Nyolc forduló után az ötödik helyről várjuk a bajnoki folytatást. Weitner Ádám szerint az első mérkőzések megmutatták, hol kell változtatnunk, az ősz hátralévő részében pedig stabil védekezést és a csapatból kiemelkedő egyéni teljesítményeket vár. Vezetőedzőnkkel a feljutás utáni nehézségekről, a rövid nyári felkészülésről és a csapaton belüli versenyről beszélgettünk.

– Nyolc mérkőzés, tizenhárom pont, 5. hely a tabellán. Mennyire tükrözi ez azt, amit a csapatról gondolsz?

– Nagyjából megmutatja, hol tartunk. Nagyon jól rajtoltunk, utána viszont előjöttek olyan hibák, amelyekre nem voltunk felkészülve. Az NB III-ban kialakult egy markáns, karakteres, nyílt játékunk, és az új játékosok érkezésével is ezt próbáltuk továbbvinni. Kíváncsiak voltunk, mire lesz elég egy osztállyal feljebb. Kezdetben működött, később azonban láthatóvá váltak a gyenge pontjai. Azóta ezeket próbáljuk kijavítani.

– A csapataidra jellemző védekezési stabilitás után különösen szembetűnő volt, hogy két egymást követő mérkőzésen is négy gólt kaptunk. Milyen következtetéseket vont le a szakmai stáb ezekből?

– Nyíltan, őszintén futballoztunk. Mentünk előre, és azt a játékot próbáltuk játszani, amely korábban eredményes volt. Ezzel viszont sebezhetővé tettük a védekezésünket, az egyéni hibák pedig eldöntötték ezeket a mérkőzéseket. Vannak olyan fiatal játékosaink, akiknek kulcspozíciókban ez az első évük a másodosztályban, és a kapusunk is fiatal. Ahhoz, hogy fejlődjenek, tapasztalatot kell szerezniük, ebben pedig a hibák is benne vannak. Ezek után változtattunk, és biztonságosabb játékra törekedtünk.

     

– A feljutásról döntő osztályozó miatt mindössze két hét pihenő jutott a csapatnak, közben új játékosok és stábtagok érkeztek. Mennyire határozta meg ez a bajnoki rajtot?

– Nagyon nehéz helyzet volt. Január közepén elkezdtük a munkát, áprilisban már bajnokok voltunk, az év legfontosabb mérkőzését mégis júniusban játszottuk. Az osztályozó után két hét pihenő következett, aztán már jöttünk is vissza. Közben új játékosokat és új stábtagokat kellett beilleszteni. A nyarat emiatt nehéz is lenne klasszikus felkészülésnek nevezni. Az újonnan érkezők többet pihenhettek, akik viszont végig csinálták velünk az előző szezont, alig tudtak feltöltődni. Nagyon eltérő állapotból indultak a játékosok. Próbáltuk optimalizálni a terhelést, közben pedig beépíteni az újakat a meglévő játékunkba. A rövid pihenő miatt sérülések is nehezítették a munkát. Az első nyolc mérkőzésünkben mindez benne volt. Most végre pihenőt tudtunk adni a játékosoknak, amire mindenkinek szüksége volt. Bízom benne, hogy ezzel a csapat is jobban összeért, és a kialakult rendszerben kiegyensúlyozottabban tudunk dolgozni. Ehhez azonban idő kell.

– Mire használtátok a háromhetes bajnoki szünetet, és milyen csapatot szeretnél látni a folytatásban?

– Az első nyolc mérkőzésen felmértük, mit tudunk, milyen terhelés mellett, kikkel és hogyan. A játékunk nagyjából kialakult, ezért a pihenőt követő két hétben nem kellett mindent újragondolnunk. A meglévő játékunkon csiszoltunk, azokon a súlypontokon dolgoztunk, amelyekben előre kell lépnünk ahhoz, hogy elérjük a vezetőség által kitűzött célokat. A védekezés stabilitása az elsődleges: ennek rendben kell lennie.

