A tréner azt mondja, kezd beérni az elvégzett munka gyümölcse.

– Hál ’Istennek sima meccs volt. Ha nem 0 – 1 lett volna, simán hátra lehetett volna dõlni a kispadon… De mivel csak egy gólos különbség volt, abban mindig benne van az, hogy az ellenfél talál egy gólt. A mutatott játékot és a helyzetek számát tekintve szerintem legalább négy gólos különbség volt a csapatok között. Most nem negyven, ötven vagy hatvan percig, hanem 90 percig mi uraltuk a játékot.

– A szezon végére összeérik a csapat és érzi, tudja edzõ és játékos, hogy mit vár a másik?
– Én ezt úgy gondolom, hogy ez a csapatépítés folyamata. Már együtt dolgozom a fiúkkal közel fél éve. A közös munka nem olyan, hogy kitalálok valamit és másnap mûködik. Rá kell érezni mindenkinek. Persze ez mellett az is hozzátartozik, hogy az élet és a kényszer is alakította a játékunkat, hiszen, szinte folyamatosan vannak sérültjeink. Úgy érzem, hogy amit az utóbbi meccseken csináltunk, azok megfelelnek a mostani játékosainknak. Stabil lett a védekezésünk és a támadó játékunk sem szenvedett csorbát. Úgy gondolom, hogy ilyen játékkal minden csapatnak meg tudjuk keseríteni az életét.

(tatabanyafc.hu)