Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy történelmi tettet hajtott végre az U17-es csapatunk azzal, hogy megnyerte a 2023-2024-es bajnoki küzdelemsorozatot, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség által első ízben kiírt kupában is végső győztesként ünnepelhetett. Miközben a felnőtt első és második csapatunk már megérdemelt pihenőjét töltötte, csak a korábbi 12-szeres válogatott Koltai Tamás (37) fiataljai „túlóráztak” néhány napot, ugyanis e fontos találkozók a múlt hét közepén zárultak le, így visszapillantásunkban az utánpótlás vezetőedzővel váltottunk néhány gondolatot az ő korán véget érő pályafutásáról, edzői pályájáról, majd természetesen a mögöttünk hagyott évről. Tomi életében korábban jött egy betegség, ami kényszerű döntés elé állította az akkor még nagy terveket szövögető sportolót.

„A labdarúgás hatéves korom óta nemcsak a hobbim, a foglalkozásom is. Egyszerűen mindenem, így nehéz elfogadni a helyzetet, miszerint szögre kell akasztanom a futballcipőmet, hiszen olyan betegség akadályoz meg a folytatásban, ami miatt most nem a labdával, hanem konkrétan az életemmel játszom” – nyilatkozta korábban mostani utánpótlásedzőnk.

– Erről a szomorú időszakról csak röviden szeretnék említést tenni, hiszen a betegség korán kettétörte a futballkarrieremet. Vezetés közben lettem rosszul, de szerencsére meg tudtam állni és azonnal kórházba szállítottak. Valószínűleg veleszületett szívbetegségem van, ami miatt abba kellett hagynom a futballt. Huszonegyszer viseltem klubunk sárga-kék mezét, majd 2020 nyarán járt le egyébként másfél éves szerződésem is a gyirmóti klubbal is, így teljesen átrendeződött addigi életem. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt: vissza kellett nyernem az egészségemet. Akkor már volt egy gyönyörű kislányunk, azóta viszontkétgyermekes szülővé váltam, s ami a legfontosabb szeretnék aktív részese lenni az ő felnőtté válásuknak.

Szerencsére azonban Tomi nem szakadt el élete egyik nagy szerelmétől, a labdarúgástól és egy év elteltével 2021 nyarán belevágott az edzősködésbe.

– Három éve kezdtem az edzői pályát a gyirmóti utánpótlásban, először az U14-es csapatnál dolgoztam, utána következett a tizenhat éves korosztály, amit egy év múlva tovább vihettem az U17-es bajnokságban is, tehát ezekkel a srácukkal már kettő éve együtt vagyunk. A mostani bajnoki évünk szerencsére végig emelkedő tendenciát mutatott, mind a fiúkfejlődését, mind pedig az eredményességet tekintve. Összesen kettő vereségünk volt, ami azt hiszem, önmagáért beszél, viszont tény, voltak olyan meccseink is, amire nem mondanám, hogy szakmailag annyira értékesek, de például a Szombathelyen aratott 1-0-s győzelmünk, a III. Kerületnél elért 3-1-es siker nagyon fontos és bíztató volt.

A bajnoki küzdelmek során mutatott kitűnő sorozat mellett egy másik fronton, az első ízben megrendezett utánpótlás kupában is remekeltek fiataljaink.

– Az indulásnál 4-0-ra vertük az utánpótlás neveléséről híres székesfehérvári Főnix Gold együttesét, majd a Haladás otthonában arattunk ötgólos győzelmet (0-5). Ezek után a Nyíregyházát győztük le itthon (3-1), majd a szintén kiemelt akadémiai besorolású ETO FC Győr gárdáját búcsúztattuk (2-0). Következett a fővárosi Újpest FC, akiket megint csak sikerült kiütni a további küzdelmekből (3-0). Ekkor már nagyon éreztem a fiúkon, hogy élvezik a sorozat nyújtotta izgalmakat és nagyon komolyan is veszik a találkozókat. Az elődöntőben gólokban gazdag, fordulatos találkozón sikerült diadalmaskodnunk a szintén esélyesebbnek titulált DVSC fiataljaival szemben (3-2). Következhetett a döntő, amit a fővárosi UTE Akadémiai Stadionjában rendeztek, s ahol a Békéscsabával játszottunk egy igazi kupadöntőhöz illő hangulatú és lefolyású mérkőzést. Alaposan ránk ijesztett a lila-fehér gárda, hiszen néhány perc elteltével tizenegyeshez jutott, de szerencsére ezt játékosuk a kapu fölé lőtte. Ezt követően sikerült rendezni sorainkat, de ennek ellenére az ő 2-1-es vezetésükkel mentünk pihenőre. Szünetben tudtukrendezni sorainkat, ami a második félidőben feljavuló és szerencsére eredményes játékban mutatkozott meg, hiszen sikerült az egyenlítés, majd Szabó Márkó hosszabbításban elért második találatával a végső győzelem is.

Egyesületünk tulajdonosai, vezetői is maximális támogatásukról biztosították Koltai Tamás csapatát, mi több, a sorozatok végéhez közeledve a fiúk a Gyirmóti Sportcentrum centerpályáján, az ALCUFER Stadionban játszhatták sorsdöntő mérkőzéseiket.

– Óriási lélektani segítség volt ez a játékosoknak, természetesen megemlítve a minőségi játéktér nyújtotta hátteret egyaránt. Mindez mellett szerencsére olyan korosztályunk van, amiben játékosaink sikerorientáltak, valamint átérezték annak fontosságát is egyaránt, hogy a karrierjük későbbi folytatása tekintetében mekkora lökést jelenthetnek ezek a sikerek.

Mind a pályán, mind pedig a partvonal mellett igazi csapatmunka volt ezeknek a sikereknek az elérése, de tény az is, hogy ezzel az eredménysorral és az Országos Alapcsoportba kerüléssel„önmaguknak is magasra tették a srácok azt a bizonyos lécet, amit később is át kell majd ugraniuk”.

– A szakmai felkészítésben Polyák Gábor, valamint az edzéseken is aktív segítséget nyújtó Nagy Attila és Hegyi József is példaértékűen vette ki részét a munkából. Szerencsére élvezték és bírták is a nyomást a játékosok. Nem szeretnék kiemelni senkit, de vannak olyan focistáink, akik szép jövő előtt állhatnak, de néha ostorozni kell őket is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy nehezebb bajnokság vár ránk az országos sorozatban. Többet kell majd utaznunk is, hiszen többek között Nyíregyháza, Békéscsaba, Szeged lesznek az úti céljaink. Ez a korosztályunk jövőre 18 éves lesz, de U19-be fognak kerülni a fiúk, hiszen U18 nálunk nincs. Ezért találkozhatnak majd fizikálisan erősebb ellenfelekkel is, de ez sem baj az NBIII kapuja előtt. Helyén kell kezelni ezt az évet, s az ezen belül elért sikereket, de ami szintén fontos, hogy a jövőre nézve ez adjon önbizalmat nekik.