– A csapatjáték mellett az egyéni teljesítményeket is hangsúlyozod. Mit vársz ezen a téren a játékosoktól?

– Azt, hogy valaki ki tudjon emelkedni a csapatból, az élére tudjon állni, és megmutassa, mire képes, de a csapatjátékunk a legfontosabb, ez az alap, ebből indul ki az egyén. Sokan vagyunk, ezért szeretném látni a különbséget játékos és játékos között. Egy poszton nincs szükségem három ugyanolyan szintű játékosra. Meg kell mutatniuk magukat egyénileg is: ki az, akire hosszú távon számíthatunk, aki a csapat erőssége lehet, és akivel mérkőzéseket tudunk nyerni.

– Az ellenfelek rendre elismerően beszélnek rólunk. Mennyit jelent a pályán a klub múltja és a keretben lévő rutinos játékosok neve?

– A tisztelet alapvetően sportemberi dolog, és ezt mi is megadjuk és meg is kaptuk az ellenfelektől. Vannak olyan játékosaink, akik mögött szép pályafutás áll, de minden a pályán dől el. Jönnek a feltörekvő fiatalok, akiknek a szabály is segít lehetőséghez jutni, de azt várom tőlük, hogy a teljesítményükkel is kiérdemeljék a helyüket, és mindent megtegyenek azért, hogy felülmúlják a rutinosabb játékosokat. Azé a jövő, aki képes megújulni a pályán és azon kívül is, és így tud sikeres lenni. A korábbi eredmények és a jó név önmagukban nem elegendők.

– Tavaly szinte minden héten győzelmet ünnepelhettünk. Mit mutatott meg az öltözőről, hogy most kudarcokat is fel kellett dolgoznia a játékosoknak?

– Egy régi edzőm mondta, hogy a jó csapatszellem akár öt helyet is jelenthet a bajnokságban. Én mindenhol arra törekedtem, hogy őszintén, tisztán beszéljünk egymással. Tavaly, amikor szinte minden mérkőzésünket megnyertük, ez ugyanígy működött, és most is így van. Egy közösség ereje akkor mutatkozik meg igazán, amikor jönnek a sikertelenségek: ilyenkor derül ki, kik állnak egymás mögött az egész klubban. Magasabb osztályba kerültünk, és ebben a folyamatban vannak hibák. A nagyobb arányú vereségeket természetesen kiértékeltük, a kritika is megvolt az öltözőben, de mindig őszintén beszéltünk. Nálam a döntéseknek kizárólag szakmai indokai vannak, és ezeket el is mondjuk a játékosoknak. Nem számít, kinek mi a neve, hány éves, vagy mennyire szimpatikus. Az számít, hogy szakmailag beleillik-e az elképzeléseimbe. Ettől tiszták a viszonyok az öltözőben. Verseny van az edzéseken, és az játszik, aki jobban teljesít.

– Pécsen már dolgoztál az NB II-ben. Milyennek látod most a bajnokságot, és mi kell ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen?

– Nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, bárki bárkit megverhet. A futballunkban is változott a helyzet: több klub kooperációs megállapodást kötött, így jó fiatal játékosokhoz jutott. Átalakulás zajlik, és szerintem kevesen gondolták volna, hogy nyolc forduló után így néz majd ki a tabella. Ebben a hektikus közegben különösen fontos a stabilitás és a nyugalom, hogy megfelelő szakmai munkát lehessen végezni. Csapatként és klubként is egymás mögött kell állnunk, hogy lépésről lépésre tudjunk haladni előre. Aki sikeres akar lenni, annak meg kell teremtenie ennek a feltételeit.

– Hétvégén hazai pályán a szintén újonc Nagykanizsa ellen folytatjuk. Milyen találkozóra számítasz?

– Hozzánk hasonlóan újonc csapatról beszélünk, amely megnyerte az utolsó két bajnoki mérkőzését, és őszinte futballt játszik. A két újonc összecsapásán azt remélem, hogy hazai pályán mi jövünk ki sikeresen.