktól.

De egyelõre foglalkozzunk magunkkal. Nem játszottunk rosszul szombaton, sõt a tavasz egyik legjobb játékát nyújtottuk. Az viszont figyelemre méltó, hogy ilyen csapat, mint a mienk, ahol tele vagyunk rutinos, NB I-es megjárt játékosokkal, nem követhet el olyan hibákat, ami ilyen 5 perces rövidzárlathoz vezet! Ezt fel kell tudni dolgozni, és addig küzdeni, amíg meghúzzák a vonalat!

Ahhoz, hogy a legkevesebb esélyünk is legyen a feljutásra, a most következõ 3 találkozót mindenképpen meg kell nyernünk! Ha ez nem sikerül, akkor búcsút mondhatunk álmainknak, és maradunk az NB II-ben! Ezt pedig Gyirmóton senki sem akarja! Küzdeni kell az utolsó percig, és azért dolgozni, hogy õsszel az NB I-ben szerepelhessünk! Az alázat, s a küzdelem kötelezõ! Küzdeni kell a végsõkig!