Végh Tibor, az együttes vezetõedzõje az NB2.hu-nak elmondta, utólag be kell látniuk, hogy a nyári igazolások közül nem mindenki váltotta be a reményeket, így a téli szünetben jelentõs változások várhatók a keretben.

Egybõl azzal kezdeném, hogy amikor nyáron újoncként készültünk az idényre, nagy kérdés volt, hogyan tudunk erõsíteni. Úgy gondoltuk, a nevek alapján jól sikerült, ehhez igazítottuk a játékunkat is, hiszen továbbra is támadófutballt szerettünk volna játszani. Ám utólag sajnos kiderült, nem minden új szerzeményünk vált be, ez pedig azt hozta magával, hogy ebben a félszezonban szervezett védekezésbõl kiindulõ csapatjátékkal tudtuk csak elérni a mostani helyezésünket. Muszáj volt a védekezésre tenni a fõ hangsúlyt, hiszen rutinos, jó csapatokkal játszottunk, hiába próbáltunk mindig támadni, nem engedtek minket kibontakozni. Igazából nem is a támadókkal, hanem a komplett támadójátékunkkal voltam elégedetlenebb. Tizenhárom gól tizenöt meccsen elég szerény teljesítmény, és igazából voltak ugyan kimaradt helyzeteink, de nem sokkal több, talán 6-7 gólt rúghattunk volna még -fogalmazott Végh Tibor az NB2.hu-nak.
 
A tréner az egyik nyári topigazolásban is csalódott.
 
Nyilvánvalóan Csordás Csabától sokkal többet vártunk, legalább 5-6 gólt, ehhez képest egyet sem lõtt. Ha ezek a gólok meglettek volna, és bármelyik meccsbe beletesszük õket, 3-4 ponttal többünk lehetne. Szezon közben a felállásunkat is át kellett alakítanunk, 4-4-2-rõl át kellett állni egy másik játékrendszerre, így még nehezebb dolgunk lett. Sajnos nem voltak olyan karakteres játékosok a négygólos Bauszon kívül, akikben benne volt a gól, bár Szmiljanicsot ki kell emelnem, aki belsõ védõ létére holtversenyben házi gólkirály lett.
 
Végh Tibor kifejtette, alapos átalakítás várható a téli szünetben a játékoskeretben.
 
Jelen pillanatban hat játékosnak vetettük fel, hogy közös megegyezéssel bontsunk szerzõdést, úgy néz ki, ez realizálódik is. Természetesen erõsíteni kell, és van is rá lehetõség, mert szeretnénk az elsõ tízben végezni, hogy még csak a kiesés szele se legyinthessen meg bennünket. Négy-öt olyan erõs, karakteres NB II-es játékosban gondolkodunk, akik azonnal bevethetõk lennének. Támadó és szervezõ középpályásra, valamint két-három csatárra mindenképp szükségünk van. Elképzeléseink és neveink is vannak már, de nincs még a dolog olyan stádiumban, hogy nevekrõl beszélhetnénk.
 
Az õsz pozitív meglepetése: – Egyértelmûen a kozármislenyi gyõzelmünk, hiszen idegenben nyertünk a szezon meglepetéscsapata ellen. Azon a meccsen jól is játszottunk, sokat is tettünk a gyõzelemért, és bár sok helyzetünk nem volt, azokat kihasználtuk, és megleptük õket. Kár, hogy a következõ meccsekre ezt nem tudtuk továbbvinni, mert ha még legalább egy gyõzelmet begyûjtünk, 20 ponttal nagyon jól állnánk. Ide sorolnám még a tatabányai döntetlenünket is. Azon a meccsen a Bányásznak szinte nem volt gólhelyzetet, ami mindenképpen a jó teljesítményünkre utal, akár nyerhettünk is volna.

Az õsz negatív meglepetése: – A Dunaújváros elleni hazai vereség. Nem akarok kifogásokat keresni, soha nem is szoktam. Az egy olyan meccs volt, ahol az ellenfélnek minden bejött, nekünk semmi. Ajándékoztunk nekik egy tizenegyest, aztán az egyik játékosuk rúgott egy olyan gólt, hogyha hússzor még rárúgja, talán kapura se megy, de nagyon eltalálta, és gyönyörû szép volt. Fájó volt az a veresét, mert nem volt bennünk a gyõzelem. Pont azért, mert még nem voltunk annyira jó csapat, hogy le tudjuk hozni a meccset rutinból, az ellenfélnek meg sikerült.

Az õsz játékosa: – A ké szerb, Lazics és Szmiljanics igazi vezérek voltak, õk vitték a csapatot. Bausszal is elégedett voltam, hiszen nagyon nehéz dolga volt, sokszor egyedül kínlódott ott elöl, és így is rúgott négy gólt. Rajtuk kívül Szabó Lacit említeném, õk voltak, akik a legtöbbet tették a csapatért. Kimondottan elégedetlen nem voltam senkivel, inkább úgy fogalmaznék, több játékosról is azt gondoltam, hogy ennél többet lenne képes tenni a csapat sikereiért.

(nb2.hu)