– Nagyon örülök annak, hogybemutatkozhattam a magyar bajnokság élvonalában. Urbányi Istvánnal már a szezonelején beszéltem errõl és az elsõ csapatunk vezetõedzõje elmondta, hogy figyelia teljesítményemet. Az NB III – as mérkõzéseken pedig mostanában elég jól menta játék és ami egy csatár számára a legfontosabb, sikerült gólokat is rúgnom.

Amennyiben jól tudom, egy piroslapról is volt szó az Urbányi Istvánnal történt beszélgetésben.

– Engem kiállítottak az Érd ellenihazai bajnoki találkozón és ezzel elég nehéz helyzetbe hoztam magamat és aklubomat is. Felelõtlen voltam és valahol érthetõen, megtaláltak az ETOszurkolói is, hiszen sokáig futballoztam ott és õk most nagy csatában vannak azérdi csapattal a feljutásért.  Ezutánnagyon alaposan átgondoltam tehát a jövõmet és át is értékeltem sok mindent.Abban is idõszakban, nagyon jól esett az, hogy törõdtek velem itt Gyirmóton,mert ez sokat segített. Sokkal komolyabb lettem, tudatosabbá vált a játékom ésezt egyértelmûen a szorgalmasabb edzésmunkának köszönhetem.

A különbözõ korosztályosválogatottakban, te együtt játszottál Kalmár Zsolttal, Mervó Bencével és NagyDominikkal, akiket a magyar labdarúgás legnagyobb tehetségeinek tartanak. Ezekszerint téged is közéjük lehet sorolni?

– Õk jelenleg elõrébb tartanak mintén, de valóban csapattársak voltunk az U 16 – os magyar válogatottól, egészenaz U 19 korosztályig. Nekem nagyon emlékezetes mérkõzésünk marad, az azOlaszország elleni U 18 – as találkozónk, amikor Telkiben 5 – 2 aránybangyõztünk és három gólt rúgtam. Ez pedig remélem azt jelenti, hogy valamennyitehetségem nekem is van ehhez a játékhoz. Azt gondolom, hogy elég gyors ésrobbanékony vagyok és az is elõnyömre válik, hogy a játékban, mindkét lábamathasználom. Elég sokszor kerülök gólhelyzetbe és befejezések is elég jószázalékban sikerülnek. Viszont azt már tudom, hogy a tehetség önmagában nemelég. Rengeteg munkára, edzésre, tanulásra és tapasztalat szerzésre van szükségahhoz, hogy valóban jó labdarúgó legyek.

Már gyerekként eldöntötted, hogyegyszer profi futballista leszel?

– Igen és ezért én már hét évesenelkezdtem játszani a gödöllõi Góliát BSE csapatában. Késõbb az MTK Budapestutánpótlásában fociztam és 2009 nyarán, onnan igazoltam Gyõrbe, az ETO AkadémiaU 16 – os gárdájába. Itt végigjártam az utánpótlás csapatokat és edzettem, sõtLigakupa találkozókon játszottam is Pintér Attilánál és Horváth Ferencnél. 2011- ben pedig elnyertem, a Fehér Miklós díjat, amelyet minden évben, a legtöbbetfejlõdõ utánpótlás labdarúgónak adnák át. A Gyõri ETO FC NB III – as felnõttcsapatában is folyamatosan játszottam, de amikor csõdbe került a klub, éneligazoltam. Gyõr elhagyása azonban, sajnos nem volt igazán jó döntés.

Hogyan kerültél végül Gyirmótra éshogy érzed magad itt?

– Fél évet töltöttem Cegléden, decsak két bajnoki találkozón léptem pályára. Pedig én azt reméltem, hogy az NBIII után, elõrelépést jelent majd a játék a nagyon megerõsödött másodosztályúbajnokságban. A ceglédi csapat azonban nagyon gyengén szerepelt és az edzõ, a vezetõkinkább a rutinosabb, idõsebb játékosokban bíztak. Ezért nagyon meglepõdtem,amikor megkeresett a Gyirmót FC Gyõr, hiszen az NB II egyik bajnokesélyescsapata hívott. Igaz, hogy Simon András, Simon Attila, Máté János és TóthNorbert mellett ritkán jutottam szóhoz, de az edzéseken sokat fejlõdtem. Ottvoltam a felejthetetlen Roma és Fiorentina elleni találkozókon és a Gyirmótmásodik csapatában pedig rendszeresen játszottam. Most pedig az NB I – ben is,a Gyirmót FC Gyõr csapatában mutatkozhattam be. Sokat köszönhetek tehát aklubnak és ezt eredményes játékkal szeretném meghálálni.