Orbán Viktor (48) miniszterelnökkel az élen a hazai politikai- és sportélet vezetõi örömmel figyelték, ahogy Lázár Vilmos fogathajtó hintón viszi körbe a pályán a Nemzet sportolóját. A fogaton Gyula bácsi mellett ült legkisebb gyermeke, Edina, de az ünnepségen ott volt két nagyobbik lánya, Judit és Tünde is, csakúgy, mint unokái és dédunokái. Grosics, játékosként 1957 és ’62 között erõsítette a helyi Bányászt, meghatottan beszélt az emlékeirõl.
Bárcsak újra születhetnék. Nincs bajom az idõ múlásával, de jó lenne, ha Dorog helyett Tatabányán láttam volna meg a napvilágot. Gyerekkoromban mindig itt nyaraltam, most pedig úgy érzem, hazatértem fogalmazott az olimpiai bajnok, vébéezüstérmes legenda. A fájó emlékû, ’54-es vébédöntõ után meghurcoltak, a Honvédból el kellett jönnöm, hónapokig házi õrizetben voltam. Évekkel késõbb Tatabánya volt az egyetlen hely, ahol befogadtak. Újpesten mutatkoztam be 40 ezer nézõ elõtt, nyertünk 2-0-ra, a lefújás után pedig a vállukon vittek le a nézõk.
A stadionavatón Gyula bácsi lányai elmesélték, édesapjuk még nyugodtan készült a stadionavatóra, ám helyszínen meglátva az õt ünneplõ tömeget, nehezen találta a szavakat.
Grosics Gyula: Ez életem díja!
Grosics ma is magát hibáztatja Nehéz elhinni, hogy rólam stadiont neveztek el mondta Grosics, akit három gyeremek mellett négy unoka és négy dédunoka vesz körül. Látom a falon a feliratot, de idõ kell, hogy felfogjam, mi is történt ma. A jövõben biztosan kijövök néhány meccsre a stadionba.
Az Aranycsapat másik legendája, Buzánszky Jenõ (86) viccelõdött a barátjával.
Látod Gyulám, neked is megérte várnod mosolygott az Aranycsapat védõje, akinek egy éve viseli a nevét a dorogi stadion.
Sz. Z.