2011-ben az elsõ- és másodosztályú labdarúgók közül csupán Máté Janinak sikerült az a bravúr, hogy összesen 4 gólt lõjön a Ferencvárosnak az Albert Stadionban. Az elsõt még tavasszal szerezte a Vidi-Puskás Akadémia csatára, az ráadásul gyõztes gól is volt a mérkõzés 89. percében. A legutóbbi fordulóban pedig három alkalommal mattolta a Ferencváros rutinos kapusát, Végh Zoltánt, azonban ezúttal ez is kevés volt a gyõzelemhez.
– Milyen érzés az egy csatárnak, ha jól megy neki a játék, lõ három gólt az Üllõi úton, azonban a mérkõzés végén lehajtott fejjel, szomorúan kell leballagnia a pályáról, hiszen kikapott a csapata?
– Természetesen hiányérzetem volt a mérkõzés után, de ezzel az egész csapat így volt. Örülök a három gólnak amit lõttem, de ez nem csak az én érdemem, hiszen a társak remek labdákkal szolgáltak ki. Bízom benne, hogy a következõ fordulókban is sikerül minél több gólt szereznie a csapatnak, és elkezdjük gyûjtögetni a pontokat.
– Visszatérve még az FTC II elleni meccsre, érdekes szituáció, hogy néhány perc alatt sikerül kiegyenlítenetek kétgólos hátrányból, és amikor azt hinné az ember, hogy ti vagytok lélektani elõnyben és megadhatjátok a kegyelemdöfést az emberhátrányban játszó hazaiaknak, akkor két perc alatt kaptok két gólt. Ennek mi lehetett az oka, beszéltetek már errõl a csapattal?
– Valóban furcsa szituáció volt. A szünetben a Mester felhívta a figyelmünket, hogy emberelõnyben vagyunk, ne türelmetlenkedjünk, játsszuk a játékunkat, és ha szerzünk egy gólt, akkor biztos benne, hogy jönni fog a következõ is. Ez így is történt, tényleg szinte azonnal jött a második találat után a harmadik is, aztán olyan hibákból kaptunk gólokat, melyet én a koncentráció hiányának a számlájára írnék. Persze rossz érzés volt kikapni, de most már nem szabad ezzel foglalkoznunk, csupán tanulni a hibáinkból, és odafigyelni arra, hogy legközelebb ne kövessük el újra ugyanezeket.
(vidi.hu)