A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Szakmai Irányító Testületének elnökét az elsõ akadémiai tapasztalatairól kérdezte a PFLA honlapja. Gellei Imre az utánpótlás-nevelés híveként, a fiatalokat akarja helyzetbe hozni, de mindezt úgy, hogy a csapatépítés ne menjen az eredményesség rovására. A szakmai fõnökünk kiemelt figyelmet kíván fordítani a Videotonnal való együttmûködésre. Minden munkatársától nagyfokú toleranciát vár. Gellei Imre vallja, hogy csak harmóniában lehet együtt dolgozni.
Több mint ötszáz meccsen dolgozott NB I-es edzõként, volt szövetségi edzõ, irányíthatta a felnõtt válogatottat. A mostani feladat, a Szakmai Irányító Testület vezetése alapjaiban különbözik az eddigiektõl vetettük fel kezdetén a beszélgetés kezdetén Gellei Imrének.
– Valóban más jellegû munka, de szívügyem ez a terület, a tehetségek felzárkóztatása. Edzõi pályafutásom alatt nagyon sok fiatal játékossal foglalkoztam, igyekeztem õket felkarolni, jó értelemben érlelni. Az utánpótlás-válogatottnál eltöltött két év is azt bizonyította számomra, hogy a jövõképet kell megváltoztatnunk, szebbé tennünk ahhoz, hogy elérjük a kitûzött szakmai céljainkat.
Természetesen jobb, eredményesebb futballt akarunk és ennek érdekében a közeget minden szegmensében kívánjuk javítani.
Több poszton, az NB II-es csapatnál és az Akadémia vezetésében is történtek személyi változások, sõt, a felnõtt együttesnél új szakmai koncepciót vázoltak fel. Milyen eredményeket várjunk a változások után?
– Az Akadémia végzõs játékosainak, az U19-es korosztálynak ki kell lépni az életbe és mindenkinek a felnõtt mezõnyben kell bizonyítania a rátermettségét. Elérkezett a pillanat, hogy az Akadémián megszerzett tudást bemutathatják felnõtt ellenfelekkel szemben. Éppen ezért izgalmas és felemelõ, hogy a gyerekek érési folyamatának vége felé a felnõtté válásukat figyelemmel tudjuk kísérni. Nagyon fontos, hogy a tehetséggondozás mellett a csapatérdeket se tévesszük szem elõl.
Ki sem lát a munkából, tárgyal, egyeztet, szervez, alig van szabad perce. Mik az eddigi tapasztalatok?
– Ideális, sõt nemzetközi összehasonlításban is párját ritkító infrastruktúra veszi körbe az akadémiai mûködést. Az Akadémián dolgozó valamennyi embernek fel kell nõnie ehhez a feladathoz. Harmóniára, toleranciára van szükség, a nyár folyamán rengeteg ember távozott, sok embert szinte cunami-szerû katarzis ért. Mindennél fontosabb, hogy jó alkotó közegben éljünk és segítsük egymás munkáját. A mûködõ edzõket, csapatokat ki kell szolgálnunk, jó helyzetbe kell hoznunk, miközben mindenkinek a saját szerepkörében kell kiemelkedõt nyújtani, egyben a másikat segítve. Az akadémiai képzésben most már az ötödik év következik, továbbra is rengeteg munkánk van. Folytatnunk kell azt az idõszakot, aminek az alapjait doktor Mezey György fektette le. Úgy gondolom, hogy Mezey doktornak most minden energiájával a Videoton elsõ csapatára kell koncentrálnia. Ugyanakkor számítunk arra, hogy az Akadémia és a Videoton közötti kapcsolatrendszer még tovább fejlõdik, erõsödik.
Ha az õszi szezon után értékeljük a magunk mögött hagyott idõszakot, mivel lesz elégedett?
– Egyelõre a kiválasztás és a csapatlétszám feltöltése a feladatunk. Még ismerkedem a körülményekkel, de mindenképpen szeretném elkészíteni azokat a szakmai programokat, amiket az edzõinkkel közösen végre fogunk hajtani. Ideértem a kipróbált régebb óta Felcsúton dolgozó kollégákat, az új munkatársakat, az NB II-es csapat megújult szakmai vezetését, és a csak a minap érkezõ Albert Flóriánt, Simon Balla Istvánt és Elekes Józsefet. Tudomásul kell vennünk ugyanakkor, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha építünk az elõdeink által lerakott alapokra, és erõfeszítéseink az Akadémia érdekében összeadódnak. Tudatosítani szeretnénk minden növendékünkben, akik az akadémiai képzésben részt vesznek, hogy a csodálatos játék, a futball mostantól az életük fõ részévé válik. Mint ahogy azok is az energiáik, életük jelentõs részét áldozzák az õ sikereikért, akiknek az Akadémia létezését köszönhetjük. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni egyetlen gyerekrõl sem. Hiszen a tanulás is azt a célt szolgálja, hogy az akadémiáról kikerülõ fiatalok teljes értékû emberekké váljanak, vagyis minden Puskás-akadémistára büszkék szeretnénk lenni, kollégiumi nevelõ kollégáinkkal, a teljes személyzettel együtt, függetlenül attól, hogy kibõl lesz nagy futballista. Mert Puskás Ferenc példája egyben jelenti a szakmai virtuozitást és az emberi nagyságot. Ennek a kettõs mércének kell nap mint nap megfelelnünk.
(vidi.hu)