Kiss Imre kapusedzõ úgy véli a portások remek teljesítményt prudukálnak a szezonban. Elsõzör a Szigetszentmiklós ellen bizonyosodhatunk meg errõl.
A megszokott mederben folyt a csütörtöki edzés, játék közben is látszott a fiúkon a gyõzni akarás.Eldõlt, hogy a találkozót Andó-Szabó Sándor fogja vezetni, asszisztensei pedig Péter Tamás és Király Krisztián lesznek, az SZTK_Erima elleni mérkõzésen. Péntken egy edzés vár a fiúkra, hogy aztán 17.30 perctõl összemérjék erejüket a Szigetszentmiklós ellen.
Kiss Imrét, a csapat kapusedzõjét kértük beszélgetésre a bajnoki rajt elõtt:
A kapusoknak nem kell annyit futni, ezért egy kicsit okosabbak
Folyik a víz a kapusokról edzés közben, Kiss Imre alaposan megdolgoztatja õket, néha a kivülálló számára már-már fáj végignézni egy-egy gyakorlatsort. Ráadásul olykor fanyar humorával ösztökéli õket minél jobb teljesítményre.
– Én azt gondolom, hogy technikai jellegû dolgokkal inkább foglalkozok, mint a terheléssel, nyilván a felkészülés elején azért lényeges volt az is, hogy jó erõállapotba kerüljünk, de inkább az igazi speciális kapusmozdulatok csiszolására, gyakorlására fektettem a hangsúlyt.
– A kapusok világa azt mondják, mindig egy külön világ, így van ez a mieinkkel is?
– Én azt gondolom, ezt valamikor a mezõnyjátékosok találták ki. Véleményem szerint ugyanolyan emberek, mint a mezõnyjátékosok, csak nem kell nekik annyit futni, s ezért egy kicsit okosabbak. Mind a hárman végig adták magukat, nem zavarta sérülés a felkészülésünket, a pálya jó volt, hála az idõjárásnak és a Sport kft dolgozóinak, tökéletesen végig tudtuk gyakorolni azokat is, amiket csak jó pályán lehet.
– Két, úgymond rutinosabb kapusod van, meg egy fiatal. Másképp kell velük foglalkozni?
– Igen, a Dombai András mivel már elmúlt 30 éves, neki különösen újat már nem tudok mutatni. Gyulai Gergõ egy 19 éves, roppant tehetséges fiatalember, én úgy gondolom, akár még válogatott kapus is válhat belõle. Remélem, tudok neki ebben segíteni, neki azért még vannak képességfejlesztõ gyakorlatok. Ssokkal több figyelmet és munkát igényel a vele való foglalkozás, a hibák ki javítása, úgyhogy szép feladat ez. Boros Tamás a legjobb korban van, fizikálisan jól képzett, de úgy gondolom, meglátszik rajta jelen pillanatban, hogy kihagyott, a Gyirmótban nem õ volt az elsõ számú kapus. Most itt a lehetõség. Bár nem árulok el nagy titkot, úgy néz ki, hogy a Dombai lesz az elsõ számú kapus a hétvégén.
– A kapusposzt bizalmi poszt, verseny lesz, vagy valaki hosszabb távra kap lehetõséget?
– Én mindenféleképpen versenyeztetni szeretném õket, persze a vezetõedzõ határoz, én csak javaslatot teszek, mindig õ dönti el, hogy ki áll a kapuban. Nem szeretném, ha a cserekapusom leépülne. A Magyar Kupa nem kevés versenyzési lehetõséget ad, én nagyon szeretném, ha úgy alakulna a bajnokságban a szereplésünk, hogy bajnoki mérkõzésen is tudnám védetni.
– Van valamiféle Kiss Imre trükk, amit még nem láttak, nem hallottak, s amivel még eredményesebbek lesznek?
– Dombainak a tizenegyes védésén feltétlenül szeretnék egy picit változtatni, de azt inkább titokban tartom, hogy miben és mennyire. Neki ezt az egyetlen trükköt szánom. Azért vannak alapszabályok, amiket megkövetelek tõlük: helyezkedésben, beadások eldöntésében, mire jövök, mire maradok, azért erre odafigyelek és számon kérem tõlük a mérkõzést követõ elsõ edzésen. Eddig is így tettem, az eddigi edzõmeccseken.
– A pályafutásod alatt büntetõ ölõ voltál?
– Igen, azt hiszem, az elsõ osztályban közel húsz tizenegyest fogtam meg bajnoki mérkõzéseken, és volt egy olyan sorozatunk az 1981-es tavaszi szezonban, amikor hatból hatot sikerült megfognom egymás után.
– Azért ez az esztendõ nem arról a legnevezetesebb, hanem arról, hogy legyõztétek itthon a Real Madridot.
– Igen, feltétlenül. A sorban ez a legnagyobb mérkõzésünk, amit valaha játszottunk itt annak idején a Tatabányával, de azért az a nyolcból nyolc gyõzelmes tavasz – amivel kiharcoltuk, hogy az UEFA Kupában induljunk, hogy a Real Madriddal játszhassunk – az is a legszebb emlékeim között van. Vagy amikor a Fehérvárt telt ház elõtt kettõ nullra vertük az úgynevezett bronz meccsen, de mivel a Vasas veszített azon a napon odahaza, így nem bronz meccs volt, hanem mi ezzel ezüst érmesek lettünk.
– Azt mondják sokan, te vagy a hibás, hogy nincs Tatabányán villanyvilágítás a centerpályán, mert ha elmész a Real Madridba, akkor lenne.
– Ez nem rajtam múlott, én csak annyit tudok, hogy a Real Madrid akkori edzõjének, a Boskovnak megtetszettem, aztán a Tatabánya akkori elnökével tárgyalt is, hogy hogyan lehetne megszerezni. Akkor még az volt a szabály, hogy 30 év alatt a játékos Magyarországon futballozzon, csak 30 év fölött lehetett külföldre távozni.
– Mindig aktívan együtt dolgozol a kapusokkal. A lábad bírja? Korábbi súlyos sérülésed nem hátráltat?
– Igen, Igen, azért csúnya a járásom, meg úgy néz ki, mintha sántítanék, de nem fáj. Udvarolni már nem udvarolok, hogy a csúnya járás hátrány legyen a lányoknál, úgyhogy hál Istennek jól bírom. Legutóbb, mikor kapusedzõként dolgoztam, mintha többet kellett volna borogatnom.
– Mit ígérsz, milyen kapusokat lát a közönség a pályán?
– Én szeretném, hogyha a 15 meccsbõl legalább a felét lehoznánk gól nélkül, én ezt állítottam feladatul, de azt szeretném, ha minél többet nyernénk. Ha nem sikerül is lehúzni a felét gól nélkül, de megnyerjük mind a 15 mérkõzést, akkor nem fogok rájuk haragudni.
– Kiprich Józseffel és Vincze Istvánnal jól ismeritek egymást. Velük milyen együtt dolgozni?
– Nem szólnak bele a munkámba, természetesen közlik, hogy mennyi idõre van szükségük a mezõnyjátékosok gyakorlásához, mindent korrektül megbeszélnek velem, úgyhogy a lehetõ legjobb a szakmai munka a két vezetõvel.
– Úgy hallottam, csak amiatt van súrlódás, hogyha egy kis szabadidõtök van és kártyáztok, akkor sokszor kikapsz.
– Hát igen, a Jóska az ilyen játékokban világ életében szerencsés volt, egyszer megígérte nekem, hogy fog mondani öt lottószámot, én abban biztos vagyok, hogy azon a héten, azt az öt számot fogják kihúzni.
– És mit mondott, hogy hol fog végezni a csapat?
– Ezt még nem jósolta meg, de látom rajta, hogy õ is bízik az elsõ háromban. A reális cél, amirõl beszélünk is, az elsõ hat, de azért titokban õk is az elsõ háromba várják a Tatabányát.
(fctatabanya.hu)