Hogy érzi magát Magyarországon és milyen tapasztalataivannak a magyar labdarúgásról?

– Nagyon jól érzem magam Magyarországon, hiszen én felvidékivagyok és így félig magyarnak is tartom magam. A nagyszüleim magyar családotalkottak és ezért én ismerem a nyelvet és a szokásokat. Mivel Dunaszerdahelyenélek, távolságról sem kell beszélni, tehát a családomtól sem szakadtam el ésõket sem kellett a megszokott környezetükbõl kimozdítani. Egyrészt ezért örülökannak, hogy itt lehetek, másrészt pedig labdarúgó edzõként is nagyon jól lehetdolgozni Magyarországon. Szlovákiában még mindig sokkal nehezebbek a körülmények,hiszen sokkal kevesebb támogatást kap a sportág. Itt viszont látom a segítõszándékot arra, hogy elõrébb lépjen a magyar labdarúgás. Ilyen környezetbenpedig egy edzõ, tud tervezni, dolgozni, hiszen adottak a feltételek amunkájához.       

2002-ben, néhány hónapig már dolgozott a magyarbajnokságban. Hogyan emlékszik vissza arra az idõszakra?

– Sajnáltam, hogy az Újpesten elkezdett munkát nem tudtambefejezni 2002 – ben, de akkor még a szlovák szövetség nem tudta biztosítani aPro Licences edzõi papírokat. Többek között, Kovács Zoltán, Horváth Ferenc ésSimek Péter játszott akkor az újpesti csapatban és a ZTE FC elleni szuperkupagyõzelemmel, jól is rajtoltunk. Már akkor elhatároztam tehát, hogy egyszer majdvisszajövök majd Magyarországra, mert éreztem, hogy a magyarok nagyon szeretikezt a játékot. Most pedig, ahogy említettem, tesznek is azért, hogy még nagyobbrend és anyagi biztonság valamint infrastrukturális fejlõdés legyen asportágban.    

A Gyirmót FC Gyõr eddigi szereplése és eredményei, mennyirefelelnek az elvárásainak?

– Egy a bajnokságból történõ kiesés után, mindig nehézösszeállítani egy új csapatot. A mi esetünkben pedig az osztályváltás után,arra is figyelnünk kellett, hogy megfeleljünk az NB II. szabályainak. Úgykellett tehát csapatot építenünk, hogy csak magyar labdarúgókat  igazolhattunk, és a fiatal szabálynak is megkellett felelnünk. Az élvonalhoz képest, nagy különbség ez, hiszen itt nemlehet a hiány posztokat, rutinos külföldi labdarúgókkal pótolni. Nekünk segítséget jelentett, hogy jöttek felvidéki magyarlabdarúgók és úgy gondolom, hogy olyan 70 – 80 % – ban, sikerült is a csapatunkfelépítse. A bajnokság elõtt többször is halottam, hogy gyenge lesz ez a keret,de én bíztam a játékosokban és azt is tudtam, hogy mit akarok elérni. Csalódottvagy elégedetlen nem lehetek, de voltak olyan mérkõzésein, amelyeken többpontot kellett volna szereznünk és ezek hiányoznak, amikor a bajnoki tabelláranézek.        

Milyen esélyeket lát arra, hogy a csapatunk már ebben abajnokságban kiharcolja a feljutást érõ helyek egyikét?

– Azzal, a most még hiányzó 20 – 30 % – al lehetne, az élvonalrólbeszélni a bajnokság jelenlegi szakaszában. Ehhez azonban sokat kell mégdolgoznunk és a lehetõ legjobb helyen kell végeznünk a bajnokság õszi szakaszában.Most tehát dolgoznunk kell és így javulnunk a játékban és az eredményességben.Nálunk nincsenek nagy sztárok, de én a csapatot, az egységet mindigfontosabbnak is tartottam ennél. Az MTK Budapest a bajnokság legnagyobbesélyese és én azt gondolom, hogy a budapesti kék –fehérek joggal bízhattak isa feljutásban. Az üldözõk közül, a nagyon egységes és ambiciózus KisvárdaMaster Good most elõnyben van, de a másik feljutó helyre továbbra is többcsapat pályázik. Ezek között van a Gyirmót FC Gyõr csapata is, de az igazesélyekrõl, majd a téli szünet után lehet nyilatkozni.

A következõ bajnoki találkozón, az MTK Budapest lesz azellenfelünk. Mit vár, mire számít ezen a bajnoki mérkõzésen?  

– A bajnokság top csapata, az MTK Budapest gárdája lesz a vendégünkés már érezni, hogy megkülönböztetett figyelem övezi ezt a találkozót. Asrácokon is érzem, hogy fontos nekik ez a mérkõzés és gondolom, hogy aGyirmótról a nyáron az MTK csapatához igazoló, Bori Gábor és Vass Patrik is ígyvan ezzel. Butaság lenne tehát tagadni, hogy egy felfokozott hangulatú bajnokitalálkozóra készülünk, amelynek a három pontja nagyon értékes lenne. Elõzetestalálgatásokra és esélylatolgatásra nem szívesen vállalkoznék, de az biztos,hogy ez a mérkõzés, pontos választ ad majd arra kérdésre, hogy jelenleg holtartunk.

A felfokozott hangulatról jut az eszünkbe, hogy korábban kétedzõ is kifogásolta a viselkedését a kispadon. Mit gondol errõl?  

– Én soha nem tagadtam, hogy temperamentumos ember vagyok ésazt pedig minden edzõ pontosan tudja, hogy egy labdarúgó mérkõzés pedig nem egybabazsúr. A sportszerû keretekre azonban a játékvezetõk figyelnek, sõt anegyedik játékvezetõnek ezt kiemelt feladata. Az most megemlített esetekben pedigengem nem küldtek el a kispadtól és a több mint két évtizedes edzõipályafutásom során, erre Szlovákiában is csak néhány alkalommal volt példa. Amennyibenmegbántottam volna az említett edzõ kollégákat, akkor elnézést kérek, de aztazért szeretném megjegyezni, hogy a másik edzõ kinevetése vagy az eredményjelzõtábla mutogatása sem igazán dicséretes dolog.    

Biztosan van olyan mondanivalója, amire nem kérdeztünk rá.Kérem, hogy egészítse ki ezzel ezt a beszélgetést.

– Köszönöm ennek a lehetõségét és ezt szeretném is arra kihasználni,hogy kiemeljem a szakmai stábunk munkáját. Az asszisztens edzõ Simon Gyula, akapusedzõ Tõkés László, az erõnléti edzõ Holanek Zoltán és a masszõrök, PetõKata, Tóth Zoltán és Kerekes Krisztián nagyon jó munkát végeznek a háttérben.Azt pedig még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy itt Gyirmóton, profikörülmények dolgozhatunk.