Emlékszel arra, mi történt 2008. május 10-én?
Még szép, akkor a Diósgyõr játékosaként gólt lõttem a Videoton ellen mondta Pintér Zoltán. A mostaniig ez volt az utolsó, de az sem volt kicsi.
Sokat kellett várni az elsõ miklósi gólodra.
Egyetértünk. Korábban is volt már lehetõségem, de nekem leginkább átlövésbõl van sanszom megcélozni a kaput. Tizenhat húsz méterrõl lövöldözöm, több lehetõségünk van a támadások végén, de azokhoz a labdákhoz nem én érek oda, hiszen nekem nem az a posztom.
Ebben a bajnokságban eddig tizenhatosban játszottá, de Budaörsön már a régi hatvanhatosban. Ez is kellett a gólhoz?
Mindenképpen. Szóltam már korábban, hogy legyen gyorsan kész, mert azért ebben jobb futballozni. Babonás vagyok én is, mint a többi játékos. Jobban is éreztem magam ebben a szerelésben, a közérzetem is jobb volt. Már biztosan maradok ennél a számnál.
A gólöröm is érdekes volt.
Van története annak, hogy miért mondtam amit. Egy fontos, ráadásul nagy gólnál az emberbõl sok minden kiszakad. Velem is ez történt. Rég voltam már eredményes és ez egy fontos találat volt, ezért kiabáltam hangosan.
Mit jelent a csapatépítés folyamatában a budaörsi siker?
Azt, hogy indulunk felfelé. Egy gyõzelem sokat jelent, egyszerûbben épül a közösség, lesz igazi csapat az SZTK. Barcson is nyerhettünk volna, de nem sikerült, a Gyõr elleni nem a mi meccsünk volt. De összeérünk majd és ehhez kellett a gyõzelem.
Mire számíthatunk Veszprémben szombaton?
Ismét nyernünk kell, de ehhez minden tekintetben jobbnak kell lennünk, mint az ellenfél. Hozzáállásban, akarásban, tudásban is a Veszprém fölé kell emelkednünk. Az sem baj, ha megint egy nagy góllal gyõzünk, és az sem, ha most nem én rúgom, hanem valaki más a csapatból.
(futsalarena.hu/sztk)