Várhidi Péter vezetõedzõnek több problémával is szembesülnie kellett a szezon folyamán. A szakember kritikusan értékeli a mögöttünk hagyott mérkõzéseken, de szebb folytatásban reménykedik.
Egyetértünk abban, hogy a kilencedik hely csalódás?


Mesteri mérleg I.

Abból a megközelítésbõl igen, hogy amikor a keret összejött, akkor többre számítottunk, hiszen tele vagyunk rutinos, élvonalbeli tapasztalattal rendelkezõ játékossal. A nevek alapján többre várhattunk. Jobb összetartásra, csapat szemléletre készültem. Sajnos be kell ismernem, hogy ebbõl a szempontból tévedtem, nem volt jó az öltözõi légkör. Ez abból adódott, hogy a sok rutinos játékos nem képezett egy egységet, hanem inkább a saját maga régi vonalát vitte tovább, ami sok ellentétet szült. Legalább négyfelé szakadtunk. Ez komoly hátrány volt az õsszel. Tegyük hozzá, hogy mindegyikük NB I-es játékos volt, de egyikük sem volt sztár, hanem mindegyikül kiegészítõ ember volt a volt klubjában.

Ezen kívül mi az oka annak, hogy a középmezõnyben állunk?

Támadó nélkül maradtunk. Két befejezõ játékosunk volt. Mojzer György a jövõ embere, hiszen NB II-ben még kapuba sem talált, nem találja a fonalat, nagy volt neki az ugrás, egyelõre még nem tud nyomást gyakorolni az ellenfelekre. A másik a harminchat éves Tóth Mihály volt, akibõl hiányzik már a dinamika, de ennek ellenére is gól érzékeny játékos. Menet közben kellett rájönni arra, hogy papíron jó labdarúgóink vannak, de kevés a meccsük, hiszen az újak közül csak Szamosi Tamás lábában volt meccs az elõzõ szezonból. Közben bejött Varga Zoltán és Csepregi Richárd súlyos sérülése, ami nagyban hátráltatott minket. Utóbbi visszatért ugyan, de nem volt olyan erõben, mint kellene. Itt maradtunk támadó és szervezõ középpályás nélkül.

Mi az ami pozitívumként említhetõ?

Labdabirtoklásban nagyon erõsek voltunk a rutinunk miatt. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem tudtunk igazából támadni, a védekezéshez viszont senki nem ért vissza. Futógyorsaságban nem voltunk elég jók. Folyamatosan alakult a csapat, az utolsó hat fordulóra értünk el oda, hogy van egy csapat, amire építeni lehet.

Csalódás a jelenlegi helyzet?

Az SZTK-nak minimum egy jó középcsapatnak kell lennie. Nagyon szoros a mezõny, hiszen csak a Pécs és a Gyirmót kiugróan jó. Bármikor, bárki képes lehet nyerni. A kilencedik hely az nem is olyan fontos, a megszerzett pont kevés, hattal többet terveztem.

A Baja elleni vereség után Tóth Mihály és Pomper Tibor is távozott. Mit jelentett ez a csapat számára?

Mentálisan sokat erõsödött az öltözõ. A sok idõs játékos együttléte nem volt jó. A kiválásuk erõsítette az egységet, egészen más lett a hangulat. Néha a kevesebb több. Egyiküket sem akarom bántani, remek játékosok, de nem illettek bele a csapat képébe, ami az utolsó meccseken meg is mutatkozott.

Hol kell erõsíteni az együttest?

Ebbe a csapatba érkezett kilenc új ember. Ilyenkor mindig lehet látni, hogy mik azok a hibapontok, ahol javítani kell. Három meghatározó labdarúgóra van szükségünk. Ez a keret rendelkezik Varga Zoltánnal, Csepregi Richárddal és Bonifert Péterrel. Az utóbbi kettõ nem volt tökéletes állapotban, de tavaszra õk is rendben lesznek és Varga Zoltán is felépül, vagyis szinte három új labdarúgónk lesz. Rajtuk kívül vannak még tehetséges fiataljaink, hiszen Krómer Patrik, vagy éppen Pálvölgyi Krisztián is a felnõtt keret tagja. Ugyanakkor egy befejezõ csatár mindenképpen kell.

Mit lehet tudni a téli programról?

Nagyon kemény felkészülés elé néznek a játékosok. December 15-ig edzésben maradunk, nem szabad leállnia senkinek. Aztán január 10-én kezdünk közösen, de a futballisták január elsõ napjaitól már végzik a futómunkát. Nyolc hétig edzünk majd, leginkább napi két foglalkozással, és egy egyhetes edzõtáborral. Rengeteg meccset játszunk majd, lesz olyan periódus, hogy mindenki heti három teljes mérkõzésen a pályán lesz.

Várhidi Péter holnap a kapusok és a védõk teljesítményét értékeli.


Mesteri mérleg II.
A csapatban õsszel két kapus és nyolc védõ kapott bizonyítási lehetõséget. Várhidi Péter, vezetõedzõ néhány mondatban külön is értékelte mindegyikük teljesítményét.
Balikó Milán

„Nagyon tehetséges kapus, de sokat kell még változnia ahhoz, hogy kijöjjön belõle amit tud. Ez csak rajta múlik.”

Szabó Kálmán

„Súlyos sérülésbõl jött vissza, még nem tart ott, ahol a tudása szerint kellene, de ez nem az õ hibája, hanem a sérülése miatt van így.”

Csák Károly

„Félévet kihagyott, mert nem számítottak rá az elõdeim. A tehetsége, a lendülete meg van, jól fejel, jól szerel, de még fiatal és szertelen. Meghatározó félév elõtt áll.”

Koszó Balázs

„Nehezen illeszkedett be a közösségbe. Nem is tudta magából kihozni a maximumot, fejlõdési lehetõség van benne.”

Rédei Milán

„Sokszor hátráltatják sérülések, akár olyan hétköziek is, ami a meccsre rendbe jönnek. Ez egy kicsit gátolja a fejlõdését.”

Király András

„Hullámzó teljesítményt nyújtott. Õt is megkavarta egy kicsit a légkör, benne volt a hiba. Viszont a szezon közbeni változások jó hatással voltak rá, és jól is futballozott.”

Szamosszegi Gábor

„Nagyon nagy tehetség. A koncentrációja nem az igazi, nehéz megmondani miért. A tudása megvan, ugrásszerû javulást várok tõle.”

Szamosi Tamás

„Õ a rutin. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, rajta nem múlt semmi.”

Zsömlye György

„Kevés lehetõséget kapott, nehéz megmondani mire képes. Voltak beilleszkedési gondjai, egyelõre nem tudta kihozni magából azt, amiért ide került.”

Kozma István

„Becsületesen, szorgalmasan készül. Az iskola miatt nem tud minden edzésen ott lenni, de amikor szükség volt rá, akkor jól teljesített.”


Mesteri mérleg III.
Õsszel támadásban nem voltunk az igaziak. Hat középpályás és három csatár kapott lehetõséget arra, hogy bizonyítson. Várhidi Péter, vezetõedzõ ezúttal az õ teljesítményüket értékeli.
Csepregi Richárd

„A tudása felét tudta kiadni ebben a félévben a sérülése miatt. Játszott, de nem volt benne kilencven percnyi erõ.”

Csurka Zoltán

„Ugyanaz igaz rá, mint Király Andrásra. Nem tudta a változásokat a helyén kezelni, ezért nem került be elõbb a csapatba, de a végén már rendszeresen, jól játszott.”

Pintér Zoltán

„Ha valakire azt lehet mondani, hogy nem találta a helyét akkor az õ. Mindenképpen jobb teljesítményt várok tõle tavasszal.”

Somorjai Tamás

„Félévet hagyott ki Diósgyõrben, ami meglátszott rajta. Sokat dolgozott, futott, de keveset találkozott a labdával.  A hozzáállása mintaszerû, de hiányzott neki a játék, tavasszal  biztosan sokkal jobb lesz.”

Majoros Árpád

„Meghatározó játékosa volt a csapatnak. Volt meccshiánya neki is, de õ is akkor javult, amikor a keretben megtörténtek a változások.”

Kincses Péter

„A végére jött bele. Tõle sokat vártam, elsõsorban gólokat. Nem tudott megfelelni a várakozásaimnak, volt egy kéthetes kihagyása, ami után egészen más felfogásban futballozott és ugrásszerûen javult a teljesítménye.”

Mojzer György

„A nagy tehetségünk és ígéretünk. Mindent tud ahhoz, hogy jó futballista legyen, vele nem szabadna türelmetlennek lenni, de mivel egyedül van azok vagyunk, mert ez vérre megy.”

Bonifert Péter

„Hosszú sérülés után, gyenge erõállapotban érkezett hozzánk, de a rendszeres edzések hoztak neki annyit, hogy egy félidõ már volt benne. Egyes meccseken meghatározó tudott lenni.”

Madar Máté

„Védõnek hoztuk, ott nem fért be. A támadók hiányában, az ereje miatt megpróbáltunk vele csatárt játszani, megfelelt az elvárásnak, de nem ez a posztja.”


(futsalarena.hu/sztk